Feleim,
Lássátok szemeitekkel, új rovat indul útnak, amiben az Ausztriában szerzett tapasztalataimat osztom meg veletek.
Úgy esett, hogy megesett, hosszas hordós érlelés után, úgy döntöttem teszek egy kis ki-lelépőt Sógorékhoz. Amolyan 'á dieu balra el', csak osztrák módon.
Szerettem volna tovább tágítani tudás horizontomat más nemzetek boraival, így hogy biztosra menjek egészen Ausztria csücskéig, a német határhoz egészen közel kezdtem meg a kísérletet.
2in1! Nemcsak az osztrák húsosfazékhoz kerültem közel, hanem egyúttal a német nedűk is egy karnyújtásnyira (egy 25 km-es karnyújtásnyira) vannak most már tőlem.
Szerencsés vagyok, mert továbbra is borokkal foglalkozhatom, így tovább boldogítok mindenkit anekdotáimmal (szívesen :D .. ez persze a publikus verzió, valójában végre igazi szenvedélyemnek a rúd táncolásnak hódolhatok :D)
Na, de hogy teljesen elbizonytalanítsak itt mindenkit, had mutassam be az első bort, amit decemberi kiutazásom után elsőként sikerült megkóstolni. Fogadjatok szeretettel:
Weingut Johannes Trapl Carnuntum Rot 2017 -at
Há' kié vónák? - kérdezte a macska Babi nénitől.
Avagy, mi más is kerülhetett volna a kezem ügyébe új utam első napjaiban, mint Ausztria egyik legrégebbi és leggazdagabb történelemmel bíró városának a nevét viselő vörös házasítás: a Carnuntum Rot, Weingut Johannes Trapl-től.
Most persze sokan felhorkannak, hogy de hát, hiszen, bár-akár-se-sem-minden, miért nem egy zöldveltelinire esett a választás?
Két szó: Bazi hideg.
Jobban esik/csúszik ilyenkor a vörös és ezzel szerintem ti is egyetértetek.
Másrészt meg már első ránézésre megfogott. Nem is a címke, hanem a név.
Úgy méregettem a palackot az üzletben, mint ahogy az egyik főiskolai tanárom eszmélt rám egy random randi során az utcán: De ##rva ismerős maga nekem!
Az igazi ’aha’ élmény viszont már otthon ért, ahogy pukkantva a bort letelepedtem elnöki lakosztályom kellemes kanapéjára. Egyik kezemben a pohár a másikkal pedig éppen A könyvért nyúltam.
Meg ki-lelépésem előtt ajándékozott meg jóbarátom Henchman, Marcus Aurelius - Elbeszélések című művével. Ahogy rápillantottam a napjainkban is aktuális, örökérvényű igazságokat rejtő alkotásra, fájó idegként hasított belem a felismerés: Hát persze, Carnuntum!
A Római birodalom Pannónia provinciájának legjelentősebb katonai tábora, ami fővárossá nőtte ki magát és ahol Marcus Aurelius is több alkalommal járt..
Elmosolyodtam.. Véletlen volna? Ja nem.
Biztos megvan nektek is az érzés, amikor új vagy egy helyen és még minden idegen. Keresed a kapaszkodókat, ami biztonságot nyújt, a kicsit is megszokottat, ami jó érzéssel és bátorsággal tölt el. Amitől tudod, hogy nem vagy egyedül a létezésben, és már nyugodtabban tudod kivárni a kezdeti nehézségek végét. Nekem ezt jelentette akkor ez a bor, és mellé a könyv.
Rávilágított, hogy bárhol is legyek, a barátaim, a szeretteim mindig ott vannak velem, ott billentyűznek a bal és a jobb pitvarban..
Az érzelgősségen túl egyébként egy nagyon izgalmas kóstolás volt. A bio művelésből kikerülő zweigelt alapú házasítást St. Laurent-al és kékfrankossal egészítettek ki. Amitől még izgibb, hogy részben tartályban, részben hordóban, részben pedig amforában érleltek! (vissza a gyökerekhez) Sógorék nem ma kezdték, ez érződik is rajta..
És most következzen a bor:
Technikai infók: 85% zweigelt, 10% kékfrankos és 5% St.Laurent. Löszös, mészköves, agyagos talajról. Spontán erjedt 6-8 napig 500-as hordóban, majd újabb 6-8 napig acéltartályban. Összesen 6 hónapig érlelték, hordóban, tartályban majd 2 hónapig amfórában.
Megjelenés: Sötét rubin mag, élénk ibolyás reflex-el.
Illat: Bio borokra jellemzően, de nem túl intenzíven animális, bőrös elsőre, enyhe fűszeres illatjegyek, pici szegfűszeg, majd jött a pirosbogyós gyümi powahh: meggy, málna, ribizli.
Íz: Követi a gyümölcsös illatot, meggyes, picit fanyar korty, de határozottan lédús, élénk savak, a korty végén izgalmas ásványosság. Közepes tannin, bisztró vörösnél jóval tartalmasabb
Konklúzió: Magyarosan is jó ár-érték arányú bor ( közel 11€ a borászat webshopjában), aki a sztereotípiákat szereti túllépni, határozottan ajánlom télre-nem télre is!
Egy utolsó előtti-előtti képet még bedobok a közösbe. Friends powahh:
Végül még egy bölcsességet osztanék meg veletek e könyvből:
U.i.: Hosszú lenne kiemelni mindenkit, de köszönöm minden barátomnak, hogy a barátom!
