Az emberiség elég sok negatív személyiségvonással rendelkezik, ki ilyennel, ki olyannal. Van aki felszínes és álarcot visel, mások egymást "gyilkolásszák", a harmadik meg túlzottan előítéletes és még sorolhatnánk.

Ahogy az alrovat egyik korábbi részében bemutatott rozénál, úgy most is volt némi előítélet, de itt a technológiai háttér és pár korábbi kevésbé jó kóstoló élmény volt az ügy hátterében, nem pedig a sznobizmus.

Ezek a korábbi, finoman szólva nem túl pozitív borkóstolások egyfajta rossz beidegződést eredményeztek.

Igazából az életünk bármely területén szerzett egyetlen rossz benyomás vagy élmény miatt, sokszor akarva akaratlanul előítéletesekké válhatunk. Komolyan gondolkozzunk el kicsit azon, vajon hol alkalmaztuk ezeket eddigi életünk folyamán? Nálam már megesett a boros témán túl, hogy zenészek, színészek egy-egy gyengébb alkotása/alakítása után hibás következtetéseket vontam le és később kellemes meglepetés ért tévedésemet illetően. De a hétköznapi embereknél is volt, hogy tévedtem. Mert miből indulunk ki alapvetően? Abból, hogy ha Ő ilyen/olyan volt, akkor a hozzá hasonló is tuti ugyanolyan. Természetesen nem is tévedhetnénk ennél nagyobbat!

Az Én bölcs blogger pajtásom (hmm ugye milyen jól hangzik, hogy Bohemian, a bölcs? ) egy beszélgetés során, ismét sok okosságot mondott nekem:

Az emberiségnek ez egyfajta "széria hibája". Ha végigtekintünk fajunk történelmén, állandóan jelen volt ez a tulajdonság és a legnagyobb zűröket okozta, csak azért mert a másik másmilyen, ez pedig a legtöbbször nem tetszik elsőre. Ha pedig ez még a butasággal párosul.. voilá, kész is a recept. Tényleg alapprobléma, ami a mai világban is ugyanúgy jelen van. Persze, lehetne egyből tömegesen kezelni, de a csúf igazság az, hogy ezt első körben mindenki egyéni szinten tudja letenni. Majd, amikor rájössz, hogy amit adsz, azt kapod vissza, ha te ítélkezel, akkor az élet oda rakja eléd, hogy "Nosza, próbáld akkor meg, ha te jobban tudod csinálni". Majd, ha ezeket észreveszi már több ember és átbillen a mérleg nyelve afelé, hogy valóban "ne ítélj, hogy ne ítéltess", akkor lehet egy szebb világot fogunk megélni. Ez sem hiedelem kérdése. Amilyen energia kiáramlik belőled, csak azonos szintűt tud vonzani. Ha ez ítéletekkel, kételyekkel és rosszindulattal teli, akkor bizony nem meglepő, hogy az is jön vissza. Ha bárki picit is belenéz a saját életébe tuti, hogy talál ilyen példát.

Ezen gondolatok után nincs más hátra, minthogy a kép alatt rátérünk a mai poszt főszereplőjére, ami nem más, mint a Weninger Rózsa Petsovits 2019!

Háttérinfó: Az összetétel syrah, pinot noir és szentlőrinci. Ez alapján, illetve az, hogy két borvidék (Sopron és Burgenland) gyümölcsét tartalmazza, elég izgalmassá teszi. Az előítéletem hátterében a bor derítetlen, szűretlen, alacsony kénszinttel palackozott mivolta állt.

Megjelenés: Egészen mély, már-már silleres árnyalatok.

Illat: Meggylikőr, bőrösség és étcsoki. E hármas illatvilág már jelzi, hogy egy nem mindennapos élményre számíthatunk.

Íz: Lendületes savai vannak és van a kortynak tartalma. Kóstolva fűszeres-meggyes ízjegyek dominálnak és közepesen hosszú lecsengéssel búcsúzik.

Ár/Konklúzió: Hát ez már szintlépés a hazai rozék világában a maga 3950 Ft-os árával és lehet, sokaknál kiveri a biztosítékot, mert, hát még mindig akadnak olyanok, akik azt vallják: "Egy rozé-ért nem adok ennyit" . Mondjuk az is igaz, hogy ez borélményt ad és nem egy "üdítő". Látok benne potenciált vagy Bohemian egy korábbi sörös írásából idézve: "Látok benned használható anyagot". Elsőre talán erősnek és túlzónak hat a jóslásom, de megkockáztatom 2-3 éves korára, egy kis palackos éréssel egészen új, még izgalmasabb oldalát fogja mutatni e bor.

Végszóként szeretném megköszönni Bohemian-nek, hogy elgondolkodtató meglátásaival hozzájárult a poszt elkészültéhez! 

Cheers!