Bohemian Wine Souls

Tömény élvezetek - Spirit kóstoló a Borsuliban

2021. november 26. 20:54 - Winesoul

Szó, mi szó egy kezemen meg tudom számolni hányszor kóstoltam párlatot az elmúlt másfél évben. Egy dolog viszont abszolút észrevehető az italpiac ezen szegmensében: nincs semmi megtorpanás és továbbra is sorra bukkannak fel a hazai piacon számunkra új különféle párlatot előállító lepárlók termékei. Plusz, ezen felül a régi motorosok is sorra jelennek meg spéci finishekkel vagy egyéb limitált szériás palackozásokkal.

Szóval az, hogy valaki folyamatosan képben legyen velük véleményem szerint lehetetlen. Ez még akkor is sok és embert próbáló lenne, ha csak 1 maximum 2 spirit kategóriára specializálódna az adott személy. S való igaz, ez még elmondható a sörökről és a blog főprofilját képező borokról is, bár a világ minőségi párlatainak száma ezeknek talán a többszörösére rúg.

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően vagy csak a kedvező csillagállásoknak hála a nyár utolsó napjainak egyikén részt vehettem egy spirit kóstolón. Összesen 10 tétel volt a repertoáron és e "menü" 4 párlatkategóriából állt. Ezek pedig: gin, tequila, vodka és rum volt. Viszont csak tisztán kóstoltam mindegyiket, nem csináltam koktélt, mert így is erőteljes és kimerítő volt ennyi spirit szakmai kóstolása. Bármily meglepő, még számomra is akadtak új, eddig felfedezetlen területek ezen a téren. Legalábbis minőségi tequilát és vodkát még sose kóstoltam. Meg hát lássuk be, megboldogult fiatal korunkban nem sok jó kóstoló élményt gyűjtöttünk ezeknél az italoknál. Legalábbis én biztosan, a tequilánál sanszos, hogy mindegyikünk a só-citrom/ fahéj- narancs kombóval húzta le a nedűt, de pl vodkát utoljára búvárként fogyasztottam.

Brrr ezen emlék gondolatára, még a hideg is kirázott kedves Olvasóim és, így inkább lépjünk is tovább egy sokkal kellemesebb nap beszámolója felé, melyet a kép alatt találtok!

img_20210824_150408.jpg

 Gin

Ginraw

Egy egészen érdekes kooperáció szülte e márkát. Egy vállalkozó házaspár 4 különböző szakma képviselőjét kért fel, egy csúcskategóriás gin elkészítésére. A párlathoz egyaránt használtak mediterrán és egzotikus fűszereket, mint például koriander magot, fekete kardamomot, kaffir citromot, babérlevelet, citromot és más citrusféléket ezeket 410 napig áztatták az alapszeszben. A csavar annyi, hogy külön-külön lett lepárolva ez a rész és a borókabogyós komponens.

Ginraw Gin Gastronomic:

Egyszerre klasszikus és modern. A tradicionális borókahangsúlyos gin-ekre hajaz, a kiugró illatvilág, de megkóstolva a boróka mellé becsatlakozik a citrusosság is. A lecsengésben meg pici sósságot is érezni. Persze nem annyira citrusos mint egy Nikka Gin, de indító tételnek nem rossz

Harbour

Ahogy az előző ez is egy egészen egyedi tétel. Ennél a a fűszerek egy részét a Ebro-folyó torkolatánál található nemzeti parkból gyűjtötte a nedű megálmodója. A lepárlást egy 100 éves és 100 literes réz alembik-ben végzik.

Harbour Gin 40° 48’N:

Bevallom mikor olvastam, hogy levendulás jegyek is vannak benne kicsit megijedtem, hogy uralni fogja az illat és ízjegyeket, de szerény személyem abszolút nem érezte. Illata visszafogott kicsi zöld olívabogyós jegy tűnik fel. Kóstolva egészen lágy, de a sós, zöldes, fűszeres korty ezen felül még olajos textúrájú és meglepően széles.

A két spanyol tétel után jöjjön a Hegylakók otthona avagy a Skócia partjai felé vesszük az irányt!

