Feleim,
Ismételten egy régebbi irományunkat tesszük közzé.
Rég volt, tán igaz sem volt, hogy életjelet adtunk magunkról.. Most viszont a kánikulára való tekintettel, követve az M1-es meteorológus lány tanácsait, miszerint:" fogyasszanak elegendő alkoholt és védekezzenek a naptól", Winesoul-al hosszú idő után egy újabb gyöngyszemet kóstoltunk meg.
Választásunk egy egészen különleges furmintra esett. Ha pedig furmint, mi más lehetne elsőre, mint Tokaj. Ha pedig Tokaj, mi másról lehetne szó, mint az egyediségről. Mondanám, hogy érzékünk van ezeknek az izgalmas tételeknek a kiválasztásához, de azt hiszem ennél többről van itt szó. Persze nem lebecsülni akarom képességeinket, csupán azt az alaptézist szeretném ezzel kifejteni, amivel lehet sokan nem értenek egyet vagy amit sokan megmosolyognak, én viszont már tudom, hogy: nincsenek véletlenek a létezésünkben. Ezt a témakört már persze érintettem korábban is, és milyen "véletlen", hogy egy újabb remekmű kapcsán újból előjön mindez.
De mire is gondolok pontosan?
Nos vegyük elsőként a kóstolt bort, ami Szűcs Ferenc 2016-os Bohomály Furmintja. Az időzítés bámulatos volt, ugyanis a megszokott gyümölcsösség és virágosság helyett, egy egészen éles vonalú sósság dominált a bor egészében. Ez pedig a 100 Fahrenheites kánikulában, igazán kellemesen pótolta az addig távozott nátriumot testünkben. De erről a későbbiekben még bővebben írok.
A másik (kicsit sem) véletlen, pedig a régió ahonnan az említett bor is kikerült: Tokaj. (Figyelem a következő sorok felkavaróak lehetnek, olvasásuk során enyhe meleg és bizsergő érzés tapasztalható a szívcsakra tájékán.)
Hogyan kapcsolódik ez a (nem-)véletlenekhez? Máris kifejtem. Korábban nem foglalkoztam vele sokat, de mostanra már egyre jobban érdekelnek az ok-okozati összefüggések. Okkal történnek dolgok az életünkben, okkal születünk egy adott helyre, családba, tehát okkal születtem magyar földre is. Ezek az okok persze egyénenként változóak, de nemzetként úgy gondolom azonosak: Felismerni és felvállalni kicsiny kis országunk különlegességét. Márpedig Tokaj kiváltképp hazánk egyik ékszerdoboza. A vadkelet Mekkájától csupán másfél órás távolság végett, többször volt alkalmam a vidék szépségét megcsodálni. Akkoriban mondjuk még nem szakmai szemmel és/vagy borivóként csodálkoztam, de a hely, az atmoszféra így is lenyűgözött. Azóta meg már sok bor lefolyt a torkomon, és szívmelengető érzés tölt el ha rá gondolok, milyen bámulatos helyekkel ajándékozott meg minket a Jóisten, itthon, otthon. Sok más országban jártam már, de a hazatérés mindig varázslatos. Nem szeretnék jobban belemenni a nemzeti kérdésekbe, maradnék országunk természeti kincseinél, és így Tokaj speciális jellegénél, csak záró akkordként meg annyit, hogy büszke vagyok, hogy ezt a helyet választottam ennek az életemnek helyszínéül.
Na de, hogy ne csak a szirupos romantika, hanem a nyálatok is csorogjon, következzen a ki-beszámoló:
