Sors, végzet, karma mind-mind olyan dolgok, melyekben akár hiszünk, akár nem, mégis kihatással vannak egész életünkre. Számomra ezek -bár Ti lehet nem értetek egyet Velem kedves Olvasóim - az életutamat és az életcélomat jelölik és kísérik. Mellettük pedig van még két fontos tényező, az elfogadás és az önmagunkba vetett hit. Hiszen ezek megléte nélkül mit sem ér a földi lét és csak vagyunk a nagy semmiben, de e kettő kivitelezése és megléte a legnehezebb.
Természetesen vannak buktatók életünk folyamán, amelyek kisebb-nagyobb leckeként szolgálnak a későbbiekben. Végül is mindannyian valamiféle cél miatt vagyunk itt a Földön. Igaz sokszor elsőre még nem tudni mi az és az se biztos, hogy a mostani életünk során fogjuk beteljesíteni a Végzetünket, de eljön majd mindannyiunk számára a pillanat. Igazából, ha visszatekintek az elmúlt 37 évemre rengeteg újra és újra ismétlődő, nagyfokú hasonlóságot mutató esemény, szituáció kísérte az életemet. Bevallom sokáig fel se tűnt, egészen addig amíg Bohemian-nel nem kezdtünk ilyen témáról beszélgetni. Hiszen semmi sem történik véletlenül, vagy ahogy Bohemian szokta mondani: "Minden épp akkor jön vagy távozik életünkből amikor annak be kell következnie".
Csak, hogy értsétek kedves Olvasóim, hogy miről is beszélek, egy réges-régi posztban mesélt karantén "mókát" egy ominózus esemény előzte meg. Ez pedig, hogy Sunshine életében oly mértékű krízis helyzet alakult ki amit egy meteorbecsapódáshoz tudnék csak hasonlítani. Az, hogy az Én kedves lektoromat kínlódni láttam, olyan mértékű dühöt és haragot váltott ki belőlem amelyet rég nem éreztem. Egyszerűen tehetetlennek éreztem magam és a másfél-két napnyi fortyogáson és tomboláson túl, mardosták lényemet a keserű gondolatok, majd addig feszítettem azt a bizonyos képzeletbeli húrt, hogy rosszul lettem.
Miért is osztom meg mindezt és mi ennek a lényege?
Az, hogy szép gondolat az elfogadás és minden okkal történik életünk folyamán, de ha egy hozzánk közelállóval vagy akár velünk történik valami, akkor bizony első blikkre nem e magvas gondolatok jutnak az ember eszébe. Hanem a negatív erők és érzések veszik át a gyeplőt és ezek egyaránt mérgezik a testünket és a lelkünket is. Azt pedig, hogy hogyan előzzük meg a negatív spirálba kerülést egyenlőre magam sem tudom, csak remélem, hogy idővel eljutok a megvilágosodás eme szintjére.
A kissé hosszúra nyúlt filozofikus gondolatmenetem után következzenek a borokról való benyomásaink, amit a kép alatt találtok!