Nem sokkal Padavanom távozása után, új pártfogolt került a "szárnyaim" alá, akire a jövőben csak ifjú Novíciaként hivatkozok. Mivel a borok világa oly végtelen, mint az óceán és mindig vannak újdonságok, vakfoltok minden borissza számára, legyen az mezei fogyasztó vagy akár szakmabeli, így elkezdtük felderíteni mik azok amik eddig kimaradtak nála.

Ezzel pedig el is jutottunk a mai nap prezentált borhoz!

Mivel hiába töltött el a kisasszony több évet a vadnyugat Fellegvárában lévő klasszikusnak nem nevezhető borbárban (vagy ahogy én nevezem a gazdagok sznob kocsmájában) nem kóstolt még emlékezetes szürkebarátot.

A kép alatt pedig, előbb egy kis szakmai merengés következik, majd rátérek a borra is és végül egy filmajánlóval egybekötött emlékek közti időutazás is megjelenik.

Néha, úgy érzem, hogy e fajta, mármint a szürkebarát, idehaza eléggé mostohagyerekként van kezelve egyfelől a fogyasztói részről, de a szakmai oldalról is. Igaz, jómagam is a közelmúltig egyetlenegy olyan hazai pinot gris-t tudtam volna mondani, ami megadta a nagybetűs borélmény pillanatát. Talán 2019-ben történt mielőtt Bohemian kiutazott volna Sógorékhoz. Akkor Vele és Sunshine-nal a néhai Bussay doktor egy érett, nagytestű, tömör struktúrájú szürkebarátját bontottuk meg, ami mintha 2014-es évjáratú lett volna. Kellemes kóstolóemlékként tekintek vissza rá és meglepetést szerzett vitalitásával és ízjegyeivel. Akkor figyeltem fel először e fajtára, majd ismét feledésbe merült részemről.

Viszont, köztudott, hogy a taljánok Alto Adige-ben és a gallok Alsace-ban elég komolyan veszik e fajtát és csúcsborokat/dűlős tételeket is alkotnak, így kedvet kaptam egy kis kalandozásra.

Ennek első állomása a tagyoni területről készült és a Káli Kövek szortimentjéből származó bor.

Háttérinfó:  Az alapanyag a Balla Márton családjának Tagyon-hegyi mészköves talajú Bárócza-dűlőben található 31 éves tökéiről lett kézzel szüretelve. A préselés nélküli must 700l-es fahordóba került, amiben 2 hónapig tartott az erjesztés , majd további 4 hónapig az érlelés. A palackot pedig DIAM10-es dugóval zárták, amin bevallom meglepődtem.   Maradékcuki: 8,6 gr/l ; Sav: 7,85 gr/l ; Extrakt: 20,6 ; Alk.: 13% 

A bor: Illata piskótára emlékeztetett, talán ez a palackérlelésnek tudható be és sós fuvallat is megcsapott amikor jó mélyen beleszimatoltam a poharamba. A puha, kerek korty követi az illatban megismert jegyeket, melegedve citrusok és mandula is megjelenik. Szép savszerkezet jellemezte.

Konklúzió:  A DIAM10 dugó ellenére a palackom a csúcsán volt jó, hogy nem tartogattam tovább. Egyúttal ez a bor, olyan szép halkan, sőt andalítóan szól az arra fogékonyaknak, ami nem mindig adatik meg. Nincsen benne semmi harsányság, semmi túlzás, de mégis megfogott. Nem vonta el a figyelmet és tökéletes társnak bizonyult egy kellemes tavaszi nap során egy délutáni baráti beszélgetéshez. 

Bár ennek a bornak klasszikus folytatása nincs, '21-ben vagy '22-ben (nem emlékszem pontosan) készült egy alap fajtabor illetve faluborok között a Balatonhenye válogatás. Ez utóbbi biztosan teljesen más , más technológia, vulkanikus terület, de elkapott a kíváncsiság.

Filmajánló: 

Mr. Holland's Opus / Csendszimfónia/Amerikai szimfónia: Kezdjük a szinkronnal elsőre furcsa volt Dörner György -aki nem mellékesen Bruce Willis állandó magyar hangja- orgánumán hallani a főszereplőt játszó Richard Dreyfuss-t. A történet 30 évet ölel fel, egy zenészről, aki kényszerből tanárnak áll, majd szép lassan formálódik a karaktere. Ennek a kiindulópontját véleményem szerint az igazgatónő egy észrevétele adta, ami nem mellékesen a végszavam is. A film során több tanítvány is reflektorfénybe kerül, akikkel különórák során Mr Holland foglalkozik és idővel előhozza a bennük rejlő potenciált. Akad olyan, akivel nulláról kezdte, más már kicsit tapasztaltabb. Számomra kellemes meglépetés volt, hogy a korszakokat/korszakváltásokat jelölve a filmbe bevágtak korabeli archív felvételeket, kitűnőek a zenei betétetek és jók a korabeli ruhák is. Jót derültem, amikor a film elején még az igazgatóhelyettes kifogásolta a szoknya hosszát, majd 30 év elteltével, amikorra már Ő lesz az igi bá a diákok belőtt punk séróval császkálnak és közeben javában megy a hip-hop korszak. Jól felépített több részre bontható lassú sodrású film, de mégse válik számomra monotonná a maga 143 perces játékidejével. Való igaz, a főszereplőn túli karakterekbe nem mennek mélységekig bele, de látható a fejlődés. Biztos lesznek olyanok akiket nem fog a székhez szögezni a film, de hát nem vagyunk egyformák. Úgy vélem ez egy elgondolkoztató, magával ragadó és földhöz ragad film, amit manapság már vadászni kell. A Richard Dreyfuss mellett a többi színész is remekül játszott. Kiemelném közülük William H. Macy-t - aki a Shamless-Szégyentelenekből lehet ismerős sokaknak- remekül alakítja az irritáló igazgatóhelyettest.

