Amióta a tokaji borvidék krónikása Ripka Gergely belevágott a Tokaj Magic kóstolósorozatba folyamatosan csekkoltam, hogy lesz-e olyan alkalom, ami számomra is kedvező időpontban kerül megrendezésre. Telt múlt az idő és közben nagyon sok jó borsorról lemaradtam és bevallom kicsit irigykedve olvastam a Borrajongós blogger kollegák írásait. Pedig Sunshine-nal többször is beszéltük, hogy ideje lenne már ellátogatni egy ilyen eseményre, csak valahogy mindig közbeszólt a nagybetűs.

Mivel az elmúlt másfél évben nem igazán volt lehetőségem ilyen jellegű rendezvényen részt venni, így már nem halogattam tovább és "Ki tudja mi lesz még itt!"- felkiáltással jelentkeztem az eseményre. Rátérve az esemény témájára, személy szerint nagyon izgalmasnak találom a vertikális kóstolókat, mert egyfelől jól megismerhető a borász stílusa, látszik a pincészet fejlődési íve másfelől jobban képbe kerülünk a borokban rejlő potenciállal, amely mindig tud meglepetést okozni. Persze, belefuthatunk hébe-hóba 1-1 palackvariációba, de ezek száma elhanyagolható, meg azt is vegyük figyelembe, hogy a bor élő anyag, így folyamatosan változik. S, majd elfelejtem még az évjárathatásokra is figyelni kell a hozzám hasonló maximalista borfanatikusoknak. Ejj, de nehéz sorsunk van... :D

Mindent egybevéve csak tanulhatunk az ilyen jellegű kóstolókból. Jómagamat szerencsésnek mondhatom, mert viszonylag gyakran volt lehetőségem vertikális kóstolón részt venni. Ezek közül egyről már meséltem, háromszor jártam az Etyeki Kúria Pinot Noir verikális kóstolóján és egyszer részt vehettem egy Györgykovács Imre boraiból álló, nagy vertikális kóstolón, ahol a pince majd minden borára visszatekintettünk egészen, úgy 2003-ig.

Mivel a kóstoló napja egybe esett a pollen szezon kicsúcsosodásának pillanatával, így az esemény előtt volt bennem egy kis para, hogy a szimatom totálisan cserben hagy. S, ha ez nem lett volna elég, míg vártam a vadnyugat Mekkájából a Fellegvárba tartó vonatot, a csendet a hangosbemondó zaja törte meg, amely közölte velünk, hogy készüljünk hosszabb menetidővel. Konkrétan levert a víz kedves Olvasóim, mert ilyen vagy még ennél is kalandosabb dolgok általában a drága szerzőtársammal Bohemian-nel történnek és én nem vagyok hozzászokva ehhez. Szerencsémre az ijedelem felesleges volt és mint már máskor is, Fortuna kegyes volt hozzám, így időben odaértem a kóstoló helyszíneként szolgáló Borganikába.

A kép alatt pedig már a kóstolóval folytatom!

Nos, mint fentebb írtam, nem volt csúcsformában a szimatom, így ha valaki még részletesebb leírást szeretne a borokról azoknak figyelmébe ajánlanám Táncoló Medve írását az estéről.

 A 10 tételes sor igencsak ígéretesnek tűnt, plussz az is fokozta az élményt, hogy kifejezetten a fajtához tervezett Riedel furmintos pohárból kóstolhattam.

Háttérinfó: A legelső Barakonyi Furmint a 2005-ös évjáratból készült. A most kóstolt parcellaszelekciók borainak gyümölcsét adó tőkéket 2009-ben és 2015-ben telepítették, de '18-ban folytatták a telepítést. Szóval a jövőben akár valamivel nagyobb mennyiség is készülhet a Karósból, persze amint termőre fordulnak az új tőkék. A technológiai háttér nagyjából megegyezik, a különbség az évek alatt csak annyi, hogy az eltelt évek tapasztalataiból merítve a borászhölgy jobban figyel a savak megőrzésére és korábbi időpontban szüretel. A tételek spontán erjednek 2-3 hónapig, csak a színmust megy a hordóba. A hordókat illetően akad új, újszerű és 2-3 éves használt hordó is.

Borok: Sajnos a hamarosan debütáló '19-es Barakonyi Furmint kimaradt a végső sorból, de így e bor távolmaradása folytán helyből a mély vízbe ugrottunk két másik hamarosan debütáló tétellel.

Ezek pedig a Barakonyi Karós Furmint '18-as és '17-es évjárata, utóbbi ráadásul magnum palackos verzióban! Egyértelműen van hasonlóság a két tétel között, elöljáróban mindkettőről elmondható, hogy még nagyon fiatal, de bőven lesz idejük érni. Igaz a '18-as Karósból csak 400 palack, míg a '17-es magnumból összesen 100 palacknyi mennyiség készült, így a piacra kerülés után a fan-oknak gyorsan le kell majd csapni a palackokra. Sőt, sajnos '19-es évből nem készül Karós, így még inkább célszerű betárazni ezekből!

