Nem sokkal a Haris Parkban rendezett kóstoló után,-aminek a beszámolója, majd érkezik amint teljesen kész lesz-  ahol szép számmal lehetett a manapság trendi natúr borokkal találkozni ismét egy kóstoló felé keltem útra vonattal, ezúttal Sümeg felé.

Őszinte leszek Veletek kedves Olvasóim, engem nem kapott el a natúr bor őrület, valamiért nem lelkendezek a pöcegödör bukéjú vörösekért vagy azokért a fehérekért, ahol az egykaptafa tea+kesernye kombó az úr. Ezekben nemhogy a fajtajelleget nem találni, de a terroirnak és a tisztaságnak is búcsút inthetünk. Természetesen akadnak kivételek, de ritka mint a fehér holló.

Sokan találkozhattunk már olyan közhelyekkel, amikor natúr boros vonalon mozgó személyektől, hogy ennek ilyennek kell lennie, ahogy a természet adja és a kedvencem: "Nem tudom meginni a hagyományos módon készült bort, mert kiérzem belőle a ként."  Persze mindenki azt iszik amit akar, csak nem szeretem, ha hülyének nézik az embert. Tudok olyan boros bloggerről, aki natúr borfan és Ő úgy véli, hogy a kén túlságosan nagy biztonságot ad a bornak és nem hagyja kiteljesedni, szóval tök felesleges a használata.  

Természetesen nem azt mondom, hogy minden natúr/biodinamikus bor lefolyóba való, hiszen a híres Chateau Palmer vagy a csúcs burgundi Romanée-Conti is biodinamikus szemlélettel műveli a területeit és natúrban is ki lehet fogni alkalomadtán remek borokat. Jómagam is találtam már pár olyan biodinamikus bort, ami beleégett a kóstolómemóriámba és több év elteltével is bevillan a kóstolás élménye. 

Emlékszem, mikor a Mitiszol? rendezvényen Karner Gabi bácsi párja csak annyit mondott az új irányzatot képviselő boraikról, hogy ha bármi difit érzékelnek az nem fog kimenni piacra! Hozzátette, hogy még a minimális hibát sem engedhetik meg maguknak, mivel azzal piacot és fogyasztókat vesztenének, amit lássunk be az ilyen kis pincészet mint amilyen az övüké, nem engedhet meg magának. Nem fér bele az elképzeléseikbe megkérdőjelezhető minőségű bor forgalomba hozatala. Sajnos vagy nem sajnos, kevesen osztják e nézetet és ezzel csak annyi a baj, hogy olyan boros generáció nevelkedik ezeken a borokon, akik az alapvető borhibákat nem ismerik fel. Meg hát a fogyasztó totál naivnak nézése, ha borhibákkal teli nedűért 5-10 ezer Ft-ot elkérnek. Hiszen ennyi pénzért rengetek tisztességes minőségű, sőt kitűnő és komoly fehér/rosé/vörösbort is kaphatna.

Lehet mondani, hogy: "de hát el tudják adni", meg "erre van igény" főként a zord északon és a Benelux államokban, de a magyar borügyéért és a borkultúráért hibás borok készítésével és értékesítésével nem tesznek túl sok jót. Bár utópisztikusnak tűnhet, de reménykedek, hogy a következő pár évben tisztább természethű borok lesznek a piacon és a fogyasztó/értő közönség is efelé fordul. Tény, a klímaváltozásnak köszönhetően és az eljövendő nemzedékek miatt is fontos a fenntartható/bio/biodinamikus gazdálkodás, de úgy vélem nem minden áron. Nem mindegy, hogy milyen borkultúrát hagyunk hátra a jövő generációinak!

A kép alatt pedig a rendezvényen kóstolt és számomra tetsző vagy pozitív értékelésre méltó maroknyi borról fogok mesélni!

Amúgy az,hogy ellátogattam e rendezvényre két személynek köszönhető az egyik egy helyi bennfentes úriember, akivel ha alkalomadtán összefutunk, mindig jót szakmázunk és már sokszor mesélt a sümegi borokról. De, a legfontosabb, hogy olyan szimata van, hogy még a leglappangóbb bordifit is kiszúrja. Zseniális! A másik pedig a borszakírás egyik hazai nagyágyúja Ercsey Dániel, akinek a Pécsi Borozó honlapján közölt cikke a Capári borokról megpecsételte a sorsom és végérvényesen eldöntöttem nincs mese el kell, hogy látogassak Sümegre!

Pet-nat-ok

Elöljáróban annyi, hogy a számomra tetsző fehér pet-nat-ok egy része elsőre egész fülledten indult, majd kellő mértékű csuklómunka után tovaszállt a számomra amúgy kellemetlen jegy. 

Ilyen volt a Bóka, a Capári és a Pálffy. Mindháromban volt egyfajta szikárság és ezt jó értelemben mondom, alapvetően a citrusos jegyek domináltak és úgy vélem a második pohár is jól eshet belőlük, de most Nálam elmaradt a repeta. Az Egly, amelyet furmint-merlot alkot ugyancsak kellemesen frissítő , de ezt nem kellett pörgetni, tökéletesen tiszta volt az első pillanattól kezdve és grapefruitos kesernyével búcsúzik a korty. Ezek után jött a Kristinus Zöldveltelini Pet-nat-ja, amely viszont már ténylegesen más dimenzió volt, kenyeres, toast-os jegyei voltak a feszes savai mellett. Ez volt az, ami ebben az ötösfogatban a legnagyobb meglepetést okozta. 

