A mi kis rosé rovatunk második felvonásában maradunk még a Chateau D'Esclansnál és a poharainkba most az alap roséjának 17-es évjárata került. Bevallom izgatottan vártuk, hogy mit ad ez majd a nagytesóhoz képest. Hát személy szerint másra számítottunk, mert mindketten kóstoltunk korábbi évjáratot, amik kiemelkedőek voltak akkor számunkra. Félre ne értsetek bomba savakkal rendelkezik, elképesztő formában van ahhoz képest,hogy 2017-es. Csak hát kevésbé a provance-i stílust képviselte eleinte és ezért kicsit megszeppentünk elsőre..

Ha figyeltetek az előző mondat végén, akkor már tudjátok, hogy második blikkre változáson esett át a bor. Mint az alább látható kép is ábrázolja önmagunkat nem kímélve vérverítékes munkával, folyamatos elemzésnek vetettük alá a tesztalanyt, ami által hipp-hopp ki is ürült a palack.

Megjelenés: Lazacos, pasztell rózsaszín.

Illat: Enyhe banán, málnás cukorkás.

Íz: Élénk sav, grapfruitos ízvilág, enyhe keserű cukorkás lecsengés és egy kis melegség érzet a garatban. Ahogy melegszik, előtűnik a provance-i stílusú rosékra jellemző krémesség.

Másnapra sokat változik, a savak lecsitultak, még simulékonyabb, krémesebb és a legpozitívabb, hogy eltűnt a korábban tapasztalt fanyar kesernye.

Felvetődik a kérdés, hogyha türelmesek vagyunk és érleljük még kicsit palackban akkor mit adott volna?

De ez örök talány marad. (Ha csak nektek nincs véletlenül egy dugi palack amit megosztanátok velünk pár év múlva.)

 Cheers!