Köztünk szólva kedves Olvasóim, ahogy a főszereplőnek, úgy nekem se volt türelmem anno a (be)tanításhoz. Erről amúgy hosszasan tudna mesélni a Hegymagason tevékenykedő ifjú Borkedvelő Kisasszony vagy akár Freja is, de hála az évek múlásának sokat lágyultam. Ennek köszönhetően pedig a feltörekvő millenniumi növendékeim- Padavan-om illetve a Novíciám - a jóval békésebb, megértőbb mondhatni zen mesteri énemmel találkozhattak. Mondjuk az is lehet, hogy a kezdetek kezdetén túlságosan elvoltam kényelmesedve és jó dolgom volt Bohemian és Sunshine mellett, mivel én csapódtam hozzájuk, kvázi szerény személyem volt az újonc. Egy érdekes párhuzamot is felállítanék, mert a filmben elhangzik: "A zene nem csak papírra vetett hangjegyekből áll", valahogy úgy vélem ezt az állítást a borok világára/ borokról való beszámolókra is átlehet formálni, bár kicsit kacifántos gondolatmenet következik!

Kezdjük azzal, hogy a borokról való leírások, beszámolók vagy akár a rendezvények sokszor önmaguk ismétlődései. Viszont a szakma olyan szinten misztifikálta a borokról való kommunikációt, hogy az alkalmi fogyasztók tipródnak a multik polcai előtt a borsoron és szinte félve lépnek be egy szaküzletbe. Ezt követően már-már bocsánatkérően, hebegve-habogva szólítják meg az eladót, mivel nem értenek a borokhoz. Amivel nincsen baj, hiszen egyfelől bárki, bármit mond kis hazánkban nincsen széles körben borkultúra továbbá azért van ott az adott személy, hogy segítse az alkalomra megfelelő bort kiválasztani. Ahogy mindig mondom, hogy a legalapabb fajtajegyeket leszámítva, mindegyikünk érezhet/felfedezhet más-más jegyeket, de ha nem tudjuk beazonosítani az se gond a lényeg, hogy kellemes ízérzetet adjon a megvásárolt bor. Ne feledjük mindenki elindult valahonnan, a boros világban senki se csúcsborokat vagy champagne-kat szürcsölgetve kezdte az "ipart"  csak hát erről gyakran elfelejtkeznek az érintettek.

Véleményem szerint a bor nem csak egy alkoholos ital a sok közül. Viszont nem feltétlenül kell a nagy boros trubadúrok által megénekelt borokat fogyasztani ahhoz, hogy élvezzük a borozás adta élményeket. A lényeg, hogy jó közösségben, mértékletesen fogyasszunk, ha kedvünk tartja játékosan elemezgethetünk vagy csak simán kiülve a szabad ég alá egy kis kerti sütögetés során borozgassunk olyan személyekkel, akik fontosak Nekünk és közben csacsogjunk mindenről, amiről kedvünk tartja. Ezek egésze alkotja számomra a borok világát.

Viszont a fogyasztást illetően ne essünk át a ló túlsó felére és a legfontosabb sose nyomd fullba, ha a szakmázol!

Végszó:

Még hónapokkal később is, amikor felemelgettem ezt a bort a Novíciámnak, megjegyezte, hogy milyen jó is volt az a nap. S be kell vallanom, ekkor kissé elérzékenyültem, mert jó érzés a pártfogoltjaimnak élményt adni, de még jobb később visszahallani Tőlük, milyen jó is volt és hogy köszönik. Nézzétek el ezt Nékem kedves Olvasóim, nem az egoizmus beszél belőle, de vénségemre egy másik elmék időződött fel.

Amikor sok év után tavaly a legelső növendékem felbukkant és elszívtuk a békepipát egy olyan mondatot mondott, ami miatt még fontosabbnak érzem, hogy az eljövendő nemzedék sznobizmustól mentesen élje meg a minőségi borozás adta élményeket. E pártfogoltam, akit úgy tudnék jellemezni, hogy a nagybetűs Díva a javából és sokszor próbára tette a türelmemet és az ép idegrendszeremet csak annyit mondott, hogy: "Hiányoznak a közös borozások és nekem köszönhető, hogy megszerette a bort"  

Számomra ezek azok a pillatok, amiért úgy érzem megéri újra meg újra rálépni a mentorálás útjára és talán ezt érezhette Richard Dreyfuss karaktere is a film záróetapjában. 

Záróakkordként pedig a filmben az igazgatónő által elhangzó idézettel zárom soraimat, amit jó sokáig magam sem vettem figyeltembe:

"Egy tanárnak két dolga van. Ismeretet adni a fiataloknak igen,de ennél is fontosabb útmutatást adni nekik, hogy a felhalmozott tudás ne vesszen kárba!"

Cheers!