Egy év kihagyással - persze, ha nem vesszük figyelembe a 2020-as műanyag pohárban való kóstolási lehetőséget- és új névvel, de ismételten egy 4 napos boros fesztivállal búcsúztatta a nyarat a nagyérdemű itt nálunk a vadnyugaton. A sok ismerős és ismert pince mellett mint mindig, úgy most is igyekeztem újdonságokat is kóstolni illetve újabb esélyt adni azon pincészeteknek akikkel ilyen-olyan okoknál fogva nem találtam a közös "hangnemet". Hiszen, ahogy mi fogyasztók is, úgy a borászatok és borászok is folyamatosan változnak és jó esetben fejlődnek is.
Visszatekintve alapvetően a felhozatal és a kóstolt borok pozitív összképet eredményeztek. Csak pár olyan bor volt, amely beárnyékolta a napjaimat. Pozitívumként éltem meg azt is, hogy majd mindenhol készségesen töltöttek 0,5 dl-nyi kóstolási mennyiséget. Ezáltal pedig sokkal nagyobb mozgásterem lett és több tétel kóstolására adódott lehetőség. Viszont valahogy mégsem volt az igazi. 2008 óta minden évben legalább 1 napot kilátogattam e boros rendezvényre, így van viszonyítási alapom és hiányérzetem volt
Tény és való voltak már hasonlóan gyengébb felhozatalt kínáló évek, de azok még az első pár évben fordultak elő. Úgy a '16/'17-es évektől többször is sokkal nívósabbra sikerült összehozni a bornapokat, mint az várható volt.
No mindegy, félreteszem a rosszallásom és a kép alatt már a számomra leginkább tetsző borokról mesélek!
A szokásossá való nyár végi esőben legelőször felmértem a kínálatot, míg vártam Frejára. Miután csatlakozott nekivágtunk a kalandnak.
Kalibrálás és PH érték beállítás gyanánt a Cseri pincészet 1-1 rajnai rizlingjét választottuk, ideális nyitásnak bizonyult és a jövőre nézve tervben van, egy mélyebb írás a pince teljes rajnai rizling repertoárjáról.
Ezután következett az Áts/Balla pincészetek közös faháza, ahol vissza-visszatérő vendégekké váltunk. Tudom ezzel már sokat is mondtam, de nézzük mik voltak azok a borok, amik a poharainkba landolva elnyerték a tetszésünket.
A sort az Áts Birtok Furmint 2020-al kezdtük, ami egy gyümölcsös, laza mindennapokra való tokaji. Ezt követően a pince csúcs furmintja a Szent Tamás két évjáratát néztük meg egymás mellett. A '17-es már teljesen kerekké vált a palackban egyszerre ásványos és gyümölcsös, abban is leginkább az alma dominál. A '18-as üdébb, frissebb, az ásványosság potmétere is feljebb lett csavarva. Illatában akácmézes, krémesebb az korty vége és pici krétás kesernye is jelen van.
Ezután átkukkantottunk a Gróf Degenfeld-hez, itt elsőként poharainkba a '17-es Zomborka Furmint került. Mélyen beleszippantva, olyan friss citrusok-citrusosság bukkantak elő, mint amikor a rétesbe reszelünk pici citromot. Kóstolva a citrusokon túl, savanykás sárga alma és kellemes sós a lecsengés. A Terézia Hárslevelű 2019 illata jóval komplexebb, felfedezhető benne a fahéjas alma, citromhéj, vanília, briós. Kóstolva kellemes, kedves gyümölcsösség, némi édeskés érzet is van, de a lecsengésnél a citrusok átveszik a főszólamot.
Maradva a dűlős fehéreknél a 2018-as Holdvölgy Expression Hárslevelűvel folytattuk. Ennél illatban ismét fahéjas almát éreztünk és elég minerális volt, mondjuk úgy ázott kövesnek tituláltuk. Kóstolva kevésbé szálaztuk, de szépen teret adtak egymásnak a gyümölcsök és a sósság.
