Valahogy úgy érzem, hogy amikor a balatoni vörösek van szó, legyen akár az északi vagy a déli partról, nehezebben érvényesülnek illetve méltatlanul hanyagolva vannak a hazai vörösbor piacon a Villány-Szekszárd- Eger triumvirátus uralma alatt. Természetesen itt is van üdítő kivétel, elég csak az Ikon pincészet Evangelista Cabernet Franc-jára vagy a Konyári Loliense-re gondolni, melyek igencsak nagy népszerűségnek örvendenek. De, hát mint tudjuk kivétel erősíti a szabályt! Annak okairól, hogy miért vannak ennyire méltatlanul hanyagolva a balatoni vörösborok lenne pár tippem, amit meg is osztok veletek.

Tehát, amikor az ebből a borrégióból készült borok szóba kerülnek elsőre sokaknál a lazább vagy teltebb fehérborok illetve a rosék jutnak eszükbe. Ha felhozzuk témaként, hogy azért van ott vörös is, sokan felhúzzák az orrukat és csak annyit mondanak:  "Azt nem szeretem, mert  túl savas" . Őszintén szólva e mondattal ki lehet engem kergetni a világomból, mert a sav az szükséges ahhoz, hogy élvezhető legyen a bor. Mindegyik borban van, max fel se tűnik. Tény van amikor esetleg túl korán kóstolunk meg innen egy bort, akkor itt a legtöbb esetben a sav tűnik fel és nem az integrálatlan tannin, ami inkább az 3 domináns vörösboros borvidékeinkről kikerült nedűknél fordul elő. De olyan is van, hogy valaki a sav miatt nem szereti a Balaton veres arcát, de a szicíliai,piemonti, toszkán borokat pedig igen, ami furcsa. Mégpedig azért, mert onnan is bőven akadnak jósavú borok, amik hasonlóságot tudnak mutatni ezen borokkal. Tehát akad itt némi ellentmondás, amit nem értek és nagy valószínűséggel nem is fogok tudni megfejteni. 

Most pedig térjünk rá az eseményre, ahol volt szerencsém megkóstolni boros utam során először a Tulipánt. 

Az egyfajta szabályrendszerben élő, személynek, mint amilyen Én vagyok, aki mindig mindent próbál alaposan átgondolni és körbejárni a dolgokat, néha furcsa, ha rögtönözni kell. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne lett volna rá példa, de igyekszek mindenbe némi precizitást vinni. Mivel egy 4 tételes sort kellett összerakni, amelyek teljesen más ligában játszanak igyekeztem valami rendszert vinni ebbe is, hogy valamelyes harmonizáció legyen a borok között. A rögtönzött borsor  végül csak pár órával a kóstoló előtt lett véglegesítve. Egy volt előtte fix, hogy a Montes Outer Limits Sauvignon Blanc friss évjárata benne lesz a kóstolásra ítélt borok között.

Kezdjük egy rövid és gyors összefoglalóval a sorban szereplő többi borról, majd utána a kép alatt már a poszt főszereplőjére kerül a reflektorfény. A borok kóstolásának időpontja egy véletlen folytán pont a blog létrejöttének egy éves évfordulójára esett, így felettébb élvezet volt a címszereplőt illetve a másik 3 tételt elkortyolgatni.

 Az indító tétel mi más lehetett volna mint pezsgő. Választásunk a Kreinbacher Rosé Brut-re esett, amely az apró, elegáns buborékokkal, illatában a piros bogyósokkal és toastos jegyekkel és nem utolsósorban kóstolva gyümölcsösséggel és némi sóssággal ajándékozott meg minket. Soha rosszabb kezdést.. 

Majd, jött a Montes '19 válogatott sauvignon blanc-ja, az előző évjáratához képest sokkal nagyobb élvezetet ad. Elsőre bodzás, majd zöldes-füves jegyek tűnnek elő és elődjénél hosszabb lecsengéssel búcsúzik. A Tulipán felvezetőjének kiválasztása nehéz dilemma volt, végül választásunk a a Villa Tolnay '17-es Névtelen Cuvée-jére esett. Cabernet Sauvignon és Merlot alkotja, előbbi volt inkább a domináns számomra a kóstoláskor. Cékla, meggy-es illatjegyek, a gyümölcsösség folytatódik az egészen lágy kortyban. Élénk savai és a kicsit még húzó tannin jelzik, hogy meghálálja a palackos érlelést illetve az ételpárosítást.

A kép alatt pedig már a poszt főszereplőjével folytatom.

 Szerencsémre, ami maradt a palackban a Tulipánból a kóstoló végére( kb. a palack fele), azt a szervezők a rendelkezésemre bocsátották és ezáltal aznap és másnap nyugodt körülmények között visszakóstolhattam.

Bevallom a pincészettől az időről-időre kóstolt Evangelistát leszámítva, elenyésző mennyiségű kóstolóélményem van. A 39 ha rendelkező birtokot még a néhai Konyári János alapította 2007-ben. A szortimentben a főhangsúly a vörösborokon van, bár az évről-évre megjelenő Rajnai Rizlingjükhez kellemes emlékek fűznek, így merem állítani, hogy fehérben is dicséreteset tudnak készíteni.

Háttérinfó: Merlot domináns cuvée, melynek másik felén syrah, cabernet sauvignon és cabernet franc osztozik. Egy hónapig volt héjon tartva, majd 16 hónapig finomseprőn volt tartva, magyar hordóban érlelték.

Megjelenés: Bár a magja egészen mélyvörös, a szélein már barnás reflexek jelzik, hogy érett borral hozott össze a sors. 

Illat: Van egy kis meggylikősös jegy benne, ahogy melegszik halványan zöldséges jegyek bukkanak elő. Másnapra ezek felerősödnek és számomra eszembe jutott, hogy ilyet egy korábban beszámolt millenniumi bornál már éreztem.

Íz: Érettségéből adódóan a gyümölcsök már kikoptak, inkább a csokoládés és a kávés ízjegyek azok amik uralkodnak. Közepesen hosszú lecsengés, a tannin már beépült. A korty végén kis garatmelegség, az alkohol fűt rendesen(15%), de nem bántó, szerintem nem sok és a legfontosabb, hogy nem borul meg az egyensúly. 

Ár/Konklúzió: A 6850 Ft-os polci ár miatt lehet, hogy elsőre sokak felszisszenek és csak ünnepi asztalra vagy ajándékba vásárolnák meg. De elnézve a hasonló árkategóriájú borokat, ennek a legfontosabb erénye az ami azokból sokszor jelenleg állapotukban még hiányzik. Vagyis a palackérettségből adódó tekintély, ami kiköveteli magának a figyelmet, de ezek mellett jól esik belőle még egy pohár. Csúcsközelben lehet, de még ott is marad pár évig. A lassan beköszönő hűvösebb időkben ideális kísérő lehet esti merengésekhez, beszélgetésekhez. Aki nyitott a balatoni vörösekre vagy csak kíváncsi, hogy mit tud egy érett csúcsbor azoknak jó szívvel ajánlom.

Ezúton is szeretném megköszönni a kóstoló szervezőinek, hogy rendelkezésemre bocsátották a megkezdett palackot, így kicsit "hosszabb" tesztelésnek vethettem alá a bor. Kedves Olvasóim nektek pedig azt tanácsolom, hogy ha kedvet kaptatok a balatoni vörösekhez, ne habozzatok, itt az idő egy kis kalandozáshoz!

Cheers!