A címben szereplő gondolat és egy emlék jutott eszembe, amikor a nagy öröm közben realizálódott bennem - egy sör shoppingolás után - , hogy a kincsek amikre leltem bizony lejárt szavidősek.

No persze e kérdés csak később jutott eszembe, miután már jól kidühöngtem magam a fővárosból induló és az otthonom a vadnyugat Mekkája felé tartó vonaton. Tudjátok szerintem Ti is, hogy az ilyen eseteknél az első, ami az ember eszébe jut az az, hogy becsaptak, átvertek és lehúztak anyagilag. Szóval a szokásos...

Ekkor tettem szert többek között az ezt a bejegyzést ihlető Szent András Sörfőde Esthajnal '17-es sörére, amiből "nagy bölcsen" helyből 2 palackkal vettem, mivel két korábbi verzióját nagyon szerettem, de erről lemaradtam. A "vicces" az egészben az volt, hogy a vásárlás időpontjakor már 1,5 éve lejárt. Egy kedves sörguru ismerősöm szerint alapvetően - mivel porter típusú sörről beszélünk - nem lehet vele gond vagyis a nagy könyv szerint jónak kell lennie. 

No és ekkor villant be egy beszélgetés emléke, amelynek helyszínéül egy győri delikátbolt szolgált és e hely mára sajnos már csak történelem. Beszélgetőpartnerem a tulajdonoshölgy volt, aki egy vásárlói visszajelzésről mesélt a craft sörök kapcsán. Az adott vevő, aki tudatosan a több palackos vásárlásai után 1-1 palackot mindig elrakott, hogy megnézze miképp fejlődik a sör, amikor túl van már pár hónappal a palackon jelzett fogyasztási dátumon. A tapasztalat a legtöbb esetben az volt, hogy ezek a felsőerjesztésű sörök nemhogy nem romlottak meg, hanem a legtöbb esetben további íz- és illatjegyek tűntek fel a korábbiak mellett/helyett. 

Mielőtt feltennétek a kérdést, a válaszom nem-nem lesz/volt szokásom lejárt söröket kóstolgatni és ajánlani illetve ez nem a Jackass hazai sörös verziója. 

A kezdeti morgolódásom átváltott kísérletező hangulatba. Habár, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor e sörtől volt bennem egy "kicsi félsz" a kóstolás előtt. Mert tény előfordult már, hogy belefutottam 1-2 napja lejárt sörbe vagy megfeledkeztem az otthoni készletről . Ez viszont egy elég merész, mondhatni őrült kihívásnak és bátorságpróbának ígérkezett. 

A tovább mögött pedig megtaláljátok, hogy hogyan is éltem meg ezt a kalandomat!

Mint fentebb is írtam, volt már pozitív élményem a főzde karácsonyi szezonra szánt sörkülönlegességeivel. Bár nem biztos, hogy első tétel dátumát jól tudom, de az internet "sötét" bugyraiban kutatva azt derítettem ki, hogy az ünnepi sörszériát 2011-ben kezdék el a főzdénél és az Esthajnal elnevezést pedig 2013 óta használják. Volt pár klasszikus, de természetesen akkor tájt még meglehetősen szokatlan főzet is. Ilyen volt az almás-fahéjas lager és a mézes-vérnarancsos lager (Halkan jegyzem meg, hogy ilyen szemszögből a főzde kvázi előfutára volt a mostanság divat extrém sörök trendjének). Nekem pedig 2014-ben és 2016-ban sikerült a legextrémebbnek tűnő verziókat kifognom. Előbbi egy lucfenyős hibrid sör (értsd: pine ale&lager), utóbbi pedig egy mentás-csokis stout volt és nagy élmény volt a kóstolásuk.

Amúgy Winkler Robi elég szép sort kóstolt ezekből, aki kíváncsi az itt megtalálja a videót! Megjegyzem, azért jó volt látni, hogy még nálam is van elvetemültebb sörfogyasztó. Ahogy néztem a videót a '15-ös is ismerősnek tűnt, de nem merném 100%-ban állítani, hogy azt is kóstoltam. Hmm korral jár, lehet kezdek kissé szenilis lenni...  :D

Most pedig következzék amire már mindannyian vártatok:

Szent András Sörfőzde Esthajnal '17 Earl Grey Porter

Az első palackot a vásárlást követően fél évvel, míg a második palackot 1 évvel később, vagyis a mostani lock down során volt bátorságom megnyitni. Szóval először húztam halasztottam, végül csak sikerült erőt vennem magamon.  Az első palack okozta pozitív kóstolóélményből kifolyólag, a másodikat még érleltem kicsit.

Háttérinfó: A sört pilseni, csokoládé és karamell malaták továbbá  amarillo komló; zabpehely, pörkölt árpa, earl grey tealevél, bergamott narancs,  vanília rúd, csokoládé és kakaóbab felhasználásával főzték. IBU41 EBC:95  Alk: 7%

Megjelenés: Mély sötétbarna, a szélei világosba hajlanak hab azonnal tovaszáll, bár ezt be lehet tudni annak, hogy nem friss már. A kitöltéskor apró buborékok szállnak fel a pohár falán.

Illat: Alapvetően elsőre a kakaóbab uralja, bár halványan a benne lévő bergamott narancs is megjelenik a háttérben. Később mikor melegszik mézeskalácsossá válik, majd a teás vonal is előtűnik.

Íz:  A kortyban még éppen kellő mennyiségű szénsav volt. Egészen lendületes a gyors ívű korty, a magasabb alkohol fel se tűnik. Viszont a kakaóbabos lecsengés ezzel ellentétben egész hosszú és még egy pici kesernye és citrus is előtűnik a legvégén. Melegedve erőteljesebbé válik a kesernye és határozottan a túláztatott earl grey-re emlékeztet

Konklúzió: Bár a már említett elődöket rég kóstoltam, de mivel eltérő stílusúak nem is teljesen fair a hasonlítgatás. Főleg a lucfenyős esetében valahogy maradandóbb kóstolóélményt tudtak adni. Viszont, ha ezt nem veszem figyelembe akkor egy jól összerakott kis csavarral rendelkező porter-ral hozott össze a Sors. Szóval mindent egybevéve e széria tagjait jó szívvel ajánlom a különleges sörkedvelő figyelmébe 

p.s.: Mivel hamarosan jön (vagyis már volt) a húsvét és mi sörfogyasztók oly szerencsés helyzetben vagyunk/voltunk, hogy a Szent András Sörfőzdénél ezen jeles alkalomra is készítenek csemegét. A legjobb benne, hogy helyből két verziót dobnak a piacra évről-évre. Szóval folytatása következik... 

Végszóként csak annyit mondanék, hogy ez egy nagyon érdekes, tanulságos és izgalmas kísérlet volt, de ne csináljátok utánam kedves Olvasóim!

Cheers!