Az idei november senkinek se kecsegtetett túl sok jóval. Az új rendelkezéseknek köszönhetően, egy bő féléve a boros baráti társasággal tervezett és az általam levezényelt tokaji kóstolót kénytelen voltam lefújni, ez pedig eléggé elkeserített. Szerencsénkre vigaszul tartottunk egy kis létszámú születésnapi kóstolót, mivel a blog legújabb tagjának és Nekem egymást követő napra esnek ezen jeles alkalmak. Őszintén szólva idejét sem tudom, hogy mikor ünnepeltem meg a saját évfordulómat (talán 12 éve?), mivel nem szokásom, de most bevallom jólesett. Lehet, hogy ebben közrejátszott az egyre inkább beszűkülő világunk is.
Viszont "hála" az este 8-tól kezdődő kijárási korlátozásoknak, kénytelenek voltunk két napra elosztani a borokat.
Az első nap a házigazda szerepét is betöltő Freja-val, csak a Barbárt néztük meg, mert bő 1,5 óra állt csak a rendelkezésünkre. De még, így is elég kapkodósra sikerült a kóstolás és természetesen nem értem haza kereken 20:00-ra. Fortuna viszont kegyes volt hozzám és nem találkoztam lesben várakozó és büntetéseket nagylelkűen és jó szívvel osztogató/fosztogató egyenruhásokkal. (Sanszos, hogy túl sok Sziki Szökevényt néztek a fejesek, mert a Szolgálunk és védünk helyett a filmben elhangzó Dorgálunk és félünk lehet már mottójuk a rend éber őreinek.)
Másnap pedig adtunk a la dolce vita életérzésnek és régóta dédelgetett olasz borokat kóstoltunk. Tény bár korábban kezdtünk (bő 2 órával), de elég nagy tempóval kellett hazatekernem. Szerencsére kereken este 8-kor léptem be szerény otthonomba, így végül csak sikerült teljesíteni állampolgári kötelességemet!
A tovább mögött pedig már a borokkal folytatom!
A kóstoló után visszanéztem régebbi jegyzeteimet a Barbárt illetően, mert nem emlékeztem, hogy melyik volt az első évjárat amit kóstoltam. Ekkor eszméltem rá, hogy ez volt, amelynek már egyszer, 4 esztendeje sikerült rabul ejtenie. E lehetőség amúgy egy séf ismerősnek volt köszönhető, amikor is egy felkapott borbárba beülve, többek között ebből is kikért egy palackkal azzal a mondattal: "No ezt kóstold meg, ettől padlót fogsz!" Mit ne mondjak, lehidaltam, percekig csak csöndesen a pohár felett időztem, hébe-hóba megtörve egy-egy irányomba feltett kérdésre válaszolva. Teljesen elvarázsolt akkor, no és nézzük, hogy most mit adott:
Heimann Barbár 2012
Háttérinfó: Nagyon száraz és meleg évjárat gyümölcse. Összetétele 37%merlot, 32% cabernet franc és 16-16% tannat illetve kékfrankos alkotja. Az alkoholfok 15%(!!!)
Megjelenés: Mély rubin, picit barnába hajló széllel.
Illat: Elsőre feketecseresznye lekvár, pici paprika, medvecukor, étcsoki, kávé, majd cseresznyéből átvált áfonyalekvárba. De ahogy melegszik és nyílik, mégsem válik túl lomhává, túl lekvárossá az illata.
Íz: Itt is megjelenik a medvecukor, mellé a vanília is csatlakozik. Talán utóbbi az alkoholédesség miatt, de annyi baj legyen. Az alkohol fűt, de nem bántó. A tannin már integrálódott, semmi se lóg ki, a savai szépek és van még bennük lendület. A lecsengés közepesen hosszú, melynél kávés ízjegyek tapasztalhatóak.
Konklúzió: Ünnepi, hedonista bor a javából, ami kitűnő választásnak bizonyult e jeles alkalomra. Emiatt is szeretem ezt a tételt, mert akár fiatalabb formájában is képes olyan kóstolóélményt adni, amire évekkel később is emlékezni fogunk. Bár itt az alkohol magasabb volt, de mégis itatta magát. Ezáltal igazi trükkös bornak bizonyult (vagy nevezhetnénk akár trójai falónak is), amelynél már csak későn veszed észre a "vesztedet".
Konklúzió 2.0 (nem szakmai, amely napjainkra nézve némi iróniával van fűszerezve): Amúgy már az üres palack súlya is tekintélyt parancsoló. Javasolnám, hogy a mostani Covid-os időkben a TEK-esek és a honvédek is inkább ilyen, már üres palackokkal sétálgassanak a gépfegyver szorongatása helyett és a szabályszegőket max fejbe kólinthatják. Hiszen, így mégsem feszülne be annyira a nép. Természetesen csak, hogy Ők is nyugodtabbak legyenek, amikor kézhez kapják az új "rendfenntartó" eszközüket, akkor még teli a palack és a tartalom elfogyasztása után, talán az egyenruhásaink sem fognak már feszengeni. Vírusmentes időszakban pedig a hölgyek számára ajánlatos beszerezni, mivel ideális lenne a női táskába rejtett önvédelmi fegyvernek minősített féltégla helyett és ami mellé a bors/paprikaspray is simán befér még. Bár utóbbi kettővel Bohamian egy "élmény" beszámolója alapján vigyázni kell, főleg szeles időben! Szóval, egy jó Barbár elkortyolgatása után, a palack további funkciói kerülnének előtérbe, de így továbbra is élénken élhet a borisszában a kóstolóélmény, amíg be nem szerez egy újabb palackot.
A másnapi kóstolón, mint fentebb írtam olasz borok kerültek reflektorfénybe. Sokat töprengtünk a sorrenden, végül a hűvösebb borvidékről származó Prunotto-val kezdtünk. Lehet, hogy csak a szép dombornyomott palack súlya, és a hívogató "Gyere jó lesz// Engem válassz... "sugallat befolyásolta a döntést. Mely, bár könnyedebb volt az előző napi Barbárhoz képest, de háttérbe szorította a kis pehelykönnyű palackos Il Bruciato-t, ami kissé "megszeppenve" várta a sorsát.
Mondjuk, utólag rájöttünk, hogy más sorrendbe kellett volna, de azért így jó volt. A Prunotto-t már kóstoltam kb 2,5-3 éve egy rendezvény során akkor letagadhatott volna pár évet. Egyszerre volt rakoncátlan és kellemesen jól fogyasztható. Az Il Bruciato sem most került először a poharamba, bár a legelső alkalomkor, amikor lehetőségem volt kóstolni, akkor az egy évvel fiatalabb '15-ös volt a porondon. Kíváncsi voltam, hogy egy kevésbé jó évjáratból származó szupertoszkán vajon milyen arcát mutatja ennyi idősen.
Prunotto Costamiole Barbera D'Asti 2011
Háttérinfó: Dűlőszelektált színtiszta barbera, amelyet az egy éves francia barrique hordós érlelés után további 1 évet palackban is pihent a piacra kerülés előtt.
Megjelenés: Nagyon mély rubin, a szélein már téglavöröses árnyalattal. Komoly beltartalomról árulkodik a pohár falán szinte olajosan lefelé csorduló templomablakok.
Illat: Korához képest nagyon intenzív. Pici szárított paradicsom, nem teljesen beérett szeder, nagyon sötét meggylekvár. Ahogy melegszik, úgy bukkannak elő a füstös és a dohányos illatok.
Íz: Jólesően fanyar, a kortyban is megjelenik az éretlen szeder és a meggy illetve ezek mellé társul egy gyógynövényes jegy is, amit nem tudtunk beazonosítani hiába törtük a fejünket. Poros és sós, az érett savai még mindig élénkek a lecsengés pedig nagyon hosszú.
Konklúzió: Huh továbbra is nagy élmény, most is letagadhatna pár évet. Arra saccolunk a savakból kiindulva, hogy még 2 év biztos, hogy van benne.
Antinori Guado al Tasso Il Bruciato 2014
Háttérinfó: Cabernet sauvignon(55%), merlot(35%) és syrah alkotja. Nyolc hónapos hordós érlelés után palackozták és még pár hónapos palackos érlelést is kapott.
Megjelenés: Közepes rubin, már téglavörös szélekkel.
Illat: Bontás után elsőre animális, bőrös, majd aszalt paradicsom és halványan feketeribizli. Ezek mellé csatlakozik némi zöldfűszer is, Freja szerint oregánós-kakukkfüves.
Íz: Dohány, kávé, sós medvecukor. Már a tercier jegyek jönnek elő, a lecsengés gyors, a test közepes, a tannin már szépen beépült.
Konklúzió: Szerencsénkre, még pont a csúcson sikerült elkapni. Ideális záróakkordja volt a sornak.
Végszóként szeretném megköszönni Freja-nak a vendéglátást, a közös kóstolást és a lektorkodást illetve az ő két kis apró harcias valkűr/amazon-jának a születésnapi meglepetés köszöntő éneket!
Cheers!
