Ahogy a korábbi posztban meséltem, arra a döntésre jutottam, hogy nem tartogatom tovább az elmaradt kóstolóra szánt Demeter Zoltán által készített boraimat. Viszont az, hogy a mai nap prezentált bor végül nem a Szerelmi Hárs posztban szerepelt annak akad egy nyomós oka, amire már csak a kép alatt…

Eredetileg a most prezentált borokat már 3 éve terveztem betenni egy tervezett kóstolósorra, ahol a főszerepben az általam nagyra tartott Demeter Zoltán és az általa készített borok lettek volna, de hááát tudjuk mi történt akkoriban, így nem is ragozom tovább. Most viszont arra a döntésre jutottam,…

Ahogy Bohemian-nek az olaszrizling, a kékfrankos illetve- több kitűnő osztrák bornak köszönhetően - a sárgamuskotály vagy Freja párjának a syrah, úgy számomra a pinot noir az egyik nagy liebling szőlőfajta, bár manapság már csak elvétve kerül a poharamba. Való igaz, jó pinot találni idehaza ritka…

Amikor a tavalyi Bortörténelmi Napokról megosztottam Veletek a benyomásaimat, a blog közösségi felületén a posztban azt írtam, hogy vegyes érzésekkel vágok neki az előttem álló négy napnak. Természetesen nem lehet mindig minden tökéletes és nem lehet illetve nem is kell mindenki elvárásának…

Tudom-tudom már megint egy rovat a rovatban, "Minek még egy?"- tehetitek fel a teljesen jogos kérdést kedves Olvasóink! Nos, a lényegre térve megfigyeltem azt, hogyha egy-egy alkalmi vagy akár rutinos fogyasztóval beszélgetést folytatva szóba kerül, hogy az adott borban van némi maradékcukor vagy…

Egy év kihagyással - persze, ha nem vesszük figyelembe a 2020-as műanyag pohárban való kóstolási lehetőséget- és új névvel, de ismételten egy 4 napos boros fesztivállal búcsúztatta a nyarat a nagyérdemű itt nálunk a vadnyugaton. A sok ismerős és ismert pince mellett mint mindig, úgy most is…

Verőfényes áprilisi nap volt, amikor útra keltem a fővárosba avagy a nagybetűs Fellegvárba. Úti célom egy érdekesnek, sőt jobb szó rá az, hogy izgalmasnak ígérkező tokaji kóstoló volt, ami Balassa István boraiból állt. Való igaz egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor kóstoltam Tőle bort és…

Miután végeztünk a korábbi posztokban mesélt pet-nat sorral és a Freja által prezentált svéd különlegesség elkortyolgatásával, rátértünk a csendes szekcióra. A sor 3 tokaji furmintból és egy hárslevelűből állt - éles váltás belátom - de az oka, hogy e fajtákra esett a választásom nagyon egyszerű.…

Amióta a tokaji borvidék krónikása Ripka Gergely belevágott a Tokaj Magic kóstolósorozatba folyamatosan csekkoltam, hogy lesz-e olyan alkalom, ami számomra is kedvező időpontban kerül megrendezésre. Telt múlt az idő és közben nagyon sok jó borsorról lemaradtam és bevallom kicsit irigykedve olvastam…

A bor és étel párosítás tökéletes harmóniáját sokáig úri huncutságnak, fehér kesztyűs sznobizmusnak gondoltam, mert valahogy úgy hozta az élet, hogy nem volt ilyenben részem. Végül, körülbelül két éve, amikor Bohemian-t először vendégül láttam szerény otthonomban, csoda történt. Ugyanis a számára…

Állandóság, hmm ízlelgetem e szót, melyet hallván sokan megrettennek, megriadnak. Létezik egyáltalán olyan, hogy állandóság? Marcus Aureliust idézve: "A világ változás, az élet felfogás dolga." . Igazából ha kicsit figyelmesek vagyunk semmi sem állandó sem mi, sem a környezetünk, de még a borok sem…

A Covid-nak köszönhető nagy bezárkózás után elsőre furcsa érzés volt a nyár folyamán ellátogatni a fővárosba egy rendezvényre. No, nem mintha híján lettem volna a kóstolóélményeknek, de ahogy minden kicsit belassult, lecsendesedett, úgy Én is visszavettem a tempóból. Mondjuk ez az érzés még…

Ha csak annyit mondanék, hogy Tokaj egy csoda azt kevésnek érezném. Hiszen egy dolog a terroir, a természet adta kincsek és a különleges táj, de az ottani emberek és életérzés nélkül mindez mit sem ér. Igaz, hogy azokon a településeken és azon borászatokban még sose jártam akiktől kóstoltam borokat.…

Bő fél éve kóstoltuk a címszereplőt, de mivel nem tudtam, hogy hogyan  is vezethetném fel, egészen mostanáig úgymond a "fiókba került" . Magam se tudom miért, de sokszor éjjel mielőtt elszundítanék eszembe jut egy-egy gondolat a bloggal kapcsolatban. Mondhatnám akár úgy is, hogy megszáll az ihlet.…

A Winelovers Grand, mint az év első komoly boreseménye izgalmas kihívásnak ígérkezett számomra. A legnagyobb és egyben legnehezebb feladat az volt, hogy kitől és mit illetve a különteremben kóstolható furmintokból mi kerüljön a poharamba. Szörnyű dilemma, kemény élete van egy borkedvelőnek :D ;)…

Semmi sem tart örökké tartja a mondás és ha egy korszak lezárul sokakat elkap kisebb-nagyobb mértékű ijedség. Velem is elfordult már, hogy mikor új fejezetbe léptem az életemben mélyen legbelül kicsit megriadtam az ismeretlentől, pedig nem kéne. Jó dolog a változás, de egyben ijesztő is tud lenni,…

Nem is oly rég, amikor lehetőségem nyílt e tételre szert tenni, úgy voltam vele hogyha már leszállóágban van a bor vagy palackvariációba futok bele akkor csak 2000Ft-ot bukok be. Most viszont amikor már túl vagyok a kóstoláson kissé bánom, hogy csak egy palackkal rendeltem, mivel mostanra a…

 Hála a Borrajongó-s úriembereknek és Ripka Gergely blogjának (tancolomedve.hu), még a múlt évben a pincészet borai felkerültek a boros bakancslistámra. Nőnapkor tehát a Cherchez la Femme kóstolón, mivel jelen volt Rácz Erika a boraival, sort is keríthettem a kóstolásukra. Akkor többek között a…

A rovat következő részében egy még a nyáron kóstolt palackérett tételről számolunk be nektek. Mindhárman kóstolva  egyetértettünk abban, hogy éppen a csúcsán sikerült elcsípnünk e nedűt.   Az Erdőbényén található 2011-ben alapított borászatról röviden pár szót azért ejtenék, mielőtt megosztjuk a…

Az Egyperces impressziók mellett a másik állandó rovatunk első része következik. A rovat egyik célja, hogy visszatekintsünk egy-egy nem túl régi, korlátozottan elérhető vagy már kifutott, palack érlelt borra, továbbá, hogy igyekezzünk választ adni a sokakban felmerülő örök kérdésre:  - Meddig…