Sokakkal ellentétben, egy kezemen meg tudom számolni hányszor jártam a Balatonnál. Ebből pedig kettő a  badacsonyi részen volt. Az első alkalom még bő 20 évvel ezelőtt kölyökkoromban, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, önállósítottam magamat és felfedezőkörútra mentem. Mondanom sem kell, e húzásomért a felmenőim nem voltak túlságosan elragadtatva. A második pedig már egy sokkal kedvesebb és kellemesebb emlék számomra. Ekkor Bohemian-nel és az ő kis piros csodajárgányával - még bőven a blog indulása előtt - ellátogattunk a Folly Arborétumba és a Csendes Dűlőbe. Most pedig a vonaton ülve és figyelve az embereket kicsit elmerengtem és eszembe jutott, hogy talán nem is baj, ha csak most kezdem el felfedezni az ottani helyeket és látványosságokat, mivel mostanság szép apránként komolyabb metamorfózison megy keresztül a balatoni gasztronómia és a turisztikai lehetőségek száma is végtelen. Az úgymond "rablósoros" gasztronómia vagy a muzsika szóval megtámogatott "Ungarische Spezialitäten"-t hirdető, amúgy nem túl nívós helyek szerencsére egyre inkább kihalóban vannak illetve kevésbé van rá igény a fogyasztói kultúra fejlődésének köszönhetően. Természetesen végérvényesen sosem fog eltűnni és igény mindig lesz rá, de ha a Balatoni régió gasztro forradalma a végéhez közeledik és a minőségi szolgáltatást nyújtó helyek lesznek a többségben, akkor sokkal jobb élménnyel gazdagodhat a jövőben a fogyasztó. 

Ahogy Bohemian szokta mondani "Nincsenek véletlenek!" . A blogon már többször említett ifjú borkedvelő kisasszony rövid múltra visszatekintő, de egészen kanyaróssá való boros karrierje során végül Hegymagason kötött ki. Így, amikor meginvitált a magyar tengerhez nem voltam rest s kapva-kaptam az alkalmon. Az amúgy három naposra tervezett látogatás sajnos több okból kifolyólag lerövidült egy napra, de igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből.

Első gondoltaim között volt a Szászi pincészet, de úgy gondoltam, ha jól tudom beosztani az időmet még van esélyem ellátogatni másokhoz is. Végül az egész napot a Szászi pincészet vinotékájának lugasa által adott árnyék alatt és az étteremben töltöttem.

A első öt tétel viszonylag tempós kóstolása után egy kis szünetet és feltöltődést iktattam be, amelyet az étteremben kiviteleztem. Választásom egy klasszikus jérce cézár salátára esett, ez végül kitűnő döntésnek bizonyult. Míg az ebédemet vártam, az étteremben szóló andalító zene kíséretében csodáltam a kilátást szolgáló szigligeti várat és élveztem a lágy szellőt, amely azon a forró augusztusi napon életmentő volt.

A tovább mögött pedig már a borokkal folytatom!

Furmint 2020

Háttérinfó: Egészfürtös préselés, spontán erjesztés tartályban, majd 3 hónap medium és light European coopers 500L-es újhordókban

A bor: Illata visszafogott. A kortyban a gyümölcsök és a sós jegyek váltakoznak. A lecsengés során egészen hosszú sóssággal búcsúzik a bor. 

Liliomfi 2020

A bor: Szép széles, tartalmas a korty, fehér húsú gyümölcsösség uralkodik. A lecsengés édeskés-cukorkás, amelynek legvégén pici kesernye is felbukkan. 

Liliomfi 2019

A bor: Hasonló a karaktere, mint a '20-as Liliomfi-nak, de a korból adódóan sokkal érettebb, intenzív mandulás jegyek jellemzik. Erőteljesebb a korty végi mandulás kesernye.

Szigligeti Olaszrizling 2019

A bor: Az előzőekhez képest mélyebb árnyalatú. Beleszippantva a pohárba trópusi gyümölcsös jegyeket mondanék, de kóstolva ezek mellé becsatlakozik pici citrus, fehér húsú gyümölcsök, marcipán és só.

Szent György-hegyi Olaszrizling Hordóválogatás 2019

Háttérinfó: Mint megtudtam, ez kvázi a blogon már bemutatott Rókaluki elődje, ami egy új 500L-es medium Kádár Hungary, és egy új 700L-es light Dallos hordóban érlelődött.

A bor: Itt is tetten érhető a marcipán és sokkal több a citrus, de erőteljes vaníliás jegyet is érezni. Amúgy alapvetően a hordós jegyek érvényesülnek, így a gyümölcsök háttérbe szorultak

Szigligeti Kabócás Olaszrizling 2018

Háttérinfó: A Kabócás stílusának velejárója a botritisz, így csak a legjobb évjáratokban készül el.  Alk.: 13%

A bor: Mind illatban, mind a ízben megjelenik e borra jellemző botritszes jegy, de emellett van benne némi citrusosság és egyfajta szikárság is. A korty egyúttal telt, de a  lecsengés során érzett cseresség és a korty végi markáns kesernye, jelzi, hogy időt kér még a bor.  

Szigligeti Olaszrizling 2017

A bor: Pici alma, citrus és trópusi gyümölcs. Visszafogottabb a '19-hez képest. A korty ezzel szemben viszont, kimondottan lendületes és a korty egész ívét a belengi a sósság, ami meglepően hosszan megmarad a lecsengés során

Liliomfi 2015

A bor: Illatban hozza a friss évjáratokban is meglévő fehér húsú gyümölcsöket, de persze sokkal érettebben. Kóstolva picit erőteljesebb a korty végi kesernye, de ezt leszámítva igazi gyümölcsbomba! 

Liliomfi 2016

A bor: Illatában visszafogottabb. Meglepően fiatalos, feszesebb, szikárabb, citrusosabb. Pici cseresség is van a korty végén, kevésbé behízelgő. Ha gyümölcsöt kéne mondanom, akkor még pont éretlen fehérhúsú barackot mondanék. Kicsit kilóg a többi évjárathoz képest. Ez a markáns citrusosság, számomra rontotta az összképet, de tuti, hogy lesz akinek emiatt tetszene ez jobban.

Végül rátértem a zárásként szolgáló desszert szekcióra:

Badacsonyi Zeusz kései szüret 2017

Háttérinfó: maradékcukor: 102 g/l, sav: 7,14 g/l

A bor: Illatban mazsola és méz dominál, kóstolva szép sav-cukor egyensúly, jó beltartalom. A viszonylag magas cukor ellenére megvan a kellő lendülete, íve a kortynak. A barack mellett, még némi citrusosság is megjelenik, bár ez csak a lecsengés során.

Szent György-hegyi Kései Olaszrizling 2014  

Háttérinfó: maradékcukor: 80,5 g/l, sav: 7,5 g/l

A bor: Érett aranysárga szín, illatában pici oxidáció is feltűnik. Túlérett, aszalt gyümölcskosár jellemzi, de a korty végén van számomra már túl erőteljes kesernye. Ezt leszámítva, szépen dacolt az idő mulásával és azzal, hogy nehezebb évjárat szülötte. Akinek még akad belőle annak azt tanácsolom ne nagyon tartogassa már. 

Konklúzió: Egy szép, tudatosan felépített sort sikerült lekóstolnom, bár direkt kihagytam az olaszrizling sor alapját adó Badacsonyi Olaszt és a középső szinten elhelyezkedő Szent-György-hegyit, de ezek nélkül is a Szigligetitől kezdve felfelé érződött a szintlépés. Érdemes és egyben tanulságos megkóstolni egymás mellett ezeket a borokat. A Furmint és a kései Zeusz nagyon kellemes meglepetésnek bizonyult. Öröm volt őket kóstolni és nagy kedvenc lett a Liliomfi is. Remélhetőleg hamarosan újfent eljutok Szigligetre és akkor folytatom az ismerkedést a pince boraival és nem kell majd egy évet várnatok rá, hogy olvassatok róla.

Végszóként ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a borkedvelő kisasszonynak invitálást Hegymagasra, a poszthoz felhasznált képeket és a kalandos nap során nyújtott kalauz szerepkör betöltését. Valamint az étterem egy bizonyos pincérének a salátámhoz adott borajánlatot, amelyről bár nem készült feljegyzés, de remekül passzolt ez a '20-as Pinot Gris az ételhez. A borokról szóló technológiai háttér információkat a pincészettől kaptam és köszönöm Friedrich Dánielnek, hogy választ kaptam a felmerülő kérdéseimre.

Cheers!