Bohemian Wine Souls

Kitekintő - Heimann & Fiai portfóliókóstoló Győrben

2020. szeptember 10. 10:22 - Winesoul

Őszintén szólva elsőre nem tudtam, hogyan is kéne kezdenem a bevezetőmet. Dilemmám oka annak volt köszönhető, hogy nem is oly rég, írói válságba kerültem. Mert a nagybetűs élettől sok idő után, egy nem várt helyről, váratlanul érkezett egy jó nagy saller. De egy akkora, hogy padlót fogtam és napokig csak bámultam ki a fejemből, mint egy zombi. Lényegtelenné vált, hogy gyalogosan vagy bringával közlekedek-e ugyanúgy meredtem a semmibe. Jó utóbbira csak félig igaz, mivel nem sokkal a blog indulása előtt, egy folytatólagos bringaút és kanyarodó autósávnál volt egy kis "légyottom" egy személygépjárművel. Abból az esetből tanulva már mindegy, hogy milyen lelki vagy fizikai állapotban vagyok, körültekintőbbé váltam, amikor felpattanok a kétkerekűre.   

Ez az egész felnyitotta a szemem és realizálódott bennem, hogy ennyi évvel a hátam mögött még mindig váratlanul ér az emberi jellem sokoldalú megnyilvánulása. Mert még mindig előfordul, hogy olyannak szavazok bizalmat, akinek nem kéne, aki visszaél vele. A bennem dúló vegyes érzelmek miatt elmerengtem. Vajon amit én jóhiszeműséggel azonosítok az önnön tulajdonságaim között, nem-e fordult már át inkább naivitásba?

Azt sose fogom megérteni, ha van egyfajta bizalmi kapcsolat/kötelék, akkor miért élnek vissza vele és támadják a másik felet hátba? Tényleg csak ennyit ér az egész? Amikor akár egy-két pohár bor vagy pár pofa sör mellett meg lehetne oldani a problémát és utána csak jót röhögni rajta.

Talán tévesen gondolom, de szerintem ha a bizalom megrendül vagy tovaszáll akkor bizony piszok nehéz újjáépíteni. Kvázi lehetetlen küldetés, persze tudom olyan, hogy lehetetlen nem létezik és az idő minden sebet begyógyít. De tény, emberfeletti erő és nagyfokú önismeret kell ahhoz, hogy az érintett felek félretegyék a büszkeségüket, elismerjék a hibáikat illetve a sérelmeken túllépve s feledve, tiszta lappal kezdjenek neki egy szebb jövőnek.

 Mindezt azért írtam le, mert ezáltal az egész eddigi szemléletmódom, világnézetem és személyiségem más megvilágításba került. Hogy egy viccnek vagy cukkolásnak szánt kicsit cinikus megjegyzés, amelyet sokan fel se vesznek, elképzelhető, ha már más szemszögből szemléljük mondjuk, egyénenként akkor bizony akadhat olyan, akit ez már lelkileg bánt vagy sért. Így, bár nem igazán kenyerem a bocsánatkérés be kell lássam, ha kicsit figyelmesebb lettem volna lehet, hogy sok "fejfájástól" megkímélem szerény személyemet.

Összességében két fontos dologra hívta fel ez az egész a figyelmemet, amelyet szerintem érdemes mindannyiunknak szem előtt tartani. Az egyik, hogy merjük elmondani a másik félnek, ha valami megjegyzés már-már túl sértő vagy bántó számunkra. Mert csak gyűlik és gyűlik, majd egyszer csak robban az a bizonyos érzelmi bomba. Pedig az egymással való őszinte kommunikációval ezeknek elébe mehetünk. A másik, hogy célszerű figyelmesebbnek lenni a másik fél irányába, mert ezzel elkerülhetjük a konfliktusokat, amikkel csak önnön energiáinkat pocsékoljuk.

Az első gondolatmenet után, de még a borok előtt folytassuk egy kis szakmaibb elmélkedéssel:

 Ahogy a már oly sokat emlegetett Mentorom egy beszélgetés során megjegyezte, véleménye szerint alapvetően két fő csoportra lehet osztani a vörösbor fogyasztókat. Az egyik csoport a bordeaux style hívei, akik a magas alkoholt, a nagy testet és az erőteljes hordóhasználatot kedvelik.  Míg a másik csoport a burgundi stílus követői akik a rétegzettséget, az eleganciát és a fineszt preferálják. Persze lehet ezt árnyalni és sok helyen belekötni. Hiszen egyre több az elegáns, visszafogott hordóhasználatot tükröző bor és nem beszéltünk még a bisztró vörösekről. Hogy van-e átjárás a két kategória között az bizony fogós kérdés. Van, aki szerint nincs, szerintem viszont meg kell nézni a fogyasztóréteget. Mert, míg egy alkalmi vagy átlagfogyasztónál még csak-csak rá lehetne húzni ezt a két sémát. Addig, ha tapasztalt kóstoló vagy szakmabelinél, teszem azt, ha borász, sommelier vagy borkereskedő az adott személy akkor ott, már szerintem nem lehet ennyire különválasztani. Mert a rengeteg kóstolótapasztalat által sokkal nyitottabban állnak hozzá a borok világához, mint az egyszeri vagy átlag borissza. A tapasztalaton túl persze még befolyásoló tényező lehetne az is, hogy a kóstoló mely korcsoportba tartozik. De itt is oly sok befolyásoló tényező van, hogy nem tükrözné a valóságot, ha ezt a sémát használnánk.

Oké, ebből is látszik, mi emberek olyanok vagyunk, hogy bekategorizálunk mindent és mindenkit. Mondhatni apró kis csoportokra osztjuk a körülöttünk lévő világot. Majd, amikor nem is oly rég, Bohemian kis időre hazalátogatott és megemlítettem neki az előző két mondatot rögtön nyúlt Laurent Gounelle : A férfi, aki boldog akart lenni könyvéért és felolvasott pár bekezdést. Amely később elgondolkodtatott és ennek köszönhetően teljessé vált a beszámolóm .

Így néhány mondatot meg is osztanék veletek:

"- Majdnem harmincezer. És a hatmilliárd ember mindegyikének más és más a génállománya. Nincs köztünk két egyforma. Kettő sincs! Fel tudja fogni? Hatmilliárd ember között nem találhatunk két egyformát! 
-Igen, mindannyian egyediek vagyunk
-Ez az! Pontosan. És nem lehet egy csoportnak vagy csapatnak nevezni még azokat sem, aki ugyanazon a helyen, ugyanabban a pillanatban, ugyanazt a munkát végzik, mert bármennyi is bennük a közös, sokkal több mindenben különböznek egymástól."

"-Hajlamosak vagyunk kategóriákban gondolkozni, úgy beszélni emberekről, mintha egyformák lennének"

"Mindegyiknek megvan a maga egyénisége, a maga élettörténete, a maga személyisége és a maga ízlése"

"-Ha csoportokban vagy csapatokban vagy éppen táborokban gondolkozunk, figyelmen kívül hagyjuk az egyedi sajátosságokat, az egyéni értékeket, és könnyen az általánosítás és az egyszerűsítés hibájába esünk."

"Különböző skatulyákat gyártunk, és ezek létezésében hinni is fogunk. Ezek a skatulyák pedig nemcsak hamisak, hanem arra ösztönzik az embereket, hogy elkezdjenek hasonlítani a róluk kialakított sztereotípiához"

 "-Óriási lépés, ha a többiekről beszélve már nem általánosítunk, hanem mindenkit egyéniségként kezelünk, még akkor is, ha valamilyen nagyobb egységhez, például emberiséghez vagy a világmindenséghez tartoznak"

 Szóval, hogy ha egyénenként szemléljük a világunkat, akkor teljesen felesleges és időpocsékolás ezen csoportokba való besorolás. Ezzel a fajta szemléletmóddal egy új eddig sokak számára felfedezetlen és izgalmas útra térhetünk rá. A könyvet Bohemian azoknak ajánlja, akik nyitottak az élet és önmagunk más szemszögből való megközelítésére, önmaguk megismerésére és a dolgok átértékelésere illetve a regényes köntösbe bujtatott bölcsességekre. Ez a könyv csak annyira visz spiritualitást a mondanivalóba amennyire meg az befogadható azoknak is, akik meg nem mélyültek el benne

Elég sokáig lehetne ezt a két témát boncolgatni, érveket és ellenérvek tömkelegét felsorolni, de nem ragozom tovább és jöjjön a lényeg! Így a kép után már a pincészetről való gondolataimmal és a borokkal folytatom.

