Egy éves lett a blog...

Az eltelt 365 nap alatt sok minden történt velünk. Bohemian elutazott sógorékhoz táncol.. khhm akarom mondani a kedves vendégeket, kedvesen ki/felszolgálni, Henchman "élvezhette" a home office adta "örömöket", Én meg átestem két írói válságon.

A kezdeti nagy lendület után, észrevehetően kicsit visszavettünk a tempóból. De persze közben szorgosan megy a háttérmunka és igyekszünk egyre több, jól átgondolt és megírt beszámolót alkotni. Amelyek csak akkor kerülnek ki, amikor már ténylegesen késznek érezzük őket. A biztató szavak és visszajelzések mellett, feltűnt pár negatív, kritikus hang is, mely a céljainkat kérdőjelezte meg. Ez engem bevallom őszintén, eléggé megviselt és kihatással is volt a mindennapjaimra. Mert nem más a célunk, mint a minőségi italokról írni és közben egy-egy bevezető gondolattal összefűzni, amely hol szakmai, hol magánéleti szálból fakad. Tudom előfordulhat, hogy egyeseknek furának tűnhet, de semmiféle hátsó szándék nem vezérel minket! Nem kérünk és teszünk szívességeket, nem szépítjük a dolgokat, nem kérünk juttatásokat, de legfontosabb, hogy csak azok a borok/sörök/párlatok kerülnek bemutatásra, amelyek megugorják az elvárt minőségi szintet. Ha valamelyiknek mégse sikerül, arról nem írunk, mert nem szeretnénk megsérteni senkit se. Mindent a saját költségünkön kóstolunk, mert ezek azok, amik fedhetetlenné tesznek minket. Nem célunk a világmegváltás, ahogy a borok másokra való tukmálása sem. Szimplán adjuk ami jön!

Furcsa gondolat, hogy már eltelt egy év mióta belekezdtünk a blogolásba. Első pillantásra csekélynek tűnhet ez az időtartam, de számunkra mégis csak mérföldkő. Sokat fordult a világunk is azóta, a fentebb írt dolgokon túl a COVID-ra is gondolok, ami valljuk be sokunknak eléggé megnehezítette az életét. Köztünk szólva legjobban azt a nyamvadt szájkosarat a.k.a. maszkot rühellem, meg persze az egész köré épült manipulációt, a fenyegetéseket a büntetésekről és a logikátlan döntéseket melyekkel még jobban terhelik az emberek mindennapjait. 

De, ha elmerengek, most mellőzve a jelenlegi időszakot, mi még szerencsések vagyunk sokakkal ellentétben, akik szerte a világban sokkal, de sokkal rosszabb életkörülmények között tengetik napjaikat. Hiszen van fedél a fejünk felett, van étel az asztalon és nem szakadt göncökben járkálunk. Ezért se értettem sokak siránkozását és nem is tudtam őket megsajnálni. Persze, én se rajongtam a helyzetnek és az annak köszönhető életmódunkban okozó változásnak. Valahogy mégis úgy érzem, hogy az emberek többségéből kiveszett a hála. Persze mindenki verheti a mellét(és sokan meg is teszik..) ,hogy: " de hát Én ezekért megdolgoztam! Ez nekem jár!" meg hasonló bla bla bla szövegek és hangzatos szavak. Nem azt mondom, hogy Istennek, Allahnak vagy bárki máshoz kell imádkozni és megköszönni, azt amink van. Elég annyi, hogy ébredéskor reggelente a némán végigtekintünk a körülöttünk lévő dolgokon és elmerengünk a minket körülvevő, az életünkben fontos szerepet játszó személyeken. Visszagondolunk a megtett utunkra és nem utolsó sorban belenézünk a tükörbe.

Szóval összegezzük amink van és eközben vissza is tekintünk, hogy honnan is indultunk és közben milyenné váltunk, változtunk. Mert ez is lényeges, hogy sose feledjük a múltat hiszen fontos, tanító szerepe lehet!

Majd, ha végeztünk akkor marad a nagy kérdés, hogy elégedettek vagyunk-e a látottakkal, az összegzettekkel? 

Nos, ha ezen a kérdést nekem szegeznék akkor a válaszom az lenne, hogy igen elégedett vagyok. Hiszen a fentebb felsoroltakon túl, ha első körben az anyagias oldalt nézem és visszaemlékszem, hogy milyen volt 10-11 évvel ezelőtt télvíz idején lyukas cipőben munkába járni/kutyát sétáltatni vagy bárhova elmenni, havonta min. 2 max 4 alkalommal enni főtt ételt és hol napról-napra, máskor hétről-hétre élni, úgy hálás vagyok azért amim van. A borok kóstolására azokban az időkben csak nagy ritkán volt lehetőségem, volt olyan is, hogy még ha hárman is vettünk 1 palackot akkor is át kellett gondolnom a "tettem" anyagi vonzatát.

Ezek mellett azzal foglalkozok, amit szeretek magyarán a korábbi hobbim a munkám, de talán jobb szó lenne rá a hivatásom. De, ha még ez se lenne elég, kb két év alatt ráeszméltem, hogy milyen csodás dolog írni, alkotni. Pedig be kell vallanom nektek és bármilyen hihetetlennek is tűnik, anno mikor a többieknek kellett összedobnom egy-egy beszámolót rendezvényen/tréningen/képzésen kóstolt borokról, azt igencsak nyűgként éltem meg. Szóval hálával tartozom azoknak, akik ha kellett mindig kicsit noszogattak, hogy minél előbb osszam meg írásban a kóstolótapasztalataimat, mert bizony-bizony csak így lesz képben mindenki az újdonságokkal. Meg természetesen Bohemian-nak is jár a köszönet, akinek az építő jellegű kritikáival, észrevételeivel és meglátásaival sokat változott, csiszolódott a stílusom.

Ha személyesebb vizekre evezünk, akkor ott is szerencsésnek érezhetem magam. Mert, bár csak egy maroknyi személyt engedek be a színfalak mögé, de tudom ha bajba kerülök, tanácsra, hallgatóközönségre szorulok akkor önzetlen segítségnyújtásukra, meglátásaikra, bölcs tanácsaikra vagy akár hallgatásukra bármikor számíthatok.

Ezen gondolatok után a tovább mögött pedig következzék a mai nap sztárja! Ami az évfordulónak köszönhetően nem más, mint a Gilvesy pincészet 2018-as évjárat gyümölcséből készült Bohém!

Egy bor, amely  akár a blog nevét is ihlette volna. Persze nem ezt a bort kóstolgatva jött a megvilágosodás a nevet illetően és nem is a Queen népszerű számát a Bohemian Rhapsody-t hallgatva. Habár e klasszikus szám mindegyikünk nagy kedvence. Legalábbis tudatosan nem ezeknek köszönhető. A Heimann&Fiai beszámolómban említett baleset után jött pár héttel egy éjjel az ötlet. Még mindig minden este az incidens körül jártak a gondolataim és már igencsak későre járt. Próbáltam elhessegetni, más irányba a gondolataimat és ekkor villant be, hogy ideje a blog nevével foglalkozni hátha az segít. Mit ne mondjak nehéz szülés volt, mert valami olyasmit akartam, ami igazán tükröz minket. De mint látszik, sikerült! 

A pincészettől minden évben, ha tehetem "megszondázok" egy-két bort. Arra, hogy melyik Bohém volt az első amit kóstoltam mára már homályba vész, de szerintem a kezdeti évek valamelyikéből származott. Majd jött, egy korábbi posztban már említett Kacér Rajnai Rizling és végül a Próbaüzem Furmint, amivel teljesen és végérvényesen sikerült levenni a lábamról, ezáltal pedig a pincészet elkötelezett híve lettem.

A korábbi beszámolókkal ellentétben mostantól egy fontos és lényegi változás valósul meg. Mégpedig, ahogy lentebb is láthatjátok, nem jelöljük meg a beszerzési forrást. Így a borokra és a borászatokra kerül a figyelem, végül is az Ő munkájuk gyümölcse az adott termék. Remélhetőleg, ezzel elkerüljük a konfliktusokat és senkinek sem fogunk "fejfájást" okozni. Ha valaki megszeretné megkóstolni az adott tételt, amit épp bemutatunk, a Google, mint mindannyiunk jóbarátja, ha kutakodunk kicsit akkor úgyis feldobja az adott kereskedés weboldalát, ahonnan megrendelhető a nedű. Természetesen csak abban az esetben, ha egyáltalán elérhető még a hazai borpiacon és nem csak a gyűjtök titkos kis kincseskamráiban találhatóak az utolsó palackok. Szerencsénkre ez a nedű még bőven fellelhető.

 A bort négy szőlőfajta  alkotja nevezetesen rajnai rizling, olaszrizling, sauvignon blanc és szürkebarát.

Megjelenés: Szalmasárga

Illat: Só, citrusok, majd kis idő elteltével halványan előbukkan a fehér virágos, almás, köves vonal is.

Íz: Az egész bort belengi a badacsonyi terroir. A kortynak gyönyörű íve van és az egészet a citrusos-sós-ásványos jegyek uralják. A hosszú sós lecsengésnél, megjelenik némi kesernye is, amely ahogy a bor melegszik, erőteljesebbé válik, de épp csak annyira, hogy nem válik zavaróvá. A közepes testű és nagyon jó, feszes savakkal rendelkezik. 

Konklúzió: Ha ár-érték arány szempontjából nézzük akkor a 2000 Ft körüli ára miatt, véleményem szerint kapitális best buy. Terroir fanoknak kötelező vétel és azoknak kitűnő indítás, akik a fehérborok világában  a kezdőről a haladó irányba szintet szeretnének lépni. Stabil pontja a hazai fehérborpalettának. A nagy melegekben akár fröccsnek se lenne bűn elkortyolgatni, bár számomra önmagában a legideálisabb. A beltartalom és a savakból adódóan kíváncsi lennék, hogy még hány év potenciál lehet benne. Szóval sanszos, hogy beszerzek Én is még 1-2 palackot és pár év múlva visszatérünk rá!

Végszóként köszönjük nektek, hogy velünk tartotok kalandos utazásunk során és a biztatást, mely mindig jól esik. Reméljük még sok-sok évfordulóban lesz részünk és igyekszünk a továbbiakban is izgalmas és érdekes írásokkal szórakoztatni titeket kedves Olvasóink!

Borbaráti üdvözlettel: A Bohemian Wine Souls gárdája

Cheers!