Feleim,

rég volt tán igaz sem volt, hogy tollat /billentyűzetet fogtam, abból a nemes célból, hogy kiadjam magamból azt ami bennem van. Nos, meglepő, de nem a romlott szendvicsre gondolok, amit a jelenlegi hűtőszekrény nélküli napokban sikerült elfogyasztanom. ( e titok a regény végén derül csak ki, úgyhogy nosza..olvass tovább!) Nem, ennél magasztosabb eszmék és gondolatok késztettek arra, hogy poharat és pennát ragadjak. Mi több, rögtön két borral is előrukkolok nektek, visszatérésem örömére. Keine Panik, a két bor kóstolása között tartottam egy (hónapnyi) lélegzetvételnyi szünetet, mert hát érték a mérték és több nap, mint kolbász (by édesanyám) na meg nem a szándék, hanem a fontos! :D

A szuper az, hogy bár a két nedű kóstolása között is és azok publikálása között is eltelt azért jócskán idő, a jelenlegi világunk zajlása csodás lehetőséget ad arra, hogy mesém tartalma mindkét bor esetében, még most is tökéletesen aktuális legyen. Hiába a napi szintű új változásoknak /változtatásoknak (nem tudom észrevettétek-e ) , mégis jelen van egyfajta ciklikusság.

Bezár-kinyit, fél-megnyugszik, bezár-kinyit, fél-megnyugszik és így tovább. Azt hiszem nem kell ezt tovább részleteznem. Inkább rátérek az élménymegosztásra.

A két tételről annyit elöljáróban, hogy azonos borfajta, de két pincészet és két különböző stílus. Nos barátaim ez a két különböző stílus pedig valami elképesztő módon passzol a két hozzátársított történetem fajsúlyához is. 

Alaptézis 1: Nincsenek véletlenek ;)

Első felvonás

Történetem első része egészen október elejéig nyúlik vissza. Egy félgázzal felpörgetett nyár után, szeptemberre már mindenhonnan sejteni lehetett, hogy hamarosan ismét becsengetnek, vége a szünetnek.

Októberre pedig már világszerte beindult az újabb bezárkózás fizikai és bizony lelki értelemben is. Sógoréknál sem volt ez másképp és még mielőtt visszatértünk volna a tavaszi scenario-hoz, fogtuk magunkat..és nem eresztettük el, akarom mondani megragadtuk a lehetőséget és tettünk egy gyors (10 órás roadtrippowahh) hazalátogatást. A gyors alatt másfél hetes időtartamot értek, ami pont elég arra hogy semmire.. gondolná az ember.

A valóságban viszont ezalatt a másfél hét alatt több tapasztalásom volt, mint az azt megelőző hónapok összességében. Szigorúan személyes szinten értve, mert hát a világ zajlik. Ahogy életünk napjaiban is mindig új és új dolgok jelennek meg, mozgolódnak, formálódnak. Nekem egészen kalandosra, már-már cifrára sikerült az otthonlétem. De minden percét élveztem..Hol a Nyugat leáldozó csillagában boldogítva barátaimat, hol a Kelet Mekkájában családom körben töltve a napokat. A cifraságot és kalandosságot, bár jól tudom kíváncsiak lennétek rá, most nem részletezem, mert akkor soha sem érnétek a beszámoló végére..és sosem derülne ki miért is nincs hűtőm. :D

Maradjunk annyiban, hogy sikerült több elvarratlan szálat is elvarrni, sor került több indokolatlan és egyben elkerülhetetlen találkozásra is, megtapasztaltam, hogy milyen az amikor úgy isten igazán dübörög a lelked hangja..és te mégsem arra hallgatsz, és persze azt is, hogy ezt hogyan tudod megbocsájtani és feloldani magadnak. Egy szó mint száz, zajlott a jég rendesen..De úgy szép az élet ha zajlik, nem?

Mindezekre már mosolyogva gondoltam vissza, amikor visszatértem a kiruccanásból. Mosolyomat mondjuk egészen kellemesen fokozta az a bor is, amit a következőkben bemutatok nektek és ami igazi, pörgős, friss, üdeségével szív (és garat) melengető, nyárias érzéseket adott a közelgő tél múló őszében. Olyan nyári, üdeséget, amikor tényleg pezseg az élet. Minden mozog és történik és te csak örömmel és lelkesedéssel figyeled, nagyokat nevetve magadon vagy magadban, hogy milyen is az élet és mennyire kiszámíthatatlan, megfoghatatlan. Könnyedén áramló, csodálatos folyam, ami a végén úgyis olyat ad, amire neked igazán szükséged van.

Még mielőtt rátérnék sztárvendégünkre, előtte maga a bortípusról beszurkálok nektek egy frankó leírást, mert hazai viszonylatban, nem annyira elterjedt mi is az a Gemischter Satz.

És most a borocska..

Weinkellerei Aigner – Lesegut Gemischter Satz 2019

Megjelenés: szalmasárga szín, halvány szélekkel

Illat: intenzív, úgy pattan ki a pohárból, mint én általános negyedikben, szekrényugrásnál a dobbantóról..telibe :D őszibarackos, körtés, de nem a szottyos változatú, majd kicsit hagytam melegedni és megérte, mert enyhén foszlós kalács illata is lett..egy jó kis őszibarack lekvárral nyamnyam!

Íz: szintén robban a bomba, tiszta gyümölcs, tiszta nyár, vibráló és élénk savak..csiklandozzák a garatodat és a gyomrodat is később, nagyon halvány ásványosság és egészen kellemes maradékcukis vég, ami közepes hosszúsággal távozik.

Konkúzió: Szerintem egy bazi jó ár-érték arányú bor. (Ára átszámolva 1200 Ft) Sógoréknak ez a fröcsi kategória, de én ennél többet szavazok neki. Nyilván nem egy rétegzett, 91 pontos osztrák csoda, de a könnyedsége és az érzések miatt, amit előhozott bennem, tökéletesen megéri!

 És hogy miért nincs hűtőm most? csak hogy egyen egy svéd csavar a sztoriban..a következő epizódból kiderül..folyt.köv! 

A bor mellé pedig szeretettel ajánlom a következő muzsikát, ami jól tükrözi az akkor feltóduló érzéseket: