Állandóság, hmm ízlelgetem e szót, melyet hallván sokan megrettennek, megriadnak. Létezik egyáltalán olyan, hogy állandóság? Marcus Aureliust idézve: "A világ változás, az élet felfogás dolga." . Igazából ha kicsit figyelmesek vagyunk semmi sem állandó sem mi, sem a környezetünk, de még a borok sem maradnak az idő előre haladtával ugyanolyanok. Minden változik életünk során, de ez normális. Viszont vannak állandó értékek, amelyek megőrzése korunkban nem kis kihívás. Nem is kell messze mennünk elég csak a közelmúlt eseményeire visszagondolni, amikor folyamatosan változik minden és olyan élethelyzetbe kerültek sokan, amire nem voltak felkészülve. Ebből adódik is a kérdés, hogy mi az ami állandó? A válasz az, hogy semmi és igazából egy illúzió az amitől sokan rettegnek. De ha van egy belső állandó iránytűd, amibe tudsz kapaszkodni ilyen és más krízishelyzetben az életed során akkor már nagy baj nem történhet.

Ha az Oremus pincészet szóba kerül, akkor mégis az állandóság jut róla eszembe. De itt nem arra gondolok, amire sokan gondolnak és e gondolat gúzsba köt ezáltal kizárja a fejlődést és egysíkúságot eredményez. Hanem, aminél van egy biztos pont, ami/aki a stabilitást jelképezi. Jelen esetben e szerepet a borász id. Bacsó András tölti be, aki az Oremus kezdeti éveitől jelen van a borászat életében. Amellett, hogy folyamatosan hozta az elvárt színvonalat képes a finomhangolásra , a megújulásra és a fejlődésre is. Kíváncsian várom a pincészet milyen irányban fog változni azzal, hogy lassan visszavonul. (Közben már be is jelentették, hogy tényleges visszavonul mivel megtalálták az utódját Kindl Róbert személyében)

Még tavaly márciusban mielőtt mindenki begubózott volna meghívott voltam egy vertikális kóstolóra, amelynek főszereplője az Oremus Mandolás volt. Őszinte leszek egészen a kóstolóig nem voltam valami nagy rajongója ennek a bornak és nem is értettem a körülötte lévő rajongást. A pincészettől általában időről időre a szamorodnit vásárolom, amely a hazai édes szamok között szerintem best buy vételnek számít . A kóstoló után nyert értelmet minden és  mondhatni megvilágosodtam, hogy mindig túl korán kóstoltam eme bor aktuális évjáratait az évek során. 

 A tovább mögött olvashatjátok tapasztalataimat.

 Igaz már sok helyen elhangzott a pincészetről való tudnivalók, de azért mégiscsak illő egy ilyen bejegyzésnél, hogy röviden, tömören összefoglaljuk a tudnivalókat.

Az 1993-as éveben alapította a Vega Silciliát is birtokló Alvarez család. A birtokközpont Tolcsván található és mára 115ha-nyi szőlőterülettel rendelkeznek.

Nos a pincészetnél az első kísérlet az új stílusú tokaji furmint készítésére a Mandulás- dűlőből készül borok adták. Ezt követte 2000-ben az első (új)fahordós iskolázású Mandolás, amelybe már több dűlő termése is alapanyagul szolgált(Gyapáros, Petrács, később Budaházi, Vay, Kútpatka, Szentvér). 

Egészen 2012-ig a teljes tétel új, zempléni hordókban erjedt, érleléshez már 80-90%-ban 2-3 éves hordókat használtak. Majd 2013 óta 40-50% erjed új hordóban, a többi tartályban, és erjedés után az egész tétel 3-4 éves hordókba kerül. A hordók egy része időközben megnőtt, a korábbi gyakorlat során 136 és 220 ill. 228 literes hordókat használtak, ma viszont már 228 és 4-500 litereseket.

 A hosszú sor előtti belövő/ráhangolódó bor szerepét a 2019-es Sauska Furmint a maga gyümölcsös-sós ízjegyeivel kiválóan abszolválta.

Ezután belevágtunk.egy kalandos időutazásba:

Az első tétel, ami a pohárba került a 2018-as Mandolás volt, számomra abból a szempontból vált meglepő élménnyé, mert a kóstoló előtt kb másfél hónappal korábban, egy másik rendezvényen kóstoltam. ahol teljesen más arcát mutatta a bor. Bár az is lehet, hogy akkor már Én voltam túl fáradt egy hosszú nap után való borkóstolón való részvételre. No, de elkalandoztam, e bor telt széles korttyal rendelkezik, akkor jelenleg a pici gyümölcsösség mellett leginkább a hordófűszerek érvényesültek.

Majd, egymás mellett kóstoltuk a '17-es Mandolás-t és az általam vitt félig kakukktojás szintén '17-es Oremus x BT SK Furmint-ot, ami a egy dűlőválogatás és csak a Petrács- dűlő gyümölcsét tartalmazta. Érdekes volt olyan szempontból is, hogy a Mandolások tartalmaznak Petrács alapanyagot is. Teljesen elütött a két bor egymástól, de megállapítottuk, hogy az SK-t inkább a '18-sal kellett volna párba rakni, mivel nagyon telt, krémes és széles volt a korty. (Talán még szélesebb és tartalmasabb, mint a '18-as.)  A 2017-es illatában egy kis botritisz-re emlékeztető illat is majd kóstolva magvas jegyek és a fehér húsú barack zamata jelent meg.

