A korábban már beszámolt tavaszi kóstoló után újabb hónapok teltek el mire ismét láthattuk egymást Bohamian-nel. Ezúttal végül júniusban sikerült kis időre hazalátogatnia, ami eléggé nagy rohangászásban teljesedett ki számára, de végül egy időre megpihent és leültünk a folyópartra kóstolni. Mondjuk mivel Bohemian akár már most megkaphatná az olaszrizling nagykövete titulust, úgy egyértelmű volt, hogy szívének oly kedves fajtának gyümölcséből készült borral lepem meg hazalátogatása alkalmából. Igaz nem csak a címszereplőt vittem magammal, hanem volt egy másik versenyző is, így nehéz döntés elé állítottam.

Mégpedig a nehézség oka, hogy mégis melyik legyen az amelyiket megkóstolunk? Tudom-tudom ez legyen a legnagyobb problémánk, számára viszont mindkettő szimpatikus volt, végül győzött a badacsonyi, a másik bort pedig a legközelebbi beszámolómban fogom bemutatni. Addig is titok marad, hogy mi is volt az. 

 A több mint fél év távollét után Bohemian-nek elsőre kicsit furcsa volt itthon lenni és persze többször is átszelni az országot elég kimerítő tud lenni. Tette mindezt azért, hogy minden számára fontos személyre tudjon egy kis időt szakítani. Köztük Rám is. Órák hosszat ültünk a folyóparton, ahol filozófikus beszélgetéseinket megszakítva csendben élveztük a tájat, a bort, és közben csodáltuk a természet szépségét. Majd hirtelen egy nyári zápor elől "menekülve" bekéredzkedtünk Erdő anyó fái alá és folytattuk az eszmecserét illetve a csendes tájszemlélést.

Találkozónk vége felé közeledtével ideje volt nyeregbe pattannunk két kerekű "paripánkra"  és egy utolsót csapatni a szemerkélő esőben, melyet lágy nyári szellő kísért.

 A kép alatt pedig felidézem az első alkalmat amikor Ujvári bort kóstoltam és egy könyvajánlót is hoztam Nektek!

Ujvári Vivien munkásságáról legelőszőr Borsmenta szerzője, Szabó Edit által írt és a Corvina Kiadó gondozásában megjelent Gyengébb?Nem! című borászhölgyeket bemutató könyvben olvastam. Majd eljött 2018 nőnapja és megrendezésre került a legelső Cherchez la Femme, amelyen a könyvben szereplő borászok nedűit kóstolhatta a nagyérdemű közönség, illetve Ő egyike volt azoknak, akiknek a standját felkerestem. A rendezvényen, mint később kiderült amikor visszanéztem a jegyzeteimet, kóstoltam már ezt a bort és emellé akkor két másik egy '15-ös olaszrizling és egy '17-es szürkebarát került a poharamba. A három bor közül, hiába voltak szépek az olaszok a szürkebarát volt az, amelyik teljesen elvarázsolt, de sajna abból nem tudtam szerezni és infó sincs egy esetleges folytatásról. Amúgy a borász hölgy a családi pincében betöltött szerepe mellett, a tokaji Barta pincészet főborászaként is maradandó borokat alkot és az Ő távolléte alatt a családi pincében pedig édesapja Ujvári Géza tartja kézben a dolgokat.

Visszatérve a könyvre, túlmutat a megszokott sémákon, mivel csak pont annyit használ a boros szakzsargonból, mint amennyi szükséges. A hangsúly inkább a borászok emberi oldalának bemutatásán van, ami szerintem nagyon jól sikerült! Bár emlékeim szerint a könyvben szereplő receptek és a mellé társított borok közül, még egyiket se teszteltem le, de ígéretesnek tűnő tananyag lehet azok számára akik elmerülnének a bor-étel párosítás tengerében.      

Háttérinfó: Hordóban erjedt és abban is érlelődött. Ami a hordó érdekessége, hogy 1943-ban (!!!)  készült, így igazán egyedi.

Megjelenés: Halvány szalmasárga

Illat: Nyitás után volt némi szúrósság, de hamar kiszellőzött. Majd éretlen kiwi( Halkan megjegyzem ezen Én személy szerint meglepődtem) és mandula tűnik elő.

Íz: Ahogy melegszik feltűnik a korty közepén egy marcipános, amarettos ízjegy illetve van benne némi sós vonal is. Lecsengése viszonylag hosszú és ami meglepetésként ért minket, az pedig a kis olajos érzet amit maga után hagyott.

Ár & Konklúzió: Kevés helyen volt kapható, de ha valaki összefut az anno 3690 Ft-ba kerülő nedű folytatásával annak érdemes lecsapni rá.

Cheers & Viva La Femme!