Sokszor hallhatjuk azt mondatot, hogy minden okkal történik velünk életünk folyamán. Ha valami nem sikerül elsőre, akkor nagy valószínűséggel még nem jött el az ideje és úgymond nincs vele dolgunk. Valahogy anno, így próbáltam hozzá állni ahhoz a gondolathoz, hogy elsőre nem tudtam a borvilágban elhelyezkedni. Majd eljött '17 nyara. Ekkor pedig egy munkahelyi baleset illetve, véletlenek sorozata okán fordult a kocka és eljött a váltás ideje. Ezeknek a körülményeknek köszönhetően ismertem meg a Bohemian-t és Sunshine-t is. Bár tény ahogy már korábban meséltem Sunshine-nal sokszor cívódtunk, de ha kellett akkor mi hárman vállt vállnak vetve közösen vészeltük át a legnehezebb ünnepi időszakokat. Hiszen saját magunkon túl csak és kizárólag egymásra számíthattunk, ez a tényező pedig egészen jól összekovácsolta a csapatot.

Emiatt is merült fel benne az a gondolat, hogy nekem nem volt "dolgom" korábban az Agnus-sal, pedig sok-sok éve már szemeztem a címszereplő elődjével, amely az első és ezidáig az egyetlen évjárata volt és 2009 szüretéből készült. Mivel 2012-ben nem volt lehetőségem szert tenni rá és akkoriban csak ábrándoztam a nagy és drágább borok kóstolásáról elképzelhetitek, azt az örömöt kedves Olvasóim amikor meghallottam, hogy lesz folytatás. Mint a kiskölyköket a karácsonyi ajándékok, úgy feldobta a napomat ez a hír. Ezután izgatottan számoltam vissza a hátralévő időt addig míg el nem érkezett a várva várt pillanat és végre keresztezte boros utamat eme tétel. 

A laza hangulatú kötetlen kóstolóra egy kellemes délutáni napon került sor, amikor is a címszereplő volt az aminél felkaptuk mindannyian a fejünket, mert annyira kiemelkedett a kóstolt sorból. A tovább mögött pedig megtaláljátok, hogy milyennek is találtuk ezt a minden szempontból különleges merlot válogatást.

Első körben hárman, a már oly sokat emlegetett Mentorommal és a korábbi Heimann posztban már említett tapasztalt borkedvelővel kóstoltuk. Majd mivel Sunshine a bontás után 1,5-2 órával később tudta csak megkóstolni a bort, így Vele újra lecsekkoltam és az Ő kóstolás során tapasztalt észrevételeit is belevettem a beszámolómba.

Az első észrevétele, amelyben most teljes mértékben egyetértettem - ellentétben a legutóbbi alkalommal - az a címke megjelenése. Helyből levette a lábáról ez a letisztult, elegáns dizájn. A már messziről kiszúrható nagy A betű különösen elnyerte a tetszését, amely szinte vonzza a tekintetet.

Háttérinfó: Mint már írtam sok év kihagyás után készült el az Agnus második évjárata. Az alapanyagot a 20 éves tőkék szolgáltatták a  Porkoláb-völgyből. Betonkádban irányítottan erjedt, majd 3 db barrique hordóban érlelődött, amelyek közül az egyik első töltésű volt, míg a másik kettő másod töltésű. Összesen a pincészet többi tételéhet képest egészen csekély mennyiségnek mondató 1130 palack készült. Az alkohol 14,5%! 

Megjelenés: A szélein halvány rubin, a magot pedig közepesen mély rubinnak mondanám.

Illat: Már első blikkre is a hordós fűszereken túl, étcsoki, majd a háttérből málna tör elő. Később konyakmeggy, erdei gyümölcsmix, pici vanília és pörkölt mogyoró. 

Íz: A tannin lágy, egészen selymes íve van a kortynak, amelyben, úgy ahogy az illatnál is, itt is a hordós jegyeken felül érezni a gyümölcsösséget is. Sunshine-nak halványan cékla is bevillant a holland kakaópor és az étcsokin túl. A savak jólesően csipkednek még, abszolút nem zavaró, a korty végén azért érezni a magasabb alkoholfokot a garatmelegség képében, de megjegyezném, hogy nem lóg ki. Napokig stabilan tartotta magát a megbontott palack semmi megingást, hanyatlást nem tapasztaltunk még a negyedik nap se.

Ár/Konklúzió: A 7950 Ft-os palackár elsőre sokaknak riasztó lehet, de ha megengeditek kedves Olvasóim, akkor járjuk körbe kicsit más oldalról is e témát. Nos, ha figyelembe vesszük, hogy elég csekély palackszámú tételről van szó, amely eddig csak 2009-es év szüretéből készült. Szóval kizárólag az egészen kiemelkedő évjáratokban készítik el, továbbá az sem mellékes, amit az Én nagyra becsült Mentorom mondott a kóstolás során és amit tovább is gondoltam. Mégpedig, hogy az elmúlt pár év, lassan évtized során a könnyedebb stílusú borok felé ment el a borkészítés és lassan egészen ritka a hazai borok között, hogy egy egyensúlyos nagy merlot-t kóstolhasson a nagyérdemű borközönség. Bár való igaz, hogy mélyebben kell a lassan már könnyekkel küszködő pénztárcánkba nyúlnunk, de ezen az áron egy igazán elegáns, a megszokott Heimann stílust jól tükröző nagy vörösbort kapunk. Potenciál szempontjából pedig alsó hangon 6-8 évet mondanák, mire eljut a csúcsra, bár már most jól fogyasztható, készebb állapotban van. Ezeket figyelembe véve, akkor viszont már nem is tűnik olyan soknak, ugye?

A háttérinfókat pedig a pincészet honlapjáról kölcsönöztem és a köszönet illeti a kóstolón résztvevő borisszákat akik hozzájárultak, hogy közzétegyem az észrevételeiket és teljessé vált ezáltal a beszámolóm. Végszóként csak remélni tudom, hogy nem kell ilyen sok időnek ismét eltelnie a következő Agnus elkészültéig! 

Cheers!