Forró júliusi nap volt, újonnan centríroztatott bicikli gumimmal csak úgy suhantam a Gyirmót felé tartó úton. A 80-as évek classic rockja csak tovább fokozta bennem az érzést, ez egy különleges nap. Negédes mosollyal arcomon, lágyan csaptam egy balkanyart a település parkja és egyben futópályája felé, amit a mosoni Duna holt szakasza zár közre. Áthaladtam a mese hídon, így neveztem mert korábban mar megmutatta varázslatos csodáját és boldogan konstatáltam hogy enyém az egész holtág. Kedvemre kiválasztottam hát egy nagyobbacska fát, melynek lombkoronája kellemes árnyékot adott elmélyülésemnek. Szeretem az én időket, főleg ha természetben töltöm. Olyankor csak én vagyok és Földanya. Néha egy kellemes könyv, ahogy most is, és megesik, hogy egy isteni nedű is társamul szegődik.

Jelen esetben egy Csopaki olaszrizling volt partnerem a meditációban, egészen pontosan a Jásdi pincészet Csopaki hegybora és a könyv nem más volt, mint Laurent Gounelle - Az ember, aki boldog akart lenni című alkotása. 

A jégakkuk és borhűtő mandzsetták segítségével na meg a borospohár, amit kellő óvatossággal helyeztem táskámba (nálam nagy szó, hiszen baleseti ráta igen magas) egészen kulináris élményben volt részem. Mindezt pedig azon túl, hogy gondolataimba mélyedtem és próbáltam megfejteni létem valódi okát, megspékeltem e csodalatos könyvvel ami szinte darab kenyér volt éhező lelkemnek.

Megjelenés: Szalmasárga szín, bodzás reflex-el

Illat:  Jellegzetes fehér virágos /barackvirágos/ jegyek, meszes ásványosság enyhen kíséri, halvány zöldalmás zöngés.

Íz: Ízben követi teljesen, lendületes, zamatos korty, kellemes kesernyével, üdítő, ropogós az egész.

Könyvértékelés:Zseniális, regény köntösbe bujtatott, lélektannal és az élet nagy kérdéseivel foglalkozó remekmű. Ajánlom mindenkinek aki kicsit is elakadt életeben saját hiedelmei fogságában vagy szimplán csak többet szeretne megtudni miért működünk úgy ahogy. Továbbá, hogy mik azok a maguknak felállított korlátok, minták, amiknek megfelelve éljük életünket, észre sem véve mindazt.

A harmónia a bor és a könyv között szinte tapintható volt. Ahogy lágyan simultak a barackos gyümölcsös jegyek a számban, úgy kezdett elmém kinyílni a könyv esszenciájára s töltekezett testi-lelki extázisban. Az olaszrizling zseniális fajta, legyen szó érlelt tételről vagy könnyed vidámságról, minden helyzethez fantasztikusan passzol. Elfogultnak tűnhet talán az is, talán nem, legyen ez rejtély, ami tény, hogy egy őshonos balatoni fajta, ami megért már rengeteg változást mégis mai napig stabil harmóniát képes adni a mindennapi szituációkhoz.