Folytatjuk utunkat a balatoni vörösek világában, de most az északi parton kalandozunk. Korábban már kifejtettem, hogy miért zárkóznak el sokan a Balaton vörös arcától, így ebbe ismételten nem mennék bele. De most indul a "balatoni gyors", délről az északi part felé vesszük az irányt.

Vannak dolgok, amiket sose fogok tudni megérteni az emberi jellemben. Azért jutott ez eszembe, mert nem is oly rég egy fórumon az egyik vadkeleti borászt elég rendesen meghurcolták. Egy semmit mondó képet látva dögivel megjelentek az interneten uralkodó névtelen trollok, mondván, hogy a  szőlő java részét vásárolja  és abból készíti borait és még sorolhatnám, de nem fogom, mert elég alpári stílusban folytatták.

Felmerült bennem a kérdés, hogy ezt merő gonoszságból csinálták vagy ennyire primitívek? Netán a kettő együtt? Mivel attól, hogy valaki a mai bortermő területek hatalmas árai miatt, ahelyett hogy területet vásárolna inkább jó üzleti kapcsolatot alakít ki egyes szőlősgazdákkal, így mindenki jól jár. Emellett pedig a megmaradt pénzét a borász pincészetének fejlesztésébe tudja beleforgatni, legyen az design, erjesztő/érlelő eszközök fejlesztése, netán a vendégek marasztalása céljából kialakított étterem illetve szálláslehetőség biztosítása.

Nincs ez másképp a most szereplő pincészetnél sem. A 2,5 hektárnyi saját terület, valamint sok szőlőtermelő családdal jó kapcsolatot ápol a borász és egyben a pince tulajdonosa, Szabó Gyula. Volt szerencsém vele találkozni, még a Borászok borásza rendezvényen és egészen különleges élménynek éltem meg. Találkozásunkkor feszülten figyeltem minden szóra, amit mondott a borokról. A megtermett megjelenés, az erőteljes kisugárzás és a visszafogott már-már szinte halk beszéd mégis képes volt a körülöttünk lévő zsivajt elnyomni.  Nem tudom, hogy a Sors összehozott-e már Titeket kedves Olvasóink, olyan személyekkel akik amellett, hogy halkan teszik a dolgukat, közben árad belőlük az alázat.  Én ilyennek éltem meg ezt a találkozást.

A '15-öst korábban önmagában kóstoltam, míg a '17-eket egymás mellett Freja társaságában. Igaz, az alap '17-est egyszer önmagában is megnéztem, így mindkét palackról való tapasztalataimat feltüntettem.  A borokban két közös pont van: a készítő és a szőlőfajta.

Kékfrankos 2015

Háttérinfó: Zánkai alapanyag, melyet a Hegyestű és a Kerítés-dűlő adta.  Kézi szüret gyümölcse, 3 hétig héjon erjesztve, melyet 16 hónapos francia hordós érlelés követett.

Megjelenés: Áttetsző rubin, szinte már-már rávághatnánk, hogy olyan kadarkás vagy pinot-s

Illat: Első nap vegetalitás lengi be az egészet, ami szerintem a máskor már érzett kocsányos aromatika, mely számomra sokszor kellemetlen zöldes jegye volt. Szerencsémre másnapra ez eltűnik és helyére kávés-kakaóporos jegyek érkeznek.

Íz: Lédús cseresznye, piros bogyósok uralják. Már egészen érett, a hordós beépül, de a savai még lendületesen viszik a jólesően fanyar kortyot.

Kékfrankos 2017

Háttérinfó: Szent György-hegyi alapanyag, melyet szeptember közepén szüreteltek. Spontán erjedt, majd használt barrique és 5 hektós hordóban egy évig érlelődött.

Megjelenés: Közepes rubin

Illat: Szilva, áfonya és leheletnyi menta.// Bőrös, leheletnyi bors,ánizs és szilvalekvár.

Íz: Juice-os, jól esően fanyar, ahogy melegszik a savak erőteljesebbé, de nem válnak bántóbbá. A korty végén némi garatmelegség érzékelhetö, pedig csak 12%-os! // Étcsoki, érett cseresznye  és lendületes savak.

Dörgicse Kékfrankos 2017

Háttérinfó: Az első vörös falubor, szeptember végi szüretből. Az alapanyagot a dörgicsei Halom-hegy szolgáltatta. Spontán fakádak erjedt, majd egy évig három és öthektós hordókban érlelődött. 

Megjelenés: Gránitba hajló árnyalatok

Illat: Istállós, szóval van benne animalitás, de elsőre eléggé visszafogott. Pici füst, bors, paprika és a hordó fűszerei.

Íz: A korty egészen légies, a sav élénkebb az alaphoz képest. Eperjam-es és ribizlis ízjegyeket véltünk felfedezni benne.  

Konklúzió: Ahogy látszik, nagyon eltér egymástól a 3 bor stílusa, ezáltal számomra még izgalmasabbá vált a téma. A '15-ös és a Dörgicse azoknak, akik a megszokott kékfrankost keresik benne azoknak csalódást okozhat, mivel messze túlmutat a megszokott sémákon. E kettő a fajta törékenyebb oldalát mutatták meg főképp igaz ez a Dörgicsére, amely csúcsközelben volt. A '15-ös letagadhatott volna 1-2 évet. A alap '17-es pedig egy igazi gyümölcsös bisztróvörös, amivel bárkit rátéríthetünk a Balaton veres arcának kóstolására.

Cheers!