 107369407_2712992972265380_7862515639476925790_n.jpg

Míg tavaly novemberben az id. Heimann (erről sajnos elmaradt a beszámoló), addig most július elején az ifjabbik Heimann Zoltán látogatott el a vadnyugat fellegvárába és mutatta be az új termékcsaládot a Heimann & Fiai borokat. A pincészet borai meghatározó szerepet töltöttek a boros utam során. Nekik köszönhető, hogy megkedveltem a kadarkát és a kékfrankost illetve a Barbár cuvée-jük volt az egyik olyan csúcsbor, aminek köszönhetően Szekszárd nedűi előnyt élveznek a villányi borokkal szemben.

Érdeklődve és bevallom szkeptikusan álltam hozzá az új brand alatt piacra került borokhoz. No, természetesen mindez a kóstolás előtt zajlott le bennem és kíváncsian vártam, hogy mit mesél majd a fiatal borász az alkotásairól. A szkepticizmusom oka alapvetően arra vezethető vissza, hogy a jól bejáratott és tudatosan felépített portfóliójuk miatt, úgy gondoltam akarva-akaratlanul előjön majd az egymáshoz való hasonlítgatás. Mint a kóstoló során kiderült erre azért nem kerülhet alapvetően sor a jövőben, mert az alap Heimann borcsaládban nem lesz több önállóan palackozott kadarka és kékfrankos. Így természetesen teljesen más a szitu.

Amit anno Bohemian egy másik pincészet kóstolóján észlelt, úgy most és novemberben Én vettem észre azt, ami jelen volt apában és fiában. Mégpedig az egymás iránti tisztelet és szeretet, a borvidék és a boraik iránti elhivatottság illetve a szakmai alázat. A másik számomra szimpatikus dolog az, hogy egyenrangú partnerként állnak egymáshoz a család tagjai és fokozatosan megtörténik a generációváltás, tehát hagynak teret a feltörekvő ifjú titánnak. Továbbá érezhetően jelen van az egymásba vetett feltétel nélküli bizalom, ami nélkül nem itt tartana a pincészet, hiszen ennek hiányában lehetetlen lett volna a fejlődés és nem történt volna meg a generációváltás. Számomra mindig furcsa élmény és érdeklődve szemlélem, hogy ilyen is lehet egy apa-fiú kapcsolat, mivel teljesen más közegből származom.  Mondjuk, megjegyzem amennyire eltérő az előadása módja apának és fiának, úgy kíváncsivá váltam vajon milyen lehet az, amikor ketten tartanak kóstolót? Remélhetőleg előbb-utóbb fény derül e kérdésemre. Biztosra veszem, hogy szórakoztató és sokáig emlegetett esemény lenne.

Olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy a blogot (ha nem is nyilvánosan) hárman is képviseltük e jeles eseményen. Rajtam kívül, még jelen volt alapítótársam Henchman és az ügyeletes lektorom Sunshine is. Ezáltal sokkal színesebb és több szemszöget tükröző beszámoló születhetett.

Ha alaposan megnézitek a fentebbi képet, akkor látható, hogy nagyon jól elkülönül már megjelenésében is az új termékcsalád az alapszériától. Amit biztosra veszek, hogy sokakat meg fog osztani a csomagolás, ahogy minket is. Míg hozzám és Henchman-hez a letisztult stílus áll közelebb addig Sunshine-nak, aki sokat rajzol és grafikai szemszögből nézte a címkét, rögtön elnyerte a tetszését. Alapítótársam szerint, amúgy ez a címke fiatalos, lezser stílust képvisel, bár az se lett volna baj, ha kicsit jobban elkülönültek volna egymástól. Ami a számomra a leginkább tetszetős a dizájnban, az a kapszula és a rajta lévő logónak a betűtípusa, ami valami eszméletlen jó! Sajnos a frontcímkén nem ez kapta a hangsúlyt, pedig olyan jól mutatna valamivel nagyobb betűmérettel a Heimann & Fiai felirat. Tudom-tudom fontos kiemelni a termőhelyet, hogy melyik bort rejti a palack vagy ha a dűlősekről beszélünk, akkor melyik terület nedűjét tartalmazza. Amúgy nagyon informatív a címke sok tudnivalóval, de elég apró betűmérettel. Mondjuk nem is tudom, hogy vajon ez nem e inkább mai a rohanó világnak köszönhető, amikor már senki se akar utánajárni egy-egy bor történetének és mindent és mindenről rögtön most akar tudni és készen kapni. Persze, ha abból a szemszögből közelítjük meg, hogy külföldön is értékesítenek akkor érthető. Hiszen ezáltal sokkal könnyebben és gyorsabban információhoz juthat a borról egy külföldi vásárló.

A borok technológiai háttere sok mindenben egyezik, így elöljáróban pár infót összeszedtem róluk. Csak saját ültetvényeikről válogatott alapanyag, mindegyik kézi szüret gyümölcse, spontán erjedtek, egyik se volt a derítve illetve alacsony kén szinttel lettek lepalackozva. A Bati Kereszt és a Szívem Kékfrankosokat leszámítva a borok durva szűrésen estek át, míg e kettő szűretlen.

No, de elég a dumából és most már jöjjenek a borok:

Szekszárd Kadarka 2018

 Több terület alapanyagát tartalmazza (Iván-völgy, Porkoláb-völgy, Bödő-dűlő). Az erjesztés acél- és fakádakban történt és 8 hónapig nagyméretű használt fahordóban érlelték. Számomra egészen visszafogott volt illatban, majd némi ribizlis-csipkebogyós gyümölcsösség is megjelent. Megjelenésre, amúgy silleres árnyalatai vannak. Kóstolva számomra borsos-fűszeres, míg akadt olyan, aki zöldes-florális jegyeket firkantott fel a kóstolólapra.

Porkoláb-Völgy Kadarka 2018 

 Az erjesztés műanyag kádban részben egész fürtökkel történt, majd 8 hónapig amforában érlelték. Hasonlóan visszafogott az illata, mint az előbbinek. A megjelenésben pár árnyalattal mélyebb színe van. Kóstolva viszont már érződött a szintlépés. Erőteljesebb a savgerinc és sokkal teltebb is. A kortyban cseresznye és ribizli tűnik fel és fanyar lecsengéssel búcsúzik a bor.

 Szekszárd Kékfrankos 2018

 Fiatal ültetvények gyümölcse, az alapanyagot a Baranya- és a Csötönyi-völgyből szüretelték. Az erjesztés fa- és acélkádban részben egész fürtökkel történt, majd 8 hónapig érlelték nagy fahordóban és acéltartályban. Nos, a kóstoló során két palackot is megnéztünk eltérő hőfokon és  ez elég izgalmas kis kísérletnek bizonyult. A színét mélyebb rubinnak mondanám. A normál fogyasztási hőmérsékleten a gyümölcsösség, míg hűvösebben a hordós csokis jegyek jöttek elő. 

Bati Kereszt Kékfrankos 2018

 Acélkádban erjedt, majd 8 hónapig nagyhordóban érlelődött. Meggyes ízvilág, mely mellé borsos jegyek is feltűnnek. 

Baranya-völgy Kékfrankos 2018

 Fakádban részben egész fürtökkel történt az erjedés, majd 8 hónapig nagyhordóban érlelődött. Korai szüret, a Bati-hoz képest ez melegebb terület. Ez számomra sokkal fűszeresebb, testesebb, teltebb és markánsabb volt az előzőhöz képest.

Szívem 2018

 A Barany-völgy idős tőkéiről, ez váltja a korábbi Alte Reben-t. Igaz nem is igazán lehetne összehasonlítani a két bort annyira eltérő a stílus. Engem egy szemtelenül fiatal, mondhatni csikó korú burgenlandi borra emlékeztettet a Szívem. Amúgy az erjesztés beton- és műanyagerjesztőben részben egész fürtökkel történt, majd 8 hónapig nagy ászokhordóban érlelődött. Élénk savai még jelzi, hogy érdemes palackos érlelésnek alávetni és hosszú étcsokoládés lecsengéssel búcsúzik. 

A kóstoló végig alapvetően végig csöndben ücsörögtem, maximum 1-1 bort vitattunk meg halkan pár szóban Henchman-nel. Egy kérdésem adódott, mert a borászat honlapján láttam a következő tételt, amire nagyon kíváncsi voltam. Bevallom elsőre kicsit csalódtam, hogy nem ez volt a meglepetés tétel a kóstolólap alján. Persze 99%-ban biztos voltam, hogy a Szívem zárja a sort, de hát a remény hal meg utoljára. Amint feltettem a kérdésem nem sokra rá máris bónusz meglepetés palackként került elő az említett bor és ezáltal teljessé vált az összkép.

