A bevezető részben folytatjuk az emberi kapcsolatokról való merengést és ehhez Bakó Ambrus nem is oly rég piacra került Rajnai Rizlingjét választottam társul. Hogy miért és miként kapcsolódik össze a kettő, az a gondolatmenetem végére nyer értelmet.

Filmes idézettel élve " A világ nem csak napfény és szivárvány! " .Igaz, talán ez picit negatív nézőpont. Hiszen a mi hozzáállásunk alakítja a világunkat és világnézetünket, hogy ismételten filmes idézettel élve  "Ez egy kegyetlen, undok hely." vagy pedig a milliónyi apró csoda világaként tekintünk-e rá.  Viszont a mostani rohanó (tán már néhol rothadó is) világunkban, ahol az online térben töltjük a napjaink java részét és már a like-vadászok  uralkodnak, az Insta és Facebook storyk határozzák meg sokaknak a mindennapokat és persze az arra érkező visszajelzések őszintén szólva számomra elkeserítő jövőképet mutat. Az emberiség java lassacskán el is felejti, hogyan kell értelmesen kommunikálni és elmerül vagy inkább elrejtőzik a felszínes, kirakat világot rejtő online térben. Főleg a közelmúltban lévő kijárási korlátozás ideje alatt oly sokszor szembesültem azzal, hogy az emberek mennyire "gyilkolják" egymást az internet világában. Ebből is látszódik, hogy mennyi-mennyi keserűség, rossz indulat van a mindent elfedő álarcok mögött.

Lehet mondani, hogy régimódi vagyok, de ahogy elnézem a személyes találkozókat, ott se vagyunk jobb helyzetben. Hiszen ahol erény a jópofizás és a felszínes small talk űzése ott valami már csúnyán félrement. Ezek miatt egyre inkább háttérbe szorulnak az értelmes dolgokról szóló beszélgetések. Persze nem azt mondom, hogy nincs lételeme a small talk-nak, de annak is megvan a maga célja és célközössége. Személy szerint Én csak akkor használom, ha valaki olyan régi ismerőssel futók össze akinek érdekel a hogyléte. Olyan esetben viszont nem tudom megérteni mi szükség ennek használatára, ha olyasvalaki keresztezi utunkat akit a hátunk közepére se kívánunk? De komolyan udvariasságból, ezt kívánja az etikett vagy mert ez az illető valakinek a valakije netán jómódú vagy magas beosztású? Csak mert ilyenkor észrevehető, hogy sokan felvesznek és magukra erőszakolnak egy álarcot és a legnagyobb baj még nem is ez. Hanem az a legszörnyűbb az egészben, hogy ha sokáig viselik ezen maszkot akkor egy idő után már szinte fel se ismerik, azt aki visszatekint a tükörből, magyarán megerőszakolják saját magukat és ezáltal eldeformálódik a személyiségük.

Jó mondhatjátok, hogy az ahogy én közelítem meg a témát nem éppen a legpozitívabb hozzáállás, mondhatni ezek nélkül udvariatlannak vagy akár bunkónak is tűnhet az ember.(Halkan jegyzem meg,hogy megkaptam már utóbbi jelzőt mondjuk párszor...).  Azzal is szembesültem már az elmúlt több mint 30 év folyamán, hogy sokan összekeverik a  jópofizást és az udvarias viselkedést, pedig ég és föld a különbség. De alapvetően véleményem szerint jópofizás az energiapazarlás és egymás idejének rablása. Pedig az idő mindannyiunk számára véges, tehát minek fecséreljük el haszontalan dolgokra és olyanokra akik amúgy nem érdemesek rá? 

Persze megint más, ha olyan rég nem látott  közeli kedves ismerőssel vagy baráttal hoz össze újra a sors, aki valamilyen szinten pozitív hatással volt az életünkre csak az élet elsodort egymástól. Ilyenkor a viszontlátás nagy örömködés ellenére, ahogy Bohemian is írta az Eszterbauer Komám-os beszámolójában kell egy kis idő a felengedéshez, ami elengedhetetlenül fontos, hogy ismét ott tudjuk folytatni ahol pár hét, hónap vagy akár évvel korábban abbahagytuk.

Ambrus bora is olyan volt elsőre számomra mint amikor egy rég látott, kedvelt személlyel találkozunk. Tehát felspannolt állapotba kerültem a kóstolás során és ezáltal a jegyzeteimbe az illatáról felírt pár észrevétel elsőre kissé művésziesre sikeredett. Az ügyeletes lektorom Sunshine szerint: "A szofisztikált emberekkel karöltve a sznobizmus" jelent meg a felfirkantott jegyzetemben (bármit is jelentsen ez :D ). 

Bakó Ambrus egyike azon borászoknak, akik nagy visszatérők számomra az idei évben (Hogy ki még az egyenlőre had maradjon rejtély ;) ).  Első élmény, még 2015 nyarán történt amikor betértem egy szaküzletbe és két borboltosnak köszönhetően másodmagammal kóstolhattam többek között Ambrus küzdelmes 2014-es évből származó Badacsony cuvée-jét, ami utána nagy kedvencemmé vált és amíg elérhető volt a boltok polcain többször is vásároltam belőle. A mai napig emlékszem az üdvözlésre és az ajánlásra, hogy amikor egy forró nyári napon beléptünk az üzletbe és a két, számomra boros utam szempontjából meghatározó úriember kérdésére "A fáradt utazókat megkínálhatjuk egy frissítő jó fröccsel?" :D :P . Majd miután felfrissítettük magunkat elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a választékukban lévő frissen piacra került borok közül, melyik az, amit feltétlen kóstoljak meg. Két bort ajánlottak az egyik Ambrus bora volt (A másik akkori felfedezés a Gilvesy Kacér volt, ami azóta már csak történelem.  :(   )

Majd egy idő után néma csönd vette körül a borászt  és pár évig el is tűnt a radaromról. 

Egészen a  tavaly tavasszal megrendezett  Badacsony New Yorkban rendezvényig, ott még mintaként lehetett kóstolni a bejegyzésemben szereplő rajnait és végre személyesen is találkozhattam a borásszal. Mikor Ambrussal beszélgettem több dologra lettem figyelmes. Amellett, hogy Ambrushoz a korábbi pár évben Fortuna nem volt kegyes, még mindig olyan optimistán áll a világhoz, ami hazai berkekben nem megszokott. Mindemellett oly erényekkel is rendelkezik (legalábbis szerintem ), ami jelenlegi társadalmunkban sokakban nincs meg, ez pedig az alázat és az őszinteség. 

A Sunshine-nal való közös kóstolás után beszereztem még egy palackot e borból és nyugodt körülmények között újrakóstoltam. Most pedig következzék a várva várt borleírás:

Technológiai háttér: A friss must tartályban, murcival beoltva erjedt és ott is érlelődött 7 hónapig.

Megjelenés: Szalmasárga árnyalatok.

Illat:Elsőre sós fuvallat csap meg, kis kövességgel karöltve. Majd igazi virágos rétbe borul. //A gyümölcsös-gyógynövényes vonal került előtérbe, némi sós felütéssel. Ahogy melegszik a petrolosság is megjelenik.

Íz: Feszes struktúrájú, sós ízvilág és némi gyógynövényesség. A korty végén enyhe kesernye amely ahogy melegszik erőteljesebbé válik. A benne lévő 6gr/l maradékcukor az első nap szinte fel se tűnik. A következő napokban visszakóstoltuk többször, hogy láthassuk hogyan változik. Másod- és harmadnapra már sokkal behízelgőbb volt a maradékcukinak köszönhetően. // Elsőre tartalmasabbnak tűnik a korty, mint emlékeztem rá. A sós vonal megvan, mellette körte és halványan barack. A gyógynövényes lecsengés ismét jelen van és korty végi kesernye is. 

Ár/Konkluzió: Egy akció keretében jutottam hozzá, amúgy 2790 Ft-ba kerül és szerencsére ebből a webshopból még rendelhető az amúgy már kifutó bor. // Nagyon izgalmas volt végigkövetni a bor fejlődését,  ha szerencsém lesz és tudok még rendelni e borból akkor eleget tehetek a kíváncsiságomnak, hogy menyit változik az idők folyamán. Úgy vélem, hogy egy izgalmas bort kaphattam a pénzemért és minden kalandvágyónak,Badacsony kedvelőnek és rajnai rizling fan-nak jó szívvel ajánlom.

A technológiai tudnivalókat a forgalmazó honlapjáról, a filmes idézeteket pedig a Rocky Balboa-ból kölcsönöztem. 

Cheers!