Isle of Harris

A Külső-Hebridák szigetcsoportokon található lepárlót 2015-ban alapította néhány helyi lakos. Egyenlőre csak a lentebb szereplő gin-nel vannak piacon, de már a hordókban érik a whisky-jük. Kézbe véve a palackot igazán megkapó nedűvel akad dolgunk, azért valljuk be látszik, hogy sokat adnak a külcsínre. A lezárást természetes portugál fa dugóval és parafával oldották meg, a palackok tetején lévő a sziget koordinátáit tartalmazó matricát kézzel ragasztják. Ami számomra a legszimpatikusabb, hogy a lepárlók 99%-val ellentétben Ők közzéteszik milyen fűszereket raknak a párlatukba. Szóval, ami az egyediségét adja az a tengeri cukormoszat, amelyet kézzel gyűjtenek és bevallom nem találkoztam még hasonló nedűvel, ami tartalmazta volna. Ezen kívül borókabogyó, koriandermag, angyalgyökér, kasszia kéreg, keserű naranacshéj, édesgyökér, jávai bors és nőszirom gyökere fűszerezi a különleges ízvilágát.

Isle of Harris Gin:

Ez a 3 közül a legklasszikusabb, legtradicionálisabb stílusú gin. Illata egyértelműen boróka hangsúlyos, kóstolva kellemesen citrusos. A 45%-os alkohol számomra pont nem zavaró, de azért érződik, hogy léptünk pár százalékot felfelé.

Tequila

Elöljáróban annyit mondanék, hogy vonatkoztassunk el az idehaza megszokott átlag tequliáktól, mivel azok mixtok vagyis az alkoholtartalom min 51%-a származik kék agavéből. Ezzel szemben az alábbi 3 tétel puro, másnéven noble tequilák amelyek 100%-ban kék agavéből készülnek.

Goya

A modern tequila készítés a cél a lepárlónál, amely a gasztronómiában is nagyobb szerepet kaphat a jövőben. Ezzel az egyetlen tétellel vannak a piacon. Kétszeresen párolták le terméküket és hordós érlelést nem kapott, mert az csak elvenne az agave ízjegyeiből a véleményük szerint.

Goya Tequila:

Meglepően krémes, marcipános illatvilág és az ízében is kellemesen édeskés. Halványan égetett karamell és mellette marcipán. Ez a tétel ideális belépő a gin-en vagy rum-on szocializálódott fiatalok számára, mert a legtöbb tequilával ellentétben nem markánsan hozza az erre az italkategóriára jellemző ízvilágot.

Egy véletlen folytán felcseréltem a tervezett sorrendet, így most jön a non plus ultra tequila:

Clase Azul:

A lepárló, melynek termékeinek az ára láttán elsőre csak halkan hüppög a pénztárcám, majd hangos és keserves zokogásban tör ki, közben pedig sok-sok krokodil könnyet ejt. Viccet félretéve néztem egy nagyot, mikor kicsit utánanéztem a Clase Azulnak, mert valahogy míg egyes whisky-k, cognac-ok, armagnac-ok vagy akár rumok esetében természetesnek veszem a magasabb árat itt, amíg meg nem kóstoltam még nekem is voltak fenntartásaim. Belegondolva vicces, hogy sokszor még Én papolok a nyitott hozzáállásról, de most mégis a bennem lévő sznob kisördög nem hagyott engem nyugton.

Rátérve a gyártóra a tequilák mellett, még 2 féle mescal-t is készítenek és minden évben a Dia de los Muertos napjára (Halottak napja) is kiadnak egy egyedi, limitált palackot. A gyártó különböző közösségi felületein közzétett videókat és képeket elnézve, hihetetlen mi munka egy-egy palack elkészítése. Mivel kedves Olvasóim a palackokat kézzel készítik és festik vagy pl a Mezcal Clase Azul Durango tetején egyedi hímzés található. Kvázi ötvözik a művészetet és italgyártást.

Clase Azul Tequila Plata:

Érleletlen tequila, mely 100%-ban kék agavéből készült. Nem egy illatbomba, de kóstolva kiemelkedően selymes és harmonikus, édeskés, pici vaníliára emlékeztető íz világgal és hosszú lecsengéssel rendelkezik. Annak ellenére, hogy nem kapott érlelést meglepően nagyon lágy és itatja magát. Semmi se lóg ki belőle. Döbbenet, ha ez ilyen, akkor milyen lehet a többi 4 (reposado, anejo, ultra és a vadiújnak számító gold) ?

Tequila Ocho:

Az Ocho tequila-t a neves lepárlómester Carlos Camarena álmodta meg, a termékeket a családi tulajdonban lévő La Alteña lepárlóban készítik. Az alapanyagul szolgáló agavé ültetvények szintén családi kézben vannak és 7 év is eltelik míg egy-egy agavé kaktuszról szüretelnek.

Tequila Ocho Reposado

Egy markánsabb ízvilággal van dolgunk, így utólag nem is bánom a cserét. Sokkal jobban hozza a karamelles ízvilágot . Ez már kimondottan ajánlott tequila fan-oknak, főleg a kedvező ára miatt is. Amúgy 8 hét és 8 napig -tehát 64 nap- érlelték amerikai hordóban, a reposado tequila-k előírt minimális érlelési időtartama 60 nap.

