A St Andrea borainak címkéje és az elnevezése szerintem első volt a hazai borvilágban, amelyek palackjai üzenetet szimbolizáltak. Nincs mit szépíteni és nem is tagadom, még számomra is megnyerő az e fajta kommunikáció, mert valljuk be, olyan jó érzés egy-egy ilyen szép üzenettel rendelkező palackot, mint Áldás, Örökké, Boldogságos, Ajándék, Csakegyszóval, Valóban méltó vagy, jelen posztunk sztárja a Szeretettel-t ajándékként adni/kapni. Ezek az apró üzenetek nagyon jól közvetítik a mondanivalónkat és az örömet, amelyet másoknak tudunk szerezni.

Bár lehet, sok emberrel nem fordult még elő hasonló, de néha, amikor rápillantok egy-egy St. Andrea címkére elfog egyfajta lelki nyugalom. Mintha áthatná őket a készítőjükből áradó lelki béke és felruházta volna borait az energiájával. Sokat töprengtem ezen, hogy van-e értelme egyáltalán a mondanivalómnak, míg végül ismét Bohemian volt az, akihez fordultam és nálam sokkalta bölcsebben megfogalmazta.

Engedélyével, most Veletek is kedves Olvasóink megosztom a gondolatait:   

"Minden energia és rezgés. Amivel foglalkozol, amit megalkotsz (legyen az egy étel akár egyszerű példaként) abba beleteszel magadból is. A figyelmedet=energiádat.

Maradjunk a példánknál. Ma mi szokott lenni? Modern anyuci neki áll főzni, közben szól a rádió, megy a tv, a receptet a netről nézi, és még a telefon is pittyeg. Szóval szétszóródik a figyelme. Ez az egyik. A másik, nemcsak hogy szétszóródik, de még indokolatlan gondolatokat is ébreszt benne (ami általában nem pozitív szokott lenni) értsd.: jönnek-mennek a hírek, benne gerjesztődik a feszültség. Az egyik kezével kavargatja az ételt, a másikkal mar törölgeti a pultot és szétforgácsolódik az energia. Ez a feszültséggel és kapkodással teli dolog megy bele a kajába. Aztán csodálkozik az ember hogy hmm hát ez nem olyan lett, mint amire számítottam. Anyáé/nagyié valahogy másabb volt.. és valóban másabb volt. Ugyanis a nagyi egyszerre egy dolgot csinált. Ha főzött, akkor csak azzal foglalkozott. Ha sütött, csak azzal. A plusz benne, hogy ráadásul közben neki nem azon járt az agya, hogy uh vajon melyik semmirekellő nyeri meg a választást, jajj csak le ne merüljön a telefonom, basszus miért ez a zene szól.. stb. Hanem arra gondolt a legtöbb esetben, hogy főz. Esetleg eszébe jutott az édesanyja, ami szeretettel töltötte el. Arra gondolt, hogy szeretettel süti a pogit a gyermekének, unokájának és hogy fognak neki örülni... Ő is belevitte a figyelmét, de teljesen mást, mint amit ma (nem)szokás. Ő pozitív, értékes, építő energiát vitt bele. Mondhatni belegyúrta a szeretetét. Ma már inkább a destruktív, jajj csak összedobok valamit gyorsan-kaják a jellemzőek.

Ez pedig igaz mindenre, amit csinálunk. Akár a borkészítésre is, igen megnyilvánul a borász minősége abszolút. Ez nem hit kérdése. Ez tény. Energiaáramlás. Amit nem látsz, de mégis érzékelsz. Ezért lenne fontos minden egyes cselekedetünknél odafigyelni a gondolatokra és a figyelmet a pozitívra fordítani, mert akkor azt építed. Ha megfigyeled, az egész világ a figyelmedet kívánja elvonni a te saját életedről. Még amikor azt hiszed, hogy nem, akkor is. Kifelé húznak, hogy magadra ne nézz és ne gyere rá ezekre. Különben nem működne a félelem és aggódás alapú rendszerük."

Bohemian még két dolgot ajánlott: egy filmet és egy kísérletről szóló cikket. A film címe Social Dilemma és a face, google, twitter, insta youtube volt dolgozói nyilatkoznak a közösségi média mindennapos hatásáról. A cikk pedig akkor jött képbe, amikor a St Andrea címkéiről beszéltünk és arról, hogy milyen üzenetet közvetítenek. Ha érdekel titeket akkor, itt elolvashatjátok.

A tovább mögött pedig már a borról való tapasztalataimmal folytatom.

Ez volt az első alkalom, hogy rosét kóstoltam a pincétől. A korábbi évjáratokat csak Sunshine kóstolta, még a blog előtti időben, de már akkor is mondogatta, hogy érdemes lenne mindannyiunknak megkóstolni. A bort közvetlenül a Tihany után került a poharainkba, így a rovat előző részébe említett kezdő ifjú borkedvelő volt továbbra is a "szárnysegédem" a kóstolásnál. 

Háttérinfó: Kékfrankos és zweigelt házasítása. Az erjesztés acéltartályban és hordóban történt, az 5 hónapos érlelés pedig csak tartályban.

Megjelenés: Pinkes, vérnarancsos

Illat: Nyitáskor marcipános illatfelhő lengi be a bort, majd cseresznye és púder. Az illat közepesen intenzív.

Íz: Elsőre visszafogott, idővel előbukkan a meggyes, cseresznyés gyümölcsösség. Jó savai vannak, a lecsengésnél pici garatmelegség és kesernye, de még pont egyik se zavaró. Közepesen hosszú lecsengés.

Ár//Konklúzió:  Anno 2500 Ft körüli áron lehetett kapni. Sajnos, se ez, sem a kvázi "folytatása" a Rosa Mystica (7hónapos hordós érlelés) már nem kapható. Érdekes kísérlet lett volna összehasonlítani őket és még bízom benne, hogy a következő években valamikor sort tudok keríteni erre a tesztre. Úgy gondolom, ez a bor az, ami ideális kezdés a hordós rosékkal ismerkedőknek, már ár szempontjából is. Egyszerre volt az átlaghoz képest tartalmasabb és jóivású.

Végszóként szeretném megköszönni Bohemian-nek, hogy ismételten bölcs gondolataival hozzájárult egy beszámoló teljessé válásához.

Cheers!