A következő '16-os palack nem volt barátkozós formában. Nagyon visszafogott volt illatban és ízben is. Majd jött 2015 és meglepődtem, mert bár már érett arcát mutatta, messze volt még az adott palack a csúcstól. Alapvetően visszafogott volt az illata, de kóstolva érződött, hogy nagy anyag. 

Ezután volt egy pici "zuhanórepülés", de hát ez benne volt a pakliban viszont, ami viszont elképesztő, hogy egyik se volt hibás csak már másabb oldalát mutatták.

Hát ahhoz képest, hogy 2014-es és elég nehéz évjárat szülötte( ebből az évből származó borokról már meséltünk nektek) elég élénk savgerinccel rendelkezett, csak sajnos a lecsengés rövidségéből ítélve célszerű minél előbb elfogyasztani. A '13-as és '12-es, már egy érett oldalát mutatta a bornak. Míg a 2013-nál a kitünö savszerkezet miatt érezni lehet, hogy van benne még pár év, addig a 2012-nél érdekes már mazsolás illatfelhő lengte be a poharamat. A következő '11-es illatban sajnos visszafogott volt, kóstolva viszont fiatalosabbnak tűnt az ezt megelőző 3 tételnél. Még kerekedhet még a palackban. Elérkeztünk 2010-hez, ami sok év után komoly kihívások elé állította a magyar borásztársadalmat, mivel egy hűvös és rendkívül csapadékos évjárat volt. Érett aranyszín, rövid lecsengés. A kóstolt palack már túl lendült a csúcsán, de még volt élvezeti értéke. Akinek még van belőle annak szerintem érdemes minél előbb megbontania.

Nos, az ezt következő tételnél egyszerre kapta fel a fejét minden jelenlévő.

A döbbenet oka a 2009-es évjárat bora volt és igazából annyi a csavar van a storyban, hogy ebből magnum palackot szerzett be az est szervezője. Azt már anno tapasztaltam, hogy mennyivel másképp tud érni egy bor a magnum palackban (Ez még a blog előtti időkben volt kedves Olvasóim, amikor is ellátogattam a Borjour Magnumra és Fiáth Attila által tartott mesterkurzuson vettem részt), de ilyen élményre még Én se számítottam. Éveket tagadhatott le, nagyon fiatalos struktúrával rendelkezett és egészen telt volt a korty. 

Ezt az élményt követően nem volt könnyű dolga a "mezőny" utolsó tagjainak. 

Ugrunk 2007-re és újra visszafogott illatokkal találkozunk, de kóstolva a savak még élénkek. ( A köztes évjáratról a kóstoló előtt sem a szervező, sem Én nem találtunk infót, hogy limitáltan volt-e hozzáférhető vagy kimaradt. A poszt írása közben a pincészettől tudtam meg, hogy 2008 volt az egyetlen olyan év 2000 óta, amikor is nem készült Mandolás) 

Következik 2006, amely már érettebb aranyszínben tündököl.  A 2005-ös évjáratot a '09-hez hasonlóan magnum palack képviselte. A kapszula levágása után egyszerre szisszentünk fel az est szervezőjével. Az okunk erre az átázott és a tetején ragadó dugó látványa volt. Lássuk be, elsőre nem sok jót ígért. Alapvetően egybe találtuk a bort, de nagyon gyors lecsengéssel búcsúzott, pedig megjelenésben egészen fiatalosnak tűnt a '06-hoz képest.. Kár érte..

A 2004-es Mandolásnak ismét mély arany színe volt, illatában és a kortyban mazsolás, teás, magvas jegyek domináltak és a korty legvégén pici kesernyével köszön el a bor. Végül elértünk a sor utolsó tagjához a 2003-hoz. Ez ismét zárkózott volt illatában és kóstolva leginkább a magvas jegyek domináltak.

Konklúzió: Összegezve egy nagyon izgalmas és nem mindennapi esemény részese lehettem. Jó volt látni, hogy mind a sor legidősebb tagjai, mind a legnehezebb évjáratokból készült borok is egyben voltak és jó kóstolási élményt adtak. Persze akadt olyan, ami kimagasodott közülük, de ez a szépsége a borok világának. Amúgy a Mandoláson kívül nem igazán tudnék ebben az árfekvésben kapható olyan száraz fehérbort mondani, ami ennyi ideig tudná tartani magát.

Végszóként először is szeretném megköszönni a szervezőknek a meghívást erre a különleges kóstolóra illetve, hogy rendelkezésemre bocsátották a borsorról készült képet. Egyes technikai háttérinfókról a pincészettől értesültem és ezúton is hálásan köszönöm, hogy választ kaptam a kérdéseimre. Nem utolsósorban e bejegyzés elkészítése nem jött volna létre Bohemian nélkül, mert amikor kicsit alkotói válságba kerültem rengeteget segített a bevezető résznél. 

Cheers!