Még tavasszal, amikor több hónap után először láthattuk és hallhattuk egymást Bohemian-nal, kapva kaptunk az alkalmon leteszteljük a címszereplőt, miképp változott a pár hónapos palackos érlelés során. Bár már decemberben, mielőtt elutazott volna, eldöntöttük, hogy az internet segítségével közösen kóstolunk, de a technika kisördöge sokszor kibabrált velünk és csak teltek-múltak a hónapok. De, mint látszik, végül csak összehoztuk és bár számomra elsőre furcsa élménynek tűnt, így kóstolni egy bort, kis idő elteltével már olyan volt, mintha ott lett volna mellettem. Majd, ahogy egyre fogyott a bor és kezdtünk elálmosodni, csillogó szemmel, arcunkon egy félszeg mosollyal szemléltük egymást, élveztük a pillanat varázsát, a csendet illetve azt is, hogy közel fél év után, még ha csak online is, de ismét látjuk a másikat.

A személyes bevezető után, de még a bor előtt, akadt egy másik gondolatmenetem, ami mellé könyvajánlás is párosul.

Nagyon érdekesnek és izgalmasnak találom, hogy egy-egy személy az adott életpályáról/életútról, ha elég bátor és van benne kurázsi belevág egy addig számára ismeretlen világba. Teszem azt, mint jelen esetben a borkereskedés világából a borászatalapításba, borkészítésbe vagy azon másodgenerációs borászaink, akik alapvetően más pályára készültek, de amikor döntés előtt álltak vállalták a nehéz és váratlan örökséget. Persze, kis hazánkban akadnak olyanok is, akik világlátott üzletemberként vágtak bele a borkészítésbe, borászatalapításba, de olyan is van, aki a csúcsgasztronómiát hátrahagyva, a kereskedelem felé fordulva, majd végül nevét adva, piacra dobott egy komplett borcsaládot.

Hogy kapcsolódnak össze, akiket felsoroltam?

A válasz pofonegyszerű. Ezek az emberek, bele mertek vágni valami újba. "Jó oké", mondhatjátok kedves Olvasóim, hogy megvolt az anyagi hátterük és ez a kis embernek nem adatik meg. De szerintem ez sokszor csak kifogás, amelyeket azért mondunk, hogy leplezzük félelmeinket, ami az ismeretlentől vagy az esetleges jövőbeli kudarc bekövetkeztéből fakad. Még amikor pár évvel ezelőtt állandó éjszakásként dolgoztam, sok olyan emberrel hozott össze a sors, akik valamiért, még ha jött is a lehetőség nem ragadták meg, mert ami volt, az volt a biztos. Többségében már 40-50 feletti családanyák akiknek, természetesen több oknál fogva is sokkal rizikósabb lett volna a váltás.  Pedig az állandó éjszakai, nehéz fizikai munka miatt, előbb-utóbb a testünk mindnyájunknál jelezni kezd. Nekem jelzett és vettem a lapot, hogy itt az idő váltani, de ők ezt sajnos nem tették meg, amit nagyon sajnálok. Mindezt nem azért írom, mert pálcát akarnék törni felettük, ohh dehogy. Bevallom, annak ellenére, hogy olyanba kezdtem bele, ami a szenvedélyem, mégis volt bennem egy kis kezdeti félelem, némi bizonytalanság, hisz ismeretlen terepre tévedtem. De, mint látszik alkalmazkodtam az új dolgokhoz és folyamatosan fejlődök.

No és ehhez tökéletesen passzol a könyv, amit a figyelmetekbe ajánlanék. Ami nem más, mint Beke Csilla - Akik elmentek péknek című gasztrókönyve. Szerintem azért illik a fentebb megkezdett témába, mert a könyvben szereplő pékek az élet egy teljesen más szegmeséből vágtak bele a kézműves pékségeik alapításába illetve a kenyerek és egyéb pékáruk sütésébe. De, még azt is elárulom, hogy miként jutott ez eszembe és, hogy jobban megértsétek a kapcsolódási pontot a borok és a könyv világa között. Ide kattintva olvashatjátok a Borsmenta interjúját, melyet a pékség megnyitásakor készítettek és bár tény, hogy maga a cikk szereplője nem szerepel e könyvben, mégis mintha megvilágosodás ért volna.

Nos, adott egy fiatal másodgenerációs borász, aki a tanulmányai befejeztével hazatérve a saját útjára lépett és péknek állt.  Csak remélni tudom, hogy sokszor fogok még hasonlót olvasni a jövőben és egyre többen kezdenek belevágni abba, amire igazán hivatottak!

Most pedig a tovább mögött következzék a várva várt kóstoló beszámoló!

  Az apró, mindössze 6 hektárral rendelkező pincészet borait sokáig csak kerülgettem, de már akkor felfigyeltem rá amikor sok-sok évvel ezelőtt (kb 2008-ban) piros traminiből Málnás név alatt debütált egy boruk. Viszont továbbra is parkolópályán maradt a pince, mert nem mertem nyitni az újdonságok felé. Majd elérkezett 2017 novembere és vele együtt a 2016-os évjáratú Hat szüret Olaszrizling, amely, biztos állíthatom sok új rajongót szerzett, (köztük Bohemian és jómagam is) igazán elbűvölt az a bor mindkettőnket. A Hat szürettel együtt debütált az Öt nap Olaszrizling, amely egy kicsit megosztóbb tételnek, de a maga rusztikussága mellett is érdekes kóstolóélménynek bizonyult. E két bornak kvázi folytatásaként született meg a most szereplő nedű. A nevét a pincészet korábbi tulajdonosáról kapta

Háttérinfó: A bor spontán többségében hordóban erjedt, kis része pedig héjon ázott. Összesen 2600 palack készült belőle. Alk. 13%, sav 5,9 g/l, maradék cukor 6,9 g/l.

Megjelenés: Véleményünk szerint, már ahogy pörgettük a pohárban, jelezte a komoly, magasabb extrakttal rendelkező beltartalmat, mivel nagyon lassan olajon mozgott.

Illat: Kis krémes érzet, közepesen intenzív illatában barackot és mandulát érezni

Íz: Telt, barackos, széles korty, amelynek szinte súlya van. A korty legvégén némi garatmelegség és keserű mandula sejlik fel a lecsengésben. Utóbbi, ahogy melegszik a bor halványabbá válik és sokkal selymesebb, lágyabb, befogadhatóbb lesz mindenki számára. 

Ár/Konklúzió:  Körülbelül 3300 Ft-ba került és ilyen áron ekkora beltartalommal rendelkező olaszrizlinget szerintem elvétve találni. Főleg annak tükrében, hogy organikusan művelt szőlőből, hagyományos borkészítési technológiával és alacsonyabb kénszinttel készült és az is fontos szempont, hogy törekszenek a minél természetesebb borkészítésre.. Véleményünk szerint még 2 év simán volt benne, de lehet több is. Kár, hogy már csak kóstolóemlékeinkben található, picit bánom is, hogy nem vettem belőle több palackkal. 

 A bejegyzés készítése közben olvastam egy a pincészetről és szóló igazán érdekes és kiváló cikket, ami a Roadster magazinban jelent meg. Egy bekezdést emelnék ki belőle, ami igazán megfogott (Aki kíváncsi a teljes cikkre az itt találtja):

– “A kérdés egy idő után az, hogy tudsz-e egy olyan életet összerakni – mondja Attila –, amiben valami megfoghatót csinálsz, amit a sajátodnak tudsz, és ami nem arról szól, hogy meggazdagodj. Nekem ebben a birtokban nem az a fontos, hogy kihozzam belőle a maximumot. Nem siettetek semmit. Ez olyan, mint a zenehallgatás. Nem azért hallgatunk zenét, hogy halljuk az utolsó hangot, és nem azért táncolunk, hogy megcsináljuk az utolsó lépést.”

Azért is emeltem ki, mert olyan jól megvan fogalmazva és tökéletes párhuzamot tudok vonni saját magammal. Amellett, hogy borokkal foglalkozok napi szinten, a blognak köszönhetően valami maradandót is alkotok, akár azt is mondhatnám, hogy egyfajta értéket teremtek. Tény, hogy mostanság lassabban készülnek el a nektek szánt beszámolók kedves Olvasóink, de amikor kész az adott mű akkor egyfajta nyugalom lesz úrrá rajtunk.

Végszóként, bár sajnos azt nem tudni, hogy lesz-e folytatása (Mi reméljük!!! ) mindenesetre, akik kedvet kaptak a pincészet boraihoz azoknak jó szívvel ajánljuk figyelmébe a Gellavilla "alap" olaszrizlingjét. Továbbá valljuk, hogy ha nyitottak vagyunk és a megszokott, ismert pincészetek borain túli világba is belekóstolunk, akkor igazi kis gyöngyszemekre találhatunk, mint ahogy jelen esetben is történt. Kedves Olvasóink! Merjetek kilépni a berögzült boros komfortzónáitokból, higgyétek el megéri!

A technológiai háttérinfókat a forgalmazó honlapjáról és a pincészet Facebook oldaláról kölcsönőzem. A Tálos Attilával készült interjúidézetet a Roadster magazin honlapjáról másoltam, ezúton is köszönöm Nekik, hogy engedélyezték a felhasználást!

Cheers!