A '18-as visszafogott volt illatban, kóstolva pici citrusosság és só, nagyon jó savai vannak és még nem simult be teljesen a hordós érlelés. A '17-es magnum hozzá képest sokkalta feszesebb szerkezettel rendelkezik, de ízjegyekben ugyanazt hozza, illata ugyanúgy visszafogott viszont több hordófűszert érezni.

Ezután rátértünk az "alap" Barakonyi tételekre. Elsőként a '17-es került a poharakba. Illatában kiugróan fehér húsú gyümölcsöket érezni, mint alma, körte. Kóstolva elég tüzes a korty, érződik, hogy magasabb az alkohol [Alk.:14,3%, Mc.: 8,4 gr/l; Sav: 7,2 gr/l ]. de Számomra még nem volt zavaró. Hozza az illatban érzet almát emellett pici só és barack is jelen van.

Ehhez képest a '16-os már illatban érettebb és kóstolva sokkal szikárabb szerkezettel rendelkezik, ami talán az évjárat során bekövetkezett nagy esőzéseknek köszönhető. Viszont e szikárság mellett ultra gyümölcsös.  A korty végén van némi kesernye is.  [Alk.:13,38%, Mc.: 8gr/l; Sav: 6,4 gr/l ] 

Majd, ugrottunk pár évet és megérkeztünk az első komolyabb meglepetést okozó '13-as Barakonyi Furmint-hoz. Szép érett illatában érett alma és pici körte szellőzve inkább sült alma - almáspite.  Kiváló feszes savakkal rendelkezik, bőven vannak még tartalékai. Ízben is hozza az almás gyümölcsösséget.  [Alk.:14,2%, Mc.: 5gr/l; Sav: 7,2 gr/l ] . Ezután a '11-es következett, amely szinte kiugrott a pohárból sárga húsú gyümölcsök, narancs, gyömbér kavalkádját érezni. Kóstolva brutálisan gyümölcsös, a korty puha ici-pici cseresség is fellép, de a legérdekesebb, hogy még volt benne 1-2 évnyi potenciál. [Alk.:14%, Mc.: 5,4gr/l; Sav: 6,3 gr/l ] 

Végül, megérkeztünk a sor utolsó tagjaihoz. E kvartettben már azért látszódott, hogy sokkal érettebbek, mint a frissebb évjáratok magyarán a csúcson vannak. 

A '09-es érett illat- és ízvilágát kevésbé tudtam jómagam szálazni, mint sokat látott/kóstolt Táncolómedve érzett. [Alk.:14,5%, Mc.: 8gr/l; Sav: 5,6 gr/l ]  

A '08-as illatában visszafogott, mintha pici botritisz is feltűnne. Még mindig van benne gyümölcsösség, de már feltűnik a magvas jegyek és közepesen hosszú a lecsengése. [Alk.:13,4%, Mc.: 6 gr/l; Sav: 6,9 gr/l ] 

A'06-os nagyon érett illatvilággal, de még élő ízvilág jellemzi. S bár gyorsabb a lecsengése mint az eddigieknek, kortyban még mindig jelen van az almás gyümölcsösség és pici fűszer is. [Alk.:13,59%, Mc.: 9gr/l; Sav: 7,6 gr/l ]

Ezután a soron kívül, aki kíváncsi volt még megkóstolhatta az off-dry 2007-est is. Természetesen mielőtt neki vágtam volna rohanni a vonathoz nem voltam rest megkóstoltam, plussz a számomra leginkább tetsző nedűket is még visszakóstoltam.

A 2007-es a maga süteményes illatvilágával elüt az eddigiektől. Kóstolva is érződik, hogy másabb ligába tartozik. Természetesen ez is szép, de a maga édeskés ízvilágával lehet megosztó lenne egyesek számára. A lecsengése nagyon rövid, de ezt tudjuk be a korának.

Konklúzió: Az egész kóstolósorról elmondható, ami el is hangzott az esemény során, hogy ezek nem körzővel vonalzóval készített borok, hanem ahogy a természet adja. Mindegyiknek akár évjáratból, akár a palackos érlelésből adódóan sajátos hangja, egyénisége van. Ez az, amiért oly sokan vissza-vissza térünk a borvidék boraihoz vagy akár a furminthoz is. Mert hiába alapvetően neutrális e fajta, mégis értő kezek alatt valami igazán különleges születhet meg.

A sor második felét adó érlelt tételeket a rendezvényen szintén jelenlévő Szűcs Ferenc [kinek borairól, már meséltem/meséltünk nektek] saját gyűjteményéből való nagylelkű felajánlásával adódott lehetősége a jelenlévő borkedvelő közönségnek e borok megízlelésére.

 Ezúton is szeretném megköszönni a kóstoló szervezőjének Ripka Gergelynek, az est borait készítő Bárdos Saroltának, a házigazdának Pancsovay Zitának és természetesen a borsort teljessé varázsoló Szűcs Ferencnek e csodás időutazás lehetőségét!

Végszóként mi mást is mondhatnék mint, hogy ismét egy remek kalandban vehettem részt! 

Cheers!