Ahogy a korábbi posztban meséltem, arra a döntésre jutottam, hogy nem tartogatom tovább az elmaradt kóstolóra szánt Demeter Zoltán által készített boraimat.

Viszont az, hogy a mai nap prezentált bor végül nem a Szerelmi Hárs posztban szerepelt annak akad egy nyomós oka, amire már csak a kép alatt derül fény!

Megjelenés: A pohárba kitöltve a bort halvány-közepes szalmasárga árnyalat fogad.

Illat: Meglepő módon visszafogott, majd kis szellőzés után krétás, köves, szőlőcukros jegyek bukkannak fel

Íz:  Elsőre kissé rideg benyomást mutat a korty. Egy nagyon szikár karakterű, penge savszerkezettel rendelkező borral találtuk szembe magunkat, ezt meg is őrizte mindvégig. Jó ideig a citrusosság dominált, majd szép lassan elkezdett nyílni és megjelentek az éretlen almás, körtés és fehér húsú barackra emlékeztető jegyek, ami mellé halvány sósság is társult.

Konklúzió: Az emlékeimben teljesen más kép élt e borról, egészen a bontás pillanatáig egy sokkalta barátságosabb, kedvesebb furmint lebegett lelki szemeim előtt. Természetesen ezt nem negatívumként fogom fel, hiszen a bor egy élő anyag, így lehet ha korábban vagy később nyitom akkor teljesen más fogad. A bevezetőmben tett ígéretemhez híven, következzék az ok, ami miatt külön bejegyzést nyert el a bor. Ez nem más, mint, hogy egy nagyon "szigorú", korát meghazudtoló furmintot volt szerencsém kóstolni. Meglepő élmény volt minden tekintetben, ha vakon kapom fixen nem mondtam volna meg, hogy 2016-os bor van a poharamban! Teljesen másképp fejlődött a palackban az üvegdugó alatt ez a tétel, mint a két hárs vagy azok a '15-ös dűlős már tercier jegyeket mutató, csúcsán picit túllévő lévő furmintok (Veres és a Hold-völgy), amiket a közelmúltban kóstoltam. Pluszpont jár a moderált 11,5%-os alkoholnak! Tény, lehet sokaknak a szikársága miatt nem nyerné el a tetszését - annak ellenére, hogy ha minden igaz közel 7,5 gr/l a maradékcuki és csak emellé társul egy 6gr/l-es sav -, de számomra még, ha mást is vártam előzetesen, megugrotta azt a szintet amiért már érdemesnek éreztem klaviatúrát ragadni és mesélni róla!

Az üvegdugó alatti érlelés fejlődési metódusát továbbra se tudtam megfejteni és kérdés maradt számomra, hogy vajon van-e egyáltalán jövője illetve létjogosultsága ennek a zárási megoldásnak?

Persze teljes mértékben érthető a borász döntése, amiért emellett tette le a voksát sok éve már, hiszen ezzel teljes mértékben kizárja a képből a még legkomolyabb boroknál is fel-fel bukkanó TCA átkot. Azonban a borok érlelését, a fejlődési potenciált és ennek a fejlődési ívnek a megsaccolását nem tudom mennyire segíti.

Végszóként hadd kérdezzem meg Tőletek kedves Olvasóim, Ti mit gondoltok a különböző borzárási megoldásokról?

Cheers!