Ezután a Pálffy Attila nevéhez fűződő P.A.N.K. Projekt Pink Pet-Nat következett, amely pinot noir-ból készült. Hasonló illata van, bár nem mondanám túl érett szamócának, hanem amikor pont jó. Kóstolva a piros bogyósok mellett pici cukorkás ízjegy és kellemesen gyümölcsös a lecsengés. Bevallom, e tétel közelebb áll a világomhoz és szerintem, ha valaki csak ismerkedik a pet-nat-okkal akkor kezdőlépésnek kiváló. Végül a Bóka Fűszeres Kadarka zárta a sort, amelynek a legfeszesebb struktúrája volt a három közül. Viszont egészen visszafogottan hozta a pirosbogyós jegyeket, kóstolva se harsány, lágy ribizlis ízjegyek köszöntenek reám és végül kissé megszeppenve érzem magam, amikor citrusos lecsengéssel búcsúzik.

Végül a habzó vonalat, Igi bá avagy Major Levente (Levente Szőlőbirtok) standjánál zártam. Nos, az Igazgató úr, meglehetősen extrém buborékos tétellel érkezett, mivel a Bør II Wild egy ottonel muskotály alapú vadkomlós pet-nat-ot rejt. Nagyon egyedi illat és ízvilága van, nem tudom mihez hasonlítani, se hova tenni, de mégis izgalmas. Kis idő eltelte után, már azért megjelenik a komló domináns illatvilága. Markáns és erőteljes, de egyúttal megkapó. Teljesen csontszáraz a lecsengés.    

Csendes szekció:

Nos a bubi "özön" után és a borok kóstolása előtt reménnyel telítve vettem szemügyre a repertoárt, mint látszik kevés gyöngyszemre leltem, de mint tudjuk nem a mennyiség számít!   

A 20-as Egly Tethys Olaszrizlingnek kellemesen édes citrusok és cukorkás jegyei vannak, úgyis mondhatnám itatja magát. Jó teljesen más dimenziója a fajtának, de az a szép benne, hogy tiszta és semmi difit nem éreztem benne. 

Capári Balázs két évjárat chardonnay-vel is kint volt. Az érettségből adódóan a 2019-es érettebb állapotban volt már, pici almás illatvilággal fogad, kóstolva citrusos, grapefruitos és savanykás ízjegyek fogadnak. A 2020-as erre rátett több lapáttal, sokkalta vitálisabb, rakoncátlanabb volt, de ezek mellett fűszeresebb és süteményesebb jegyek jöttek elő. Érdemes lesz figyelni, egyfelől utóbbi bor fejlődését, másfelől, hogy milyen meglepetésekkel rukkol még elő Capári Balázs. Ebből a két borból kiindulva, a chardonnay otthonosan érzi magát Sümegen (is)! 

A rozék közül a kékfrankos domináns Egly Moon Angel picit túlérett szamócás illatvilággal fogad, kóstolva is hozza ezt, kellően jók a savai, de számomra picit túl fanyar a korty búcsúja. Viszont sokaknak pont ettől tetszhet, akár egy kerti partis welcome drink-ként elkortyolgatva. A kékfrankost nagyjából egyenlő arányban egészíti ki zweigelt, cabernet franc és merlot.

Konklúzió: Hát, hogy is mondjam...   Két tucatnyi bor lekóstolása után se bölcsebb, se natúr fan nem lettem. Most, bármily meglepő a pet-nat-ok kerültek fölényben, a vöröseknél 1-2 tétel tetszett, de ezek a legvégén egy-egy villanásnyi időre kerültek a poharamba és nem sok időm volt elmélyedni bennük. A napot, mint látszik javarészt az Egly, a Capári és a Pálffy borok mentették meg a teljes kudarctól, ezúton is hálásan köszönöm Nekik az élményt!

Végszóként részemről a natúr vonalat lezártnak tekintem, így maradok a jól bevált tradicionális boroknál avagy továbbra is a "sötét oldalt" szolgálom. Ha meg mégis biodinamikus, akkor csak olyan, ahol nem fér bele, hogy brettes, illós, szétoxidált bor kerüljön a fogyasztó poharába. Valamint túl vannak a kísérleti fázison, a minőségre fókuszálnak, nehogy hibás bort adjanak ki a kezeik közül!

Számomra a legszörnyűbb az egészben, hogy olyan borászok is beállnak e "forradalomba", akiknek korábban zseniális borai voltak és most csillogó szemmel ajánlják a fura illatú és ízvilágú bornak nevezett italaikat. Olyan, furcsa volt látni, mintha kifordult volna magából a boros világ és egy Black Mirror epizód ihlette világba csöppentem volna. Ha a hazai natúr borászok ténylegesen a magyar bor jó hírét szeretnék terjeszteni a világon és ezt az ügyet szolgálni, akkor bizony-bizony fel kell nőni!   

Cheers!