Sok idő után tekintetünk, újfent Tokaj felé tévedt és ha már eme borvidékről készült borokról mesélek a mai nap előtte engedjétek meg kedves Olvasóink, hogy előtte egy útikalauzt ajánljak a figyelmetekbe! 

Eme alkalomra, pedig mi más is lenne a legmegfelelőbb, mint Ripka Gergely a.k.a. Táncolómedve idén debütált Tokaj Guide kalauza, amely már a negyedik kiadásnál tart. Ahogy a Rólunkban már említettem, nagy hatással volt rám a munkássága és a vicces az, hogy ha helyesek az infóim nagyjából egyidőben (kb 2007-2008 tájékán) lettünk borisszák. Amúgy nem tudnék  -  természetesen a tokaji borászokat leszámítva - még 1 olyan hazai szakmabelit mondani, aki ennyire a szívén viselné a borvidék sorsát vagy ennyire elhivatottan képviselné történelmi borvidékünket és hirdetné Tokaj nagyságát.

Rátérve a kötetekre, mert leszámítva az első 2014-es kiadást -amely picit rövidebb és másabb formátumú volt, mint a későbbiek-  beszereztem mindegyiket, így pedig sokkal áttekinthetőbb, lekövethetőbb volt számomra a fejlődés íve és az egyes eltérések nyomon követése a kötetek között. Mindegyik kötetről elmondható, hogy nagyon informatív és sok tudnivalót kapunk kézhez nemcsak a pincészetekről hanem az éttermekről, látnivalókról, a borvidék nevezetességeiről és kirándulási lehetőségekről is. Mellesleg a települések története röviden és tömören is szerepel benne! Ezek mellett pedig vannak elgondolkodtató írások, több interjú neves szakmabeliekkel.

Ha kicsit külön-külön nagyító alá tesszük akkor itt is látszik az, hogy mennyire egymásra épül a birtokomban lévő 3 mű. A '16-os kiadásban a tokaji borok fő típusait veszi szépen sorra a szerző. Azért akad pár elgondolkodtató kérdés, meglátás, mint például: Mi lehet a száraz tokajinál a kitörési pont a világpiacra: furmint vagy házasítva hárslevelűvel lenne a jobb opció? és mivel még a borászok között sincs egységes meglátás ez ügyben, ez megint csak nehezíti a tokaji száraz borok világpiaci értékesítési törekvéseit. Örömteli viszont az a tudat, hogy egyre több hegyaljai borász kezd el pezsgőt készíteni, így bár ezidáig kevéshez volt szerencsém, idővel akár egy egészen izgalmas kóstolótéma is kerekedhet az itteni buborékos nedűkből. No és a dűlős borok, azokról személy szerint, ha akad infóm az adott területről akkor mindig szívesen mesélek az arra fogékony személyeknek és kimondom azt a igaz tartalmú varázsszót, hogy: "Kis tétel" . Ezen Mentorom mindig jót derül, de lássuk be van igazság tartalma, hiszen minden dűlős bor egy-egy külön történet és jóval sokkal kisebb palackszámmal készülnek, mint "sztenderd" társaik és igazán egyedi kincseket rejtenek eme palackok! A legnagyobb szívfájdalmam ezzel a témával kapcsolatban az, hogy Alkonyi László által írt és 2004-ben megjelent Tokaj- Dűlőmitológia óta nincs egyetlen olyan mű sem, akár online vagy nyomtatott formában, amely foglalkozna ezzel és még, ha nem is mind a 418-at veszi sorra - bár az lenne az igazi - , de legalább a feléről egy mindent átfogó informatív [de nem száraz!!] kiadvány lenne. Tudom-tudom ez nem kis meló lenne, de véleményem szerint jót tenne a tokaji bor kommunikációjának, ha kicsit erőteljesebben kommunikálva, promotálva lennének e különleges területek.