Experiment No. 1 Kékfrankos 2018

A borász elmondása alapján nem minden évben fog készülni, így ezt majd a talán egy 2020-as fogja váltani, ha úgy hozza a sors. Ez egy kísérleti széria első tagja, ahol a nagyvilágban tanult különböző erjesztési és érlelési technológiákkal tud kísérletezni. Szóval egyfajta "játszószoba". Ez a bor egész fürtökben, szénsavas macerációval erjedt, amit köztudottan Beaujolais-ban használnak a borászok, majd amforában érlelődött. 

Nos, most szépen mindenki felejtse el, azt amit megszokott az ilyen technológiával erjesztett boroknál (banánra hajazó jegyek).  Igaz nem friss bontás volt és picit melegebb volt az ideális fogyasztási hőmérsékletnél, de még ezek mellett is számomra igazán megnyerő és izgalmas volt. Színtiszta ánizs volt az uralkodó illatjegy. Feszes szerkezete van. Ha lesz rá lehetőségem biztosan szerzek ebből egy palackot, hogy kicsit jobban kielemezhessem.

Konklúzió I: Összegezve érdekes és izgalmas kóstoló után vagyunk. Mivel még nekünk is eltérőek voltak, hogy kinek mi volt a favorit, így szerintem célszerű mindenkinek végigkóstolni a sort, aki kíváncsi az új irányra. Ezáltal megtalálhatja a kóstoló személy a neki leginkább tetsző bort. Potenciál szempontjából ígéretesnek tűnnek, szép jövő áll előttük. Ha valaki esetleg kedvet kapott a Bohemian által ajánlott könyvhöz akkor az alap kékfrankost javasolnám hozzá. Legalábbis Én azt fogok mellé fogyasztani, mert ahogy a könyv is épphogy belevisz a spiri világba, úgy ez a bor is az első lépés a natúr irányzat felé. . 

Konklúzió II: Az egyik vendéggel néhány nappal később váltottam pár szót a borokról, így engedélyével az Ő gondolatait is a teljesség jegyében belevettem a beszámolómba. Róla legyen elég annyi, hogy elég tapasztalt a borok világában és kitűnően tudja kikóstolni és megmondani a borvidéket egy-egy borból, szóval terroir fan. Annak ellenére, hogy elmondás alapján szereti a robosztusabb borokat, ha kiugró élményt szeretne akkor, mindig Burgundia felé fordul (Szóval itt meg is dőlt a mentorom által felvetett fentebb írt gondolat.) . A két kadarka is ezt idézte a maguk rétegzettségével, sőt még a borászt is megnevezte, akinek a bora bevillant neki a kóstolás közben. Ez pedig nem volt más, mint Philippe Pacalet. Tudom elsőre Én is furcsán néztem, mert azért elég érdekes felvetés, de a technológiától, az illat és ízjegyeken át számára mind ezt tükrözte. A kékfrankosoknál egyet értettünk abban, hogy leginkább egy-egy burgenlandi borhoz lehetne hasonlítani, de szerinte kilehetne következtetni, hogy ezek a borok más talajról származnak. Kíváncsivá is váltam, hogyha egy burgenlandi vakkóstolónál beraknánk a sorba az egyik kékfrankost, akkor vajon tényleg ennyire kiütközne az eltérő terroir. Szóval lehet, hogy folytatása következik!

Végszóként köszönöm a többieknek( Henchman & Sunshine és a tapasztalt borkedvelő vendégnek), hogy megosztották velem a borokról írt feljegyzéseiket és/vagy gondolataikat, így átfogóbb képet adhattunk az eseményről és a tételekről. Bohemian-nek köszönöm az idézetet, továbbá a borásznak ifj. Heimann Zoltánnak is jár a köszönet, hogy ellátogatott a vadnyugat Mekkájába és az itteni borkedvelőknek mesélt az általa készített/képviselt új irányzat borairól.

A technológiai háttérinfókat a pincészet honlapjáról, az idézeteket pedig Laurent Gounelle - A férfi, aki boldog akart lenni című könyvéből kölcsönöztem!

Cheers! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://b-w-s.blog.hu/api/trackback/id/tr8116046032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása