Amikor a tavalyi Bortörténelmi Napokról megosztottam Veletek a benyomásaimat, a blog közösségi felületén a posztban azt írtam, hogy vegyes érzésekkel vágok neki az előttem álló négy napnak. Természetesen nem lehet mindig minden tökéletes és nem lehet illetve nem is kell mindenki elvárásának megfelelni, de hiszem, hogy van ennél még minőségben feljebb.

A tavalyi évhez képest sokkal pozitívabban tekintek vissza a rendezvényre, de így is akadt pár olyan negatív élmény és benyomás, ami erőteljesen árnyalta az összképet!

A kép alatt a borokról alapvetően nem kóstolási sorrendben írok, hanem a könnyebb áttekinthetőség érdekében borászatonként foglaltam össze.

Idén az első pince, ami számomra meghozta a kedvet a kóstoláshoz az a Cseri Pince rajnai sora volt. Az első nap sokat emlegetett Mentorom tartott velem és közösen kóstoltuk végig a hat rajnai rizlinget. Szépen el lehetett választani a különböző stílusokat, karaktereket, s bár nem mindegyik volt az én világom, de úgy vélem, hogy mindenki talál magának megfelelőt. Nekem a Secundus Barni's Rizling '21, a Quartus '21 és a Septimus '19 tetszett. A Barni's '21 egy moseli stílusú félszáraz tétel, amely barackos-trópusi gyümölcsös ízjegyekkel és gyógynövényes illattal rendelkezik és a benne lévő maradékcukor nagyon behízelgővé teszi. Úgy gondolom, hogy ezt a bort azoknak célszerű és szórakoztató vakon megmutatni, akik a gyümölcsös stílusú borokat kedvelik, de masszívan elzárkóznak, ha meghallják a félszáraz szót. A Quartus '21-nek hasonló jegyei vannak, de jóval feszesebb szerkezettel rendelkezik, citrusosabb és a korty végi kesernye erősebb. Alapvetően technológiában hasonlóak, tartályban erjesztve és érlelve illetve finomseprőn voltak tartva. Ezekhez képest a Septimus '19 hatalmas lépés, technológiát tekintve spontán, hordóban erjesztve-érlelve és finomseprőn tartva. Itt már megjelenik a fajtára jellemző petrol, penge, már-már szikár szerkezet, aszaltabb gyümölcsök és gyógynövények, van benne pici hordó tannin érzet. Van komplexitása, szép indítás, de étel mellet biztosan még többet tud nyújtani.

Mivel kedvelem a desszertborokat és anno a pince rajnaiból készült magas maradékcukorral rendelkező borát már kóstoltam, így tudtam, hogy alapvetően remekül tudnak bánni e borkategóriával. A csavar annyi a mostani történetben, hogy a rajnai mellett készítettek egy traminiből készült desszertbort is. Őszinte leszek Veletek kedves Olvasóim, engem e fajtával ki lehet kergetni a világomból. Szóval ebben a '21-es Kései Traminiben természetesen jelen van a fajtára jellemző rózsavíz, de nem válik pacsulissá, ami a legtöbb hazai tramininek a rákfenéje. Van benne tartás, elsőre lágyabbnak véltem a savérzetet, de a korty második felétől vibrálóvá vált. Remek sav-cukor egyensúly,a lecsengésnél némi citrusosság fedezhető fel.

Dél-Balaton felé kalandozva megérkeztem a Bujdosó Pincészet standjához. Kezdésként egy Blanc de Noir pezsgővel indítottam az ismerkedést a borászat portfóliójából. Ez a színtiszta pinot noir-ból készült pezsgő, a 2018-as év gyümölcsét tartalmazza, szép buborékszerkezet jellemzi és trópusi gyümölcsök vannak íz és illatvilágában. A pince fehér cuvée-je a '21-es Nemere chardonnay-ból, királylánykából és sauvignon blanc-ból áll, és utóbbi az, ami dominál az illatban. Szépen hozza az egrest, a bodzát, trópusi gyümit és mindemellett remek lendülete van. A 2017-es Ibituba Cabernet Sauvignon-nak vibráló szerkezete élettel teli. Nem harsány a fűszer paprikás fajtajegy, ami számomra plusz pont. Végül kíváncsiságból indítva megkóstoltam a 2020-as évjáratú Tramontana-t, ami egy sárgamuskotályból készült desszertbor. Aszalt sárgabarack, tea, jó a sav-cukor egyensúly, van lendülete. Összegezve egy jóivású édes bor, amit akár egy laza hétköznap is öröm megbontani odahaza.