A vicces az, hogy mikor a beszámoló írásával végeztem akkor értesültem róla, hogy Sógorék mind a 27 borvidékükről konkrétan 4300 dűlőről készítettek egy online boratlaszt, ahol minden egyes háttérinformáció jelen van és "csak" 3  év kellett hozzá! Felmerült bennem a kérdés, hogy nálunk vajon mennyi idő alatt és milyen minőségben készülne el egy ehhez hasonló honlap. Meg persze az se mindegy, ha mondjuk az Agrárminisztérium írna ki egy pályázatot és támogatás adna erre, hogy vajon mekkora összeget kellene belefeccölni annak tudatában, hogy idehaza sikk, ha lába kél az állam adta pénzeknek. De, térjünk is inkább vissza a Tokaj Guide-ra, mert csak felbosszantom magam.

A dűlős borok után következett az aszú és a késői szüret, melyeknek a múltját, a jelenét és jövőjét taglalta a szerző. A '19-es kötetben folytatja az eddigi gondolatmenetet 3 részre szedve: Tokaj Dry, Tokaj Sweet és a Tokaji Aszú.

No és elértünk a legfrissebb 2021-es kiadványhoz, ez az, ami véleményem szerint megkoronázza az eddigieket. Mondom ezt azért, mert most konkrét borokon/borsorokon keresztül folytatja a korábban megkezdett gondolatmenetet a szerző. Például, ha egyet kéne kiemelnem az a könyvben is szereplő, de a szerző blogján, még 2020 márciusának elején is közölt Bott Csontos vertikális kóstolóbeszámoló hatására [ meg persze a Borrajongós kollegák rendszeres pozitív kóstolóbeszámolói is közrejátszottak] mentem oda az első lock down előtt Borászok borásza sétálókóstolón Bodó Judit asztalához, hogy végre sor kerüljön az általa készített borok kóstolására. Ennek köszönhetően pedig egy újabb remek kóstolóélményben lehetett részem. Újdonság még és örömteli a mostani kötetnél, az hogy a régi aszúévjáratok egy csillagokkal jelölt rendszerben össze vannak gyűjtve, ez pedig szerintem azért is hasznos, mert bőven akad a jelenlegi borpiacon még '93 előttről aszú és ezáltal egyszerűbb a tájékozódás. Meg, ami nekem például eddig fel se tűnt az észak kontra dél Tokaj borászatainak száma, ahol abszolút a dél uralkodik. Végül az az elképesztő információ, hogy réges-rég mennyivel, több termelő volt csak Tokaj városában [anno annyi volt a bortermelő, mint jelenleg az egész borvidéken] és ezt levetítjük az egész borvidékre akkor sokkoló, hogy mennyire leredukálódott a pincészetek száma. Persze sok minden közrejátszott ebben, de amúgy mennyivel másabb arcát is láthatnánk a jelenleg ismert világunknak, ha a másképp alakul a történelem kereke. Ez viszont örök talány marad számunkra, de ennek ellenére mégis ott marad a költői kérdés:  "-Mi lett volna ha...?" 

Összefoglalva az eddigieket ez a könyv a véleményem szerint egy hiánypótló alkotás, amelynek ott a helye minden Tokaj fan és borkedvelő könyvespolcán. Remélem idővel még több tokaji borászatról lesz lehetősége mesélni a szerzőnek és az északi területeken is gomba módra nyílnak az új izgalmakat ígérő kis pincészetek. Ezáltal pedig e mű folytatása már el se férne 1 kötetben.. .:D

Meg abban is bízom, hogy egyszer a jövőben egy elszánt szakember gondol egyet és más borvidékről/borvidékekről [pl.: A balatoni régió vagy Villány-Szekszárd-Tolna] is készül egy ilyen átfogó kalauz. 

 A hosszúra nyúlt bevezetőm után pedig gondolataimat a kép alatt egy kis szakmai felvezetővel folytatom, végül rátérek a poszt sztárjaira!

Azok akik a kezdetektől követik az írásainkat ismerős lehet a tállyai pincészettel rendelkező Szűcs Ferenc neve, aki egyben az egyik alapítótagja a Tállya Wines összefogásnak.

Bohemian régi írását, eme követőink számára is érdemes újra elolvasni, már nem csak azért, mert szórakoztató stílusa mosolyt csal az arcukra, hanem azért is mivel a tavalyi év során egy kis ráncfelvarráson-bővítésen esett át. Ennek oka annyi volt, hogy a néhai Decanter és a Vince magazin első főszerkesztője Németh Ágnes invitálásának köszönhetően Bohemian ezen írásával nevezett be a III. Hungarian Web Wine Writing versenyre. S bár végül a döntősök közé nem sikerült bekerülnie, már az is hatalmas öröm és pozitív visszacsatolás volt felénk, hogy a szakma egy jeles képviselője szerint ott volt a helyünk a megmérettetésen. Ebből azt szűröm le, hogy hiába vagyunk kissé eltérőek a hazai boros blogok között, vannak megosztó néha már egyesek számára bicskanyitogató bejegyzések és vettünk vissza a tempóból, így lassabban készülnek az írások, mégis jó úton haladunk.

Most pedig következzenek a borok! :

Tállya Wines Furmint 2018

Háttérinfó: Az alapanyagot a Bohomály, a Somszög; a Dongó; a Hasznos [ezen belül is a Nagy-Hasznos] és a Mulató-dűlő szolgáltatta. A bor spontán erjedt és hordóban érett, részben finomseprőn.

Megjelenés: Halvány sárga kis zöldes reflex-el.

Illat: Zöld dió, kapor és krémesség.

Íz:  Erőteljes a sósság és ásványosság, a savai feszesek. A korty végén kesernye és már majdhogynem fémes lecsengés

Szűcs Ferenc Birtok Furmint 2018

Háttérinfó: Az alapanyagot a Bohomály és a Hasznos-dűlő [azon belül is a Kis-Hasznos] gyümölcse adta.A bor spontán erjedt és hordóban érett, részben finomseprőn.

Megjelenés: Egy árnyalatnyival mélyebb az előbbi tételnél, mélyebb szalmasárgának mondanánk. Megpörgetve a pohárban lassan hömpölyög.

Illat: Elsőre a hordós jegyek, krémesség, briós, vajas croissant idővel érett sárga alma

Íz: Teltebb, kerekebb, krémesebb a Tállyához képest. Elsőre a hordós érlelésből adódó vaníliás jegyet érezni, majd a korty végén és a lecsengésnél jön a sósság. Freja szavait idézve: "Mint egy prominens vendég várat magára vagy mint egy jó színész, nem süti el előre a legjobb húzását"

Konklúzió: Bármennyire meglepő, de a kettő közül kezdőknek a Szűcs Ferenc Birtok Furmint-ját ajánlanánk, mivel a Tállya Furmint egy szikárabb, feszesebb tétel, amely jelen állapotában tapasztalt kóstolót igényel. Való igaz a Tállya Furmint-ban is van jó pár év potenciál - ahogy párjánál is - és e során szépen tud kerekedni a palackban és barátságosabbá válni, hogy végül ismételten Freja-t idézve: "Mikor egy új házba költözöl és a harapós szomszéd 3 év után szépen rád mosolyog" állapotba jusson. Nagyjából azonos áron kaphatóak 3250-3500 Ft és ennyiért, úgy gondoljuk, hogy mindegyik jó vételnek minősül, mivel szépen megmutatják mennyire sok oldalú tud lenni a tokaji bor. Kvázi ideális belépőszint a tokaji száraz furmintok világába!

Végszóként pedig, ezúton is szeretném megköszönni Szűcs Ferencnek, hogy válaszolt a felmerülő kérdéseimre!

Cheers!