Elöljáróban leszögezném, hogy egyikünk se borszakíró max ha megnevezés kell használni akkor borfirkász, de talán még ez is túlzónak tűnhet. Mi szimplán szeretjük a minőségi borokat és egyéb italokat és mindegyikünk szereti írásban kifejezni érzéseit, gondolatait ezekről. Mindegyikőnk más közegből jött, más ingerek érték, ezért meglehetősen más stílusban is fogalmazzuk meg a mondanivalónkat. Mégis valahogy ez a differencia teszi egyszerre harmonikussá és sokrétűvé a közös munkát:)
A továbbiakban a blog szereplői írnak magukról pár szót illetve válaszolnak néhány kérdésre:
The Bohemian
1990. áprilisában születtem első anyámtól Debrecenben. Már hamar kiderült, hogy nem lesz egyszerű velem, így szüleim végül úgy döntöttek, hogy majd a farkasok felnevelnek. Elvittek hát a debreceni Nagyerdőbe, de pechjükre hazataláltam. Így vette kezdetét egy véget nem érő történet, tele vidámsággal, nevetéssel, sírással, balesettel..és még sorolhatnám. Ja..hogy nem ilyen infókra vagytok kíváncsiak..elnézést.
Bár jó édesapám fröccs párti volt, gyerekként sosem értettem mit szeret rajta. Értetlenségem tovább folytatódott a főiskolán is, így egy jó darabig maradtam a söröknél. A nagy áttörés a Magyar Tengernél történt, amikor is úgy esett, hogy megesett és eltöltöttem ott 5 csodálatos évet.
Ez idő alatt, egy számomra nagyon kedves ember nyitotta fel szememet és egyéb érzékszerveimet a környék pincészeteire és boraira. Úgyhogy megindult a keresés, kutatás és kóstolás. Isteni szerencse, hogy igen közel volt Csopak, ami bővelkedik gyöngyszemekben e téren is és még nagyobb áldás, hogy a vasúttól pár méterre már el is éri az ember a szívem csücskét: a Jásdi pincészet vinotékáját. Igazából minden értelemben itt kezdődött a boros kárrrieeerem. A minőségi, tartalmas és izgalmas borok fogyasztásán túl, a szakmai alapok elsajátításán át, az életem egyik fő mozgató rugójává vált " laza elegancia" megértését és megélését is beleértve.
Mely borok voltak azok amik a legmeghatározóbb élményt adták a boros utad első pár évében?
A pincészet borai mellett, ami még nagy 'aha' élményt nyújtott a kezdeti fázisban, az a Sógoréknál kóstolt zöldveltelinik sokasága. Külön kiemelve a Domäne Wachau Federspiel Grüner Veltliner-jeit.
Kik azok a borászok/borászatok akiknek a borai a blog indulásakor (2019) meghatározóak számodra?
Jásdi mindenekfelett :) na jó ez így nem teljes, de ők mindig örök szerelem maradnak. Mellettük igencsak megkedveltem Balla Géza borait, továbbá Luka Enikő és a St.Andrea munkásságát. Utóbbi kettőnél szeretném hozzátenni, hogy a pincészet stílusa és a borok sokrétűsége mellett, a borászok személye és életszemlélete is elképesztően megérintett.
Kik voltak hatással rád, ha az írást nézzük?
Nagyon kevés szakmai írást és bloggert követek nyomon. Sőt, igazából csak egyet tudnék kiemelni, a WineFolly egyik alapítóját: Madeline Puckette-t. Tetszik a közvetlen stílusa, és nem utolsó sorban, hogy nőként is tiszteletreméltóan megállja a helyét a szakmában.
Az igazi etalon számomra mégis, a kelet kutatója, az igazi, az eredeti, az utánozhatatlaaaaan: Lőrincz L. László.
Ő egyáltalán nem szakmabeli, ellenben minden regényében lenyűgöz, ahogy a kalandos szál köntösébe bújtatva, precíz pontossággal, észrevétlenül tanít és mutatja be a keleti/távol keleti kultúra világát.
Winesoul
Ilyen frappáns bemutatkozó szöveg után nehéz mit mondani. Réges-régen egy sommelier barátom úgy fogalmazott rólam, hogy megszállott vagyok. Persze mindezt jó értelemben ( vagyis merem remélni :D ) . Ő látta bennem azt amikor először találkoztunk, hogy mennyire elvarázsolt a borok világa és hát ha volt lehetőségem rá folyamatosan bombáztam kérdéseimmel, mindamellett hogy a szakirodalmat napestig olvastam.
Továbbra is keresem kutatom a harmóniát , az eleganciát, a kifinomult illatokat, a különböző ízeket. Mára azonban már ez nem csak a borokra korlátozódik, hanem becsatlakoztak mellé a craft sörök és a csúcskategóriás spiritek is. Én ezekre elsősorban nem italként, hanem alkotásként tekintek. Hiszen ha csak a bort vesszük egy borász kőkemény munkáját kóstolhatjuk és mindegyikük megérdemli azt, hogy műveiket ízlelgessük és ne vedeljük.
Persze nem azt mondom, hogy nekem nem esik jól egy pofa sör, egy pohár whisky vagy egy jó bor anélkül, hogy elemezném ( Azért nem vagyok, ilyen sznob!! :D ;) ), de sose felejtem, hogy az alkoholt csak mértékkel fogyasszunk!