Rosé fronton, csak egy bort tudnék kiemelni ezt pedig bármilyen meglepő a villányi ötök egyike tette le az asztalra. A kérdéses bort a Tiffán pincészet készítette és Denim Rosé névre hallgatott, az évjárata pedig 2019 volt. Megjelenésében hagymahéjas árnyalatú, csipkebogyós illatú volt. Kóstolva egyszerre van benne grapefruit és piros bogyósok, a korty ívét jól eső krémesség lengi át és minimális kesernyével búcsúzik. Egyébként már a palackra tekintve is sugallja, hogy nem egy tutti-frutti style-t képviselő, hanem annál egyedibb borral hozott össze Fortuna, mivel a címke farmeranyagból készült, a bor pedig 57% kadarka, 28% cabernet franc és 18% portugieserből állt.
A vöröseknél szélesebb merítést sikerült összehoznunk!
Ha már a Vadnyugaton élünk, akkor a helyiekkel indítottunk, elsőként a Tar pincészet '17-es Cabernet Franc Selection-nal. Illatában holland kakaót, fahéjat, kávét és szerecsendiót véltünk felfedezni. Kóstolva is fel-fel bukkannak e jegyek, ami mellé némi zöldpaprika is beoson. A tannin integrált, egész lédús és közepes lecsengésű a bor, a kóstoláskor arra jutottunk. hogy 2 év még simán van benne. ( Ha idén is kint lesz, akkor lehet rá kukkantok, hol tart most)
A '18-as Cseri Kékfrankossal folytattuk, aminek illatában megjelent a szeder, a medvecukor, feketecseresznye lekvár, érett szilva és némi kocsányos jegy is, ami még pont nem rontotta az összképet. Belekortyolva kellően lédús, de még a hordófűszerek dominálnak a szilvás ízjegyek mellett, a tannin nem zavaró, mondjuk úgy, hogy vibráló szerkezete van! A savaiból kiindulva szép élet utat fog befutni.
Ezt követően a villányi ötök másik tagjának, Boxi bácsinak standja felé vettem az irányt és kíváncsiságból megkóstoltam a Bock 70+ 2017-et, aminek alapanyaga a Fekete-hegyről származik. Összetételét tekintve fele kékfrankos, a másik felén egyenlő arányban osztozik a merlot és a cabernet franc. Számomra ez volt az egyik olyan pince, akivel a népszerűsége ellenére sem találtam a közös hangot. Azok a borok, amiket eddig kóstoltam Tőlük túlságosan a régi sulis villányi vonalon mozogtak, tehát erős, mindent is elnyomó hordózás, zéró gyümölcsösség. No ez a bor nem ilyen, kétszer is kóstoltam, másodszor Freja is velem tartott a standhoz és közös egyetértésben, csillogó tekintettel nézve egymásra tudtuk, hogy valami igazán megkapó kincsre leltünk. Természetesen illatában jelen vannak a kötelező hordófűszerek illetve light-os kávé vonal is akad benne, de semmi sem túlzó, így pedig a szilvás jegyek is érvényesülni tudnak. Kóstolva étcsokis, aszalt gyümölcsök, aszalt szilva jelennek meg. A hordófűszerek a kortyban is csak hozzátesznek az élményhez, nem fednek, vesznek el a bor élvezeti értékéből! Meglepő élmény, mert ez a bor egyszerre volt modern és diszkrét, teljesen más, mint a korábbi vonal.Szép potenciált jósoltunk e nedűnek, bízok benne, hogy nem csak egyszeri alkalom volt!
Visszatérve a Balla standhoz végigzongoráztuk a vörös sort és lehet elfogultság szólt belőlem, itt volt a legkiegyensúlyozottabb a sor. Elsőként régi nagy kedvencünk friss, akkor debütálás előtt évjáratát kóstoltuk, ami a '19-es Kolna Feketeleányka volt. Illatában fekete és pirosbogyósok vannak jelen, kóstolva málna, szilva, vaníliakrém, a tannin már integrált volt. Egyszerre volt kerek, lendületes és krémes. Ennél a bornál éreztem azt, hogy igazodik a fogyasztói igényekhez és már készebb, fogyaszthatóbb formában akarják piacra dobni. Másnap visszakóstoltuk akkor meg virgoncabb formában volt, de bőrösség is megjelent benne és némi pinot-s elegancia. Ezt követően egy egészen limitált - 1000 palack- bor jött a Octo Vineae Millenium 2015, amit a bakonybéli Szent Mauriciusz Monostor 1000 éves fennállásának alkalmából készítettek el 2018-ban. Amúgy cabernet franc és feketeleányka alkotja, 2 év hordós és 1 év palackos érlelés után debütált. Illatában zöldpaprika és meggyes pite, kóstolva még nem integrálódott a tannin, van bőven benne potenciál, de már némi szilva felfedezhető volt benne. A folytatás pedig, mint derült égből a villám, a 4 napos rendezvény Számunkra legjobbnak vélt borát hozta magával. Ez pedig a poszt nyitó képén is látható 2011-es Aradium Cuvée Grand Selection volt! Összetételét tekintve 40% cabernet franc, 35% cabernet sauvignon és 25% kadarka alkotja és a sziklaborok alapjául szolgáló legjobb hordók aromái. S bár már ránk esteledett, némi fénnyel teli helyen már látható volt a bor fiatalos megjelenése. Illatában is friss struktúra és némi ribizli. Kóstolva egészen mély, a tannin még érződik, picit simulhat még. A kakaós ízjegyek mellett vannak piros és fekete bogyósok is, de akár még 5-10(!!!) év potenciált simán láttunk benne. Mondjuk, ilyen fiatalos 10 éves bort az itthoni szortimentből ritkán kóstol a borissza. A vörös sort a '18-as Feketeleányka Sziklaborral zártam. Beleszimatolva dől az alkoholmelegség (16% !!!), mellette rumos meggy, fűszeres szilva, étcsoki és szegfűszeg. A korty elég elénk savval fogad, van némi garatmelegség, gyümölcsök tekintetében pedig szilva dominál. Ez a bor leginkább étel mellett fog tudni kiteljesedni és megmutatni mit is tud igazából!
Kilépőként visszatértem a Gróf Degenfeld pultjához és a két jelenlévő hölgytől kértem egy pohár 2017-es Sárgamuskotály Szamorodni Selection-t. Amúgy is nagy kedvenc desszertborok tekintetében ez az évjárat, így tudtam, hogy nem fogok csalódni, de sokkal többet kaptam, mint előzetesen vártam. Szép virágos, mézes, sárgabarackos illatvilág. Kóstolva jó a sav-cukor egyensúly és szépen hozza az illatban megismert jegyeket, a lecsengés közepesen hosszú. Zseniális ár/érték arány! (6650 Ft)
Végszóként bízom benne, hogy 2022-es eseményen sokkal több szerencsével járok a borokat illetően és szélesebb repertoárból tudok prezentálni felétek kedves Olvasóim! A másik negatívum az a túl hangos zene ezáltal pedig egyszerűen lehetetlenné volt az értelmes kommunikáció, mert túltolták a hangosítást. Viszont az, hogy a Tankcsapda koncert volt a szombat esti főműsor kicsit kimozdította a népet a komfortzónájából. Véleményem szerint ez mondjuk nem is baj, a kicsit gonosz énem vallja is, hogy nem kell mindig a sexy szaxi szólónak szólnia a boros rendezvényeken. Mondjuk ez talán annak a következménye, hogy a vadnyugat egy bizonyos Fekete Démonának hála, egy életre besokalltam a vocal smooth jazz-ből.
Zárásként, most két zenei ajánló következik! Az egyik egy örök klasszikus a Careless Whisper feldolgozása Dave Koz gondozásában, a másik pedig egy egészen egyedi stílusú zenész Ash, akinek Mosaïque című számát még Bohemian mutatta meg számomra, míg egy kis időre hazalátogatott. Jó szívvel ajánljuk számotokra mindkét előadó további számainak meghallgatását!
Cheers!