Ellátogattam még Boxi bácsi standjához is és nagy örömmel vettem észre, hogy a tavalyi év nagy meglepetését okozó 70+ új évjáratával érkezett az eseményre a Bock Pincészet. A 70+ 2018-as évjáratának már nem csak a Fekete-hely szolgáltatta az alapanyagot, hanem a cabernet franc most az Ördögárok területről származik. Összetételét tekintve továbbra is fele kékfrankos, a másik felén egyenlő arányban osztozik a merlot és a franc. Most is hozta azt a modern stílusú, nagy jövő előtt álló villányi vöröset, ami miatt tavaly megkedveltem. Természetesen, még az útja elején van szóval nem a gyümölcsökön van a hangsúly, hanem a a holland kakaón és az étcsokin. Tartalmas, de egyúttal nem bántó a tannin, ami abból a szempontból meglepő, hogy a pincészet honlapján olvasva első és másodtöltésű barrique hordóban érlelték a bort. Emelem kalapomat a borász előtt, szép bort sikerült alkotni!  

Végül, mindegyik nap ellátogattam a Gróf Degenfeld Pincészet standjához és végül ott fogyasztottam a hosszú és fárasztó hét záróakkordjaként a kilépőmet. Az alap Szamorodni 2018, nem akar több lenni mint amit az ára sugall. Egy laza, mindennapokra szánt desszertbor, amit bűntudat nélkül akár egymagában is elfogyaszthat a borissza, ahelyett, hogy magába tolna egy rakat süteményt valami rom-kom film nézése közben. E borról sok mindent nem jegyeztem fel, mea culpa, de az életérzés megmaradt. Egy kellemes lazulós bor, aminél nem kell agyalni csak élvezni és elégedetten hátradőlni. Igaz a lecsengés rövid, de ösztönöz, hogy még egy pohárral kortyolgass el. Ehhez képest a tavalyi év sztárja a Szamorodni Selection Sárgamuskotály 2017, már felcsavarta az érzékszerveim potméterét. Olyan mélysége volt a bornak és újfent oly szinten megragadott, hogy kicsit nehezen tudtam figyelni a standnál lévő kedves kisasszony szavaira. Szépen hozta a tavaly felfedezett jegyeket, talán most még aszalt sárgabarackosabb.

S, vajon mi más lehetett az, ami még ezt is túlszárnyalta?   

Nem árulok zsákbamacsekot, hát bizony a Gróf Degenfeld pincészet 6 puttonyos Aszúja a 2017- es évből. Azt a percekig tartó lecsengést amiben részem volt, azt a komplexitást amit éreztem csak a legkiválóbb aszúk kóstolásakor érezni.

Ez pedig ilyen volt!

Ha pedig ez utóbbi ekkora sokkhatást ért el Nálam, akkor vajon mit tud ennek a csúcs évjáratnak az ékeként piacon lévő 6 puttonyos aszú selection? Ha minden a terveim szerint megy, akkor előbb-utóbb a végérre járok e "rejtélynek"!   

Végszóként úgy vélem, hogy mivel többed magammal értetlenül állok a borverseny nyertesei előtt, lehet, hogy eljött az ideje annak, hogy a kilencvenes & a millenniumi évek legelső értékelhető minőségi magyar borain és stílusain szocializálódott borisszák szép lassan átadják a stafétabotot a feltörekvő fiatal-középkorú szakmabelieknek. Hiszen utóbbiak nem a gyümölcsösséget elnyomó, régi sulis tannin+mindent elfedő hordót preferálja, hanem a vitalitást, az eleganciát és a legfontosabb dolgot:,A harmóniát! Plusz azt sem mellékes megjegyezni, hogy jóval nyitottabban állnak a boros trendekhez, Ők azok, akik arra hivatottak, hogy megteremtsék a jövő borkultúrájának alapját.

A másik, hogy az a pár pincészet, ahol a képviselőjük húzta a száját vagy ment a pofavágás a fél deci kóstolóadagnyi kikérésért, ideje, ha kicsit magukba mélyedjenek, mert ez nem túl szakmai és nem is profi hozzáállás!

Jövőre folyt köv? Hááát, majd meglátjuk...

Cheers!