Vodka

Ugyanazt tudnom mondani, mint a tequilák kapcsán! Szóval teljesen más világ, mint az idehaza széles körben megvásárolható magyar, orosz vagy ukrán vodkák.

Squadron Vodka

A 2. világháborúban harcoló lengyel 303-as repülő századnak emléket állító párlatot Észak-Londonban készítik. Bevallom megboldogult suhanc koromban rengeteg hadtörténettel foglalkozó írást olvastam a Hajja& Fiai gondozásában megjelent köteteknek hála erről az időszakról, de azóta felettébb megkopott a tudásom. Ennek a vodkának és a történetének köszönhetően pedig kicsit kedvet is kaptam, hogy ismét elmerüljek ebben a témában. No, de térjünk vissza e nedűre, King Edward típusú burgonyát használva, hosszas egyszeri lepárlás után szűrés nélkül palackozták. Ami, még érdekes lehet, hogy kíszitett a gyártó egy bourbon-ös és egy calvados-os finishelt verziót is, plussz ha ez nem lenne elég egy blend whisky-vel is piacra léptek.

Squadron Vodka 303 Reservoir Auxiliaire

Beleszimatolva visszafogott, kóstolva viszont meglepő selymesség és marcipános ízvilág. Az esemény háziasszonya, ezt a nedűt megbolondította tonic-cal és elmondása alapján veszettül itatja magát. Így kvázi egy "csendes gyilkos" lehet, egy jól sikerült házibuli folyamán.

Rodriguez de Vera

Egy borászat, aki vodka készítésre adja a fejét, ki hallott már ilyet? :D  Amúgy, ahogy az idehaza ismertebb spanyol bortermelők, mint Telmo Rodriguez vagy Alvaro Palacios, úgy a Rodriguez de Vera is több spanyol borvidéken jelen van. Az egyik boros projektjük a ritkább őshonos szőlőfajtákból való borkészítés  A "sztenderd" borok mellett készítenek, még vermutot és többféle sherry is található a portfóliójukban.

Rodriguez de Vera Vodka Saline

Ultra lágy, talán ennek oka a 6-os lepárlás. Mind illatban, mind ízben a sósság jelen van, ez pedig talán a tengervíznek köszönhető, amelyet felhasználtak a lepárláshoz.

Rum

Beach House Rum:

E márka tulajdonosa a neves mauritiusi Arcane. A szortiment 2 tagból áll, a most bemutatandó White Spice és a  Gold Spice. 

Beach House Rum White Spice:

Illatában egy az egyben a gyerekkorunk Turbó rágója :D . Viccet félretéve, édeskésebb ízvilág, pici, de nem tolakodó fűszeresség. Csajoknak, fiataloknak abszolút ajánlható koktélként és önmagában Bacardi helyett. Személy szerint Én megnéznem egy Fentimans Cola-val vagy valamilyen chinotto-val. A legjobb benne, hogy egy olyan fűszeres fehér rum, ami nem nyers.

Igaz, volt már szerencsém hasonló élményben, amelyet a Dpilomatico Planas adott, de az "csak" egy sima fehérrum, bár minden piacon lévő fehér rum legalább megütné e minőséget!

La Maison du Rhum:

A világ neves rum vidékeit bemutató márka sokáig ismeretlen volt számomra. A lepárlóktól megvásárolt alapanyagot mindig valami egyedi utó érleléssel a.k.a. finisheléssel bolondítják meg. Jelen esetben a Hacienda Coloma 2008-ban lepárolt tételét a 12 évnyi amerikai hordós érlelés után ex-kávélikőrös hordóba is belerakták a palackozás előtt. De összehozott a sors, már például Venezuelából származó ex-sherry-s finishelt tételükkel is, mely Diplomatico-tól vásárolt rum volt.

La Maison du Rhum Colombia 2008:

A legjobban várt tétel és szerencsére nem kellett csalódnom. Nagy kő esett le a szívemről a kóstolása közben. Igazi illatbomba, egyszerre ötvöződik benne a minőségi rumok selymessége és a kávélikőrők [pl.: Kahlua] íz- és illatvilága. Mindkét termékkategória rajongóinak ajánlott a vétel ,továbbá azok számára is akik kedvelik a spéci finisheléseket.

Végszóként ezúton szeretném megköszönni a rendezvényt lebonyolító hölgynek, azt a tömérdek információt, amelyet ezekről az italokról átadott az esemény ideje alatt.

Cheers!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://b-w-s.blog.hu/api/trackback/id/tr8016669424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása