Majd bő félévet vártam, mire végül rászántam magam, hogy a sok ideje az egyik hazai kereskedés polcán "roskadozó" káli sbl bekerüljön a kosaramba. Mivel a címkét elnézve megjárta a hadak útját, nem tudtam milyen körülmények között tárolhatták, nem kapott-e hő- vagy fénysokkot. Kicsit kutatva a neten, 2 éve annak, hogy debütált a nagyérdemű borissza nép előtt, szóval ki tudja hol és merre járt már a palackom.Tudom-tudom, ha azt nézzük kétezerpárszáz Ft nem a világ vége és vannak, akik hajlandóak sokkal drágább borokkal kísérletezni, amik végül a lefolyóban kötnek ki

Igaz, más blogger kollégák általában sokkal kísérletezőbb kedvűek, mint jómagam, de Ők rendre a natúr boroknál futottak bele finoman fogalmazva mazohistáknak szánt és bornak titulált lőrékkel. Őszintén szólva nem irigylem őket, de nagyra becsülöm a kitartásukat és a bátorságukért igazán kitüntetés járna.

Viccet félretéve részben azért döntöttem végül a palack megvétele mellett, mert mostanság eléggé elkapott a sauvignonos hangulat. Ehhez még vegyük hozzá, hogy az általam nagyra tartott Szabó Gyula alkotta meg e bort és az Ő keze alól kikerülő borokhoz sok szép emlék fűz illetve a balatoni terroir meglepő élményeket tud produkálni.

Ezek figyelembevétele mellett nincs mese, pikk-pakk már ki is perkáltam a palack árát és rongyoltam haza, hogy górcső alá vegyem az új szerzeményemet. Drágassszágomat, -hogy Szméagol szavajárását idézzem-. kellőképpen behűtöttem és közben mantráztam, hogy nem fog semmi gigszer adódni és jó kóstoló élményben lesz részem.

Viszont, hogy végül mi fogadott miután a poharamba töltöttem a nap főszereplőjét, arról már a kép alatt mesélek!

Háttérinfó: Három területről válogatott alapanyag (Szent György-hegy, Dörgicse és Zánka), szóval van meszes és vulkanikus talajról származó szőlő is. Hűtött acéltartályban erjesztve és abban történt az érlelése is. Érdekes az analitika is, a sav 8 gr/l és a hozzá társuló maradékcukor pedig 4 gr/l.

Megjelenés: A színe nagyon halvány szalmasárga, a kornak nyoma sincs.

Illat: A három napig tartó "nyúzás" során végig visszafogott maradt. Harmadnap a maradékot visszanézve már kezdődő oxidáció, de ez benne van a pakliban, főleg ha a borissza blogger elnyújtja a tesztelést.

Íz: Ez a visszafogottság a kortyban is jelen van, de aztán bumm, olyan szédítő sósság lengi be a korty ívét, amit sauvignonban ritkán érezni. Ilyen lehet az amikor a terroir felülírja a fajtát. Gyümölcsösség is akad benne, fehér húsú barackot mondanék, ami még nem teljesen érett. Melegedve némi édeskés trópusi gyümi is befigyel és már jelzi az a pár gramm maradékcuki is, hogy azért nem olyan szikár bor ez, mint amit a marcona külső mutat első blikkre. Másnap visszakóstolva továbbra sem a zöldes, csalános, egreses fajtajegyek a dominánsak, most inkább a grapefruit és az éretlen barack volt az uralkodó ízjegy. Viszont a korty második felében már bátrabban elő-elő bukkannak a tipikus sbl-es vonások. Az utolsó napra csak a visszafogott grapefruitos ízjegy maradt meg. Viszont a savak továbbra is rendben voltak, semmi megtorpanást nem véltem felfedezni és a korty során érzett sósság is végig jelen volt.

Konklúzió: Szép, kerek bor, amelynek nem célja a világmegváltás csak annyi, hogy kényelmesen hátradőlj és relaxálj. Jó mintapéldája annak, hogy attól még, ha valami csak reduktív érlelést kapott, nem csak egy nyárra szól. Sokkal több szempontot kéne figyelembe venni, mielőtt beskatulyáznánk a tartályos érlelést kapott borokat! Ez a bor biztos ajánlás baráti beszélgetésekhez, bízom benne, hogy lesz majd folytatás!

A technikai háttérinfókat a kereskedő honlapjáról kölcsönöztem!

Cheers!