Nem is oly rég, olyan szerencsés helyzet adódott, hogy egy újabb ifjú borkedvelőt ismerhettem meg, aki elindult a tudatos borkóstolás hosszú rögös, de ugyanakkor kalandos útján. Érdeklődve és örömmel szemlélem, ahogy felfedezi ezt a világot. Bevallom jó érzés látni, ahogy elcsodálkozik egy-egy boron vagy azt az örömöt amikor beazonosított egy illat vagy ízjegyet. Szinte már-már nosztalgikus hangulat kapott el, remélem még sokszor fog ilyen előfordulni velem, olyan jó nézni a kezdeti lépések megtételét.

A magánéleti szálról most ennyi és kezdődhet a szakmai "okoskodás".

Azon törtem a fejemet a kóstoló után, hogy lassacskán, ha kicsit körbenézünk a hazai borpiacon, akkor évről-évre egyre több olyan borászunk akad, akik a rozé egy új oldalát szeretné megmutatni. Akár azt is mondhatnánk, hogy rosé forradalom küszöbén állunk. Persze a trendek jönnek és mennek, de mindenesetre dicséretes, hogy a borok ezen kissé lesajnált ágát felkarolják a termelők és valami egyedit alkotnak. Amúgy, szerintem hiába van (szerencsémre) egyre több ilyen tétel a polcokon, amíg a fogyasztói fejekben nincs rend, addig ezen forradalom nem teljesedhet ki. Bukásra nincs ítélve, mert ezeket a borokat a csúcséttermek és az értő/szofisztikált vásárlói réteg rendre felvásárolja. De olyan jó lenne, ha már csak elvétve hallanám (főleg a laikusabb személyektől), hogy "egy rosén mi kerül ennyibe?...". Talán utópikus és lehet naiv gondolat, de szeretném, ha eljutna oda a hazai borfogyasztói réteg, hogy nem nézi le a borok eme kategóriáját. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy háttérbe szoruljanak a tucat rosék és persze a termelői részéről is akarni kell a változást! Hogy egyre több olyan rosét alkossanak, amik azt a bizonyos "aha" kóstolóélményt adják, amit egy fehér vagy vörösbor esetében már oly sokszor megtapasztaltunk.

A címszereplőre rátérve az alrovatunkat anno provance-i rosékkal kezdtük és a mai nap olyan hazai borra találtunk a beszámolóm sztárjában, amelyet egy vakteszt provance-i borsorba személy szerint Én becsempészném kakukktojásként. 

A 3 tételes kóstoló során, most kivételesen kikapcsoltam a korábban már emlegetett rendszerező énemet, mivel annyira más-más ligában voltak a borok, hogy felesleges lett volna erre fecsérelni az időt. Az első bort a házigazda dobta be a közösbe, amely egy gyöngyöző rozé volt és kvázi belövő ráhangolódást szolgálta. Majd jött a címszereplő, mely elég éles váltásnak bizonyult. Mivel a kezdő tétel kiugró illatú, minimális tutti-fruttis jegye után teljesen más irányba kanyarodtunk el a Tihannyal és a rovat egy később publikálandó borával.

Háttérinfó: Tálos Attila és Bökő Dávid közös projektje. Kékfrankos és zweigelt házasítás, mely külön-külön spontán erjedt és hosszan volt seprőn tartva. 

Megjelenés: Picit mélyebb hagymahéj.

Illat: Visszafogott, majd melegedve némi málna.

Íz: Kóstolva is a visszafogottság köszön vissza, de mégis a legjobb szó amivel jellemezném az: Elegancia. Jó savai vannak, szép íve van a kortynak. Ha gyümölcsös ízjegyet kéne mondanom, akkor a grapefruitos vonal tűnt fel.

Ár//Konklúzió: A 3750 Ft-os árával már a hazai prémium rosék közé sorolható. Ami miatt arra a következtetésre jutottam, hogy provance-i sorba is berakható az a visszafogottsága, az eleganciája és a grapefruitos ízjegy. Utóbbiról számomra a korábban már beszámolt Whispering Angel ugrott be. Véleményem szerint, még 2-3 éves palackos érlelés sokat fog változtatni rajta és akkor célszerű lenne a visszakóstolás.

Végszóként,természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni mit választ és persze semmi sem kötelező! De akiben az ár miatti fentebb írt kérdés valamikor már megfogalmazódott, akkor igenis egyszer keressen rá választ! Erre pedig a rovatban szereplő borok véleményem szerint tökéletesek!

Cheers!