Bohemian nyár végi második hazaútja, még a megszokotthoz képest is mind oda, mind visszafelé kalandosabbra sikerült a vártnál, de természetesen nem maradhatott el a szokásos welcome home ital se, ami ha úgy alakul, mindig egy olaszrizling.
Először is ahhoz, hogy vonattal hazalátogathasson a messzi-messzi osztrák hegyekből az utazáshoz szükséges vonatjegyet el kellett postáznom neki. Mivel, hiába oly fejlett már napjainkban a technológia és lehet online jegyet venni, majd okostelefonon keresztül mutatni a kallernak, a csodás MÁV-nál nem volt olyan opció a külföldről való hazaút könnyebb megvalósítására.
Nos miután átvettem az automata jegyautomatából az online vásárolt menetjegyet a magyar posta "gondjaira" bíztam. Jó pár nap elteltével még mindig nem érkezett meg hozzá a küldemény és Bohemian kezdett egyre feszültebbé válni. Szerencsénkre végül sógorék postaszolgálata még épp időben eljuttatta hozzá a hazaúthoz nélkülözhetetlen borítékot és végre elkezdődhetett a kalandos hazaút.
Először volt egy kis buszos utazás a vidéki kisvárosból amit egy közepesen hosszú vonatút követett egészen Münchenig, ahol is már végre átszállhatott a kis hazánkba tartó vonatra. Természetesen korai volt a öröm és a nyugalom, mert "csak" Parndorf-ig jutott, mivel a műszaki okok miatt nem ment tovább a szerelvény.
Két opciója maradt az Én kis blogger pajtásomnak:
- visszamegy Bécsig és más módon hazavergődik
- felhív egy kedves ismerőst, hogy ugyan már igazán kiugorhatna érte kocsival
Végül utóbbi mellett döntött, így mire lenyugodott a nap végre hazatérhetett a vadnyugat Mekkájában lévő szerény otthonába, ahova nem sokkal később Én is megérkeztem a Neki szánt meglepi nedűvel. Ez nem volt más, mint a Sziegl pincészet 2018-as évből származó olaszrizlingje volt. ( A bor friss évjáratáról már itt meséltem )
A tovább mögött először a pincészetről való tudnivalókkal, majd kicsit nosztalgiázva felidézem a legelső alkalmat amikor is Sziegl bort kóstoltam, végül pedig a borról való tapasztalatainkkal zárom.
Na, meg persze azt is elmesélem, hogy visszafelé miért volt Bohemian útja keserédesen szórakoztató.
Hajós- bajai kis pincészet, amely jelenleg körülbelül 6 ha-t művel. A területeiken kékfrankos, kadarka, furmint, kövidinka, hárslevelű, olaszrizling illetve rajnai rizling van telepítve(halkan megjegyzem, hogy zweigeltjük is volt anno). Technológiai szempontból természethű gondolkodásúnak tekinthetőek. Kevésebb ként használnak, a vörösborok nem kapnak se szűrést, se derítést, a fehérboroknál alkalmanként tojásfehérjét alkalmaznak a derítésre.
A pincészettől legelőször még 2019-ben a Nagy Sebestyén és Megyeri Sára nevéhez köthető Borjour rendezvénysorozat egy teljesen új és izgalmas témájú kóstolóján volt szerencsém kóstolni(Borjour Vöröshonos - Herreberg Kékfrankos 2017). Akkor a kékfrankosokon és kadarkákon túl olyan szőlőfajtákból készült borokat kóstolhattam a poharazva, mint turán, csókaszőlő és bíborkadarka. Persze lehetett volna még csemegézni a teljesség igénye nélkül volt még: fekete járdovány, menoire, purcsin és Szentesi József által felkarolt fajták közül a tihanyi kék, fekete muskotály és tarcali kék.
Őszinte leszek, mielőtt kikértem volna a kóstolóadagomat elgondolkoztam, hogy tényleg kell ez nekem? De végül arra jutottam, hogy nem lehetek (előre is elnézést a kifejezésért) egy semmirekellő kis borsznob. Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, muszáj nyitottnak lennem és legalább az esélyt megadni a bizonyításra és milyen jól tettem...
Majd, telt múlt az idő egyszer csak felfigyeltem a mai nap sztárjára és a beszerzése után félretettem Bohemian hazalátogatására, mint megbontandó tételt. Az Ujvári-s posztban említettem, hogy volt egy másik tétel is no és nem titok, hogy ez volt az.
Háttérinfó: Kis tétel 1121 sorszámozott palack, a mienk a 661-es volt. Több területről, különböző klónból szedett sok pici szüret, különböző feldolgozásmódok, ( egész fürtös préselés, áztatás) eltérő érlelés illetve az alapanyag egy része seprőn is volt tartva, természetes szűretlen bor Alkolholfok:12,5%
Megjelenés: Szalmasárga, aranyba hajló reflexekkel. Kicsit megpörgetve a komolyabb beltartalomra utalnak a pohár falán lassan kialakuló "templomablakok".
Illat: Mandula és barack. Nem túlzó, de nem is visszafogott intenzitású az illat.
Íz: Meglepően egészen telt, hozza az érett fajtajegyeket. A lecsengése közepesen hosszú. Ahogy melegszik meszes-sós ízjegyek bukkannak elő.
Ár/Konklúzió: Ropogós, frissítő olaszrizlinget volt szerencsénk kóstolni, egészen elképesztő, hogy egy hajós-bajai bor vagy ahogy mi nevezzük az ország másik felét, "vadkeleti" képes ilyen élményeket adni. Anno 2400 Ft-ért vásároltam, ami kb egy ligában van a balatoni olaszokkal, de vaktesztbe mi simán beraknánk, mert szépen illeszkedne a sorba. Szóval megérte az árát!
No és zárásként lehull a lepel, hogy Bohemian visszaútja sógorékhoz miért is volt olyan kalandos.
Míg az egyik nap még elérhető volt a visszaútra kiszemelt vonat menetrendje, addig másnapra szőrén-szálán eltűnt. Kicsit utánajárva a vasútállomáson derült ki, hogy törölve lett a járat a "dicső királyunk" által épp frissiben bejelentett határzár miatt. De Fortuna végül kegyes volt hozzá és csak "laza" 5 átszállással többször átlépve az osztrák-német határt visszaért a kinti szálláshelyére. Ügye milyen jó móka utazgatni... :D
Cheers!
