Rosé rovatunkat egy igazán különleges borral folytatjuk. Való igaz, ez az eddigiekről is elmondható, de ami miatt e bor kiváltképp kilóg a sorból, az a borvidék. Lássuk be, Somlóról alapvetően elsőre mindenkinek az ugrik be, hogy fehérboros borvidék, bár nem jók ezek az általánosítások, hiszen a tokaji borvidéken is készítenek rosét és vörösbort, csak zempléni tájborként kerül forgalomba. De mondhatnám a két nagy vörösboros borvidékünket  - Villány és Szekszárd - ahonnan már volt szerencsém remek fehérborokat is kóstolni.

Somló egyike azon régi, kultikus borvidékeinknek, ahonnan a rendszerváltás után viszonylag hamar kiemelkedő borokat készített néhány elszánt termelő, úgy mint Fekete Béla, Györgykovács Imre illetve Inhauser István. Nekik köszönhetően került vissza a borvidék az őt megillető helyre a magyar borvilágban, majd, a 2000-es évek közepe fele tűnt fel a színen az akkor új generációt képviselő, jelenleg már Tokajban tevékenykedő Takács "Hollóvár" Lajos, akinek a borairól rengeteg jó kritikát hallottam és olvastam, de sajnos sose kóstoltam.

Vele egyidőben piacra kerültek többek között Spiegelberg Stefán, a Tornai pincészet és a Kreinbacher pincészet első borai is. Azóta pedig a termelők száma egyre csak növekszik, szóval a kicsiny somlói borvidék sok felfedeznivalót rejthet a kíváncsi borisszáknak.

A tovább mögött felidézem a rögös utat, amely a pincészet borinak megismerésével telt, végül pedig rátérek a poszt főszereplőjére. 

Bármilyen furcsa és meglepő lehet, de számomra az első somlói nagy boros élményeket pont egy vörösbor két évjárata adta. Ez pedig nem más volt, mint a Kreinbacher pincészet  Syrah tételének előbb a '12-es, majd a '13-as évjárata.

A '12-est egy rendezvényen letakarva - szakmai nyelven vakon - kóstoltam, a '13-ast pedig szerény otthonomban megrendezett kóstolóra hozta meglepi palackként JG barátom. Szinte sokkot kaptam, mikor a háta mögül előhúzta a palackot, hogy egy ilyen komoly és drága bort bedob a közösbe. Akkor a sor 2/3-át szekszárdi bordeaux style borok alkották, majd éles váltásként következett a Kreinbacher Syrah és egy jól árasított csúcsán lévő felsőpolcos Rhone-völgyi Paul Jaboulet Ainé. Amikor a Kreinbacher a poharakba került, néma csönd ült a társaságra és mindenki a poharába mélyedt. Teljesen más dimenzióba kerültünk és az egyik résztvevő egy autós hasonlattal élt: "Mintha egy sportautóból átülnénk egy Lexus-ba" . Ha ezt boros szlengbe átültetem, akkor míg a szekszárdiak a bordói fajtákból, az erőteljesebb hordóhasználatból adódóan az erő, izom, nagy robosztus,  a letaglózó testet képviselték, addig a két syrah a kifinomult stílusukkal az eleganciát.

Majd eltelt pár év és egy rendezvényen a pincészet fehérborai közül is landolt végre néhány a poharamba. Az akkor kóstolt borok közül a borászat két hárslevelűje nyerte el a tetszésemet. Később ezek mellé csatlakozott az alapszériás olaszrizling és az Öreg Tőkék Bora, előbbit egy étteremben volt szerencsém kóstolni, utóbbi pedig lektoromnál Frejánál vendégeskedve került kóstolásra.

Bevezetőm végére érve és rátérve a poszt főszereplőjére, a korábbi évjáratokból párat már kóstolt a blog csapatának néhány tagja és ő pozitív kóstolóbeszámolójuk miatt kerítettem sort végül a kóstolásra.

Háttérinfó: Ha helyesek az információk, amiket az internet "sötét" bugyraiban találtam ez az első 100%-ban csak syrah-ból készült rozéja a borászatnak. Arról, hogy mióta készít rozét a pincészet nem találtam meggyőző infót. A néhány órás héjon áztatás után, tartályban erjesztették és érlelték tovább.

Megjelenés: Egészen érdekes és egyedi, mivel csipkebogyóra emlékeztető árnyalatai vannak.

Illat: Eléggé visszafogott, picit fémes- vasas jegyek és só.

Íz: Nos itt már egészen más. Nagyon izgalmas, mert a korty egész ívét végigkíséri a sósság, amely a lecsengésnél is egészen hosszan megmarad. Természetesen gyümölcsösség is van benne, de meglepő módon mandarinos és narancsos ízvilágot tükröz.

Ár/Konklúzió: Az 1890 Ft-os árával és az egyedi illat és ízvilágával -ahogy az alrovat egy korábbi részében írtam- úgy itt csak ismételni tudom önmagamat: kiemelkedik az átlag tucat rosék közül. Mondhatjuk úgy is, hogy komplett borélményt ad, ilyenről is meséltem már. Hiszen ez a bor jól tükrözi a somlói terroir nagyságát.

Cheers!