Mely borok voltak azok amik a legmeghatározóbb élményt adták a boros utad első pár évében?
Hmm fogós kérdés, no lássuk csak.Hát végiggondolva az első ilyen talán egy 2008 nyarán kóstolt Nyakas Sauvignon Blanc Late Harvest 2006 volt ( sok szép emlék fűződik hozzá), aztán a fentebb említett sommelier úr az első találkozáskor mutatta meg számomra Kiss Gábor Rouge tételét 2012-ből és Kovács és lánya Fajzat cuvée-t, ami ha jól emlékszem 2009-es évjáratú volt. A nagyobb formátumú bor a kezdeti években csak egy volt, az pedig Sauska-ék 2008-as Konkoly Merlot-ja, az a végtelen hossz és az az elegancia amit mutatott, a mai napig beleborzongok gondolatára. :D
Kik azok a borászok/borászatok akiknek a borai a blog indulásakor (2019) meghatározóak számodra?
Ha egyet kéne csak kiemelnem akkor az Demeter Zoltán keze alól kikerült borok. Rajta kívül még az Etyeki Kúria, Luka Enikő, Günzer családi pincészet és a Sanzon Tokaj ( Rácz Erika) borai azok amik meghatározóak jelenleg számomra.
Kik voltak hatással rád, ha az írást nézzük?
Két szakmabeli személy van akiknek az írásai magával tudtak ragadni és ihletet adtak. Az egyikük Nagy Sebestyén, aki a Borjour atyja és régen a Decanter magazinban volt egy rovata a Sebestyén bornaplója címmel. Nála amellett, hogy megmarad a szakmai jellege belevisz egyfajta lazaságot, lezserséget az írásaiba, ezáltal sokkal több élet és szín van benne. A másik Ripka Gergely a.k.a. táncolómedve, aki a Tokaj Guide kiadvány szerzője, a táncolomedve.hu bloggere és nem utolsósorban egyike azon személyeknek, akik hirdetik a tokaji borvidék nagyságát. Az Ő írásaiban van egyfajta alázatosság, ahogy a borvidékről, az ottani borászokról és a tokaji borokról kommunikál és ez az ami megfogott.
Következzék csapatunk harmadik tagja, aki korai írásainkat méltatva felvetette a blog ötletét. Nélküle nagy valószínűséggel csak később vágtunk volna bele a bloggolásba, nem tudunk elég hálásak lenni neki.
The Henchman
A két előttem szóló ficsúrhoz képest kicsit más utam volt, illetve másféle irányvonalat képviselek jelenleg is. A közös nevező talán annyi, hogy a boros életérzés ifjúkoromban nálam is kimerült nagyapám permanens vörösfröccsös illatában, illetve a középiskolai sulidiszkók vörösboroskólás okádós élményeiben.Ezek a traumák tehát jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy inkább a sörök felé orientálódjak.
Mivel egyetemi tanulmányaimat Szlovákiában végeztem, így szerencsére hamar rájöttem, hogy a sörfogyasztásnak nem kell kimerülnie a magyar társadalom többsége által preferált soproni-borsodi-kőbambi szentháromságban, és ahhoz, hogy minőségi cseh, szlovák, vagy lengyel söröket igyak, nem is kellett túlságosan mélyre nyúlni az ösztöndíjamhoz a zsebembe. Külön öröm számomra, hogy a kint szerzett sörös élményeimmel a családomat is sikerült megfertőznöm, így nálunk például azóta a családi összejöveteleken inkább a külföldi sörök dominálnak egy két minőségi magyar termékkel kiegészülve.
Amióta Winesoult és Bohemiant megismertem egy kicsit a borok felé is nyitottam, de várhatóan tőlem a blogon inkább sörös posztokat fogtok olvasni.
Mely borok sörök voltak azok amik a legmeghatározóbb élményt adták a sörös utad első pár évében?
Leginkább a cseh Clock főzde söreit a Bernard Bohemian Ale-ét és a Zywiec porterét emelném ki.
Clock Twistjét egyébként egy tikkasztó nyári napon például mind a mai napig olyan gyorsasággal nyelem be, mint csikó valaga az állatorvosi hőmérőt.
Kik azok a borászok/borászatok akiknek a borai a blog indulásakor (2019) meghatározóak számodra?
Na jó. Ha mindenképpen le kell tennem a borok/borászatok mellett is a voksom akkor Kiss Gábor, Káli Balázs, és a Kreinbacher birtok termékeire szavazok.
Kik voltak hatással rád, ha az írást nézzük?
Sörökkel kapcsolatban leginkább a sörbuvár blogját és a ratebeer oldalát kedvelem.
Borokkal kapcsolatos szakirodalmat általában Winesoul nyom az arcomba ( pl: Vince és Decanter magazin), de ezeket jóval ritkábban pörgetem.
Ha pedig nem csak a szeszkókkal foglalkozó, bloggereket, kritikusokat, okoskodókat , hozzáértőket nézem akkor Irvine Welsh és Ray Bradbury nevét mondanám. Előbbit profánsága, utóbbit pedig a giccsmentes szépérzéke miatt szerettem meg.
