Ahogy Bohemian-nek az olaszrizling, a kékfrankos illetve- több kitűnő osztrák bornak köszönhetően - a sárgamuskotály vagy Freja párjának a syrah, úgy számomra a pinot noir az egyik nagy liebling szőlőfajta, bár manapság már csak elvétve kerül a poharamba.
Való igaz, jó pinot találni idehaza ritka és persze kényes is a fajta, de szerencsére akad pár olyan "elvetemült" borász, aki évről-évre profi borokat tud készíteni a szőlők királynőjéből. Meséltünk is már ilyen borról, meg olyanról is, ami kissé atipikus, de szívünknek mégis kedves, részben a borász személyéből fakadóan. A jó külhoni pinot élményekért pedig már mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkba és olyat kifogni elsőre, ami tetszik, ahhoz mázli is kell. Jómagam kóstoltam mind óvilági, mind újvilági pinot-kat és mindkettőnél találtam zseniálisat is, meg persze olyat is, aminél az arcomon csak az tükröződött, hogy "Ezen mi a fészkes fene kerül ennyibe...?" A számomra leginkább tetsző külhoni pinot noir-ok a Matua, Thibault Liger-Belair és Domaine Joblot keze alól került ki.
A szervezés során sokat agyaltam, hogy mely pinot noir-kat bontsuk meg. Végül arra jutottam, hogy a kisebb létszám miatt csak 2015-ös borok kerülnek megnyitásra. Persze pót tételt is vittem, ami frissebb évjáratból volt, de szerencsére nem volt rá szükség. A ráhangoló - fehérboros technológiával készült - pinot pedig vakvágány volt, így be se raktam a végső beszámolómba.
Mindegyik termelő szerepelt már a blogon, sőt a Valóban Méltó-nak ez már a második évjárata, amiről írhatok és a harmadik, amit volt szerencsém kóstolni (Szerzői megjegyzés: A harmadik évjárat a 2011-es volt, de azt jóval a blog indulása előtt 2017 telén kóstoltam, ami egy akkori pinot kóstolón a legjobb volt a sorból)
A kép alatt pedig a borokról való benyomásainkkal folytatom!