Szokták mondani, hogy az élet bizony sokszor nagy tanítómester tud lenni. Esetemben, pedig akkor történt a lecke, amikor a legutoljára debütált karanténkrónikánk megjelenése után nem sokkal "remek" 11 napot tölthettem hivatalosan karanténban, meg az azt megelőző 2 nap is a bezártsággal és távgyógyítás igénybevételével telt el.

Ahogy egy korábbi nyári rendezvényről írt beszámolómban írtam, akkor disztópikus hangulata volt az egész vonatút alatti maszkos mókának és sosem hittem volna, hogy valaha ennél furcsább, bizarrabb élményben lehet még részem. Mindezt azért írom, mert az e fajta telefonos távgyógyítás - nem tudom Ti, hogy vagytok vele kedves Olvasóink - , de engem  kissé az ezoterikus betelefonálós műsorokra emlékeztetett. Persze az is igaz, hogy a TV-be jelenleg hamarabb bekevernek, mint elérné bármelyikünk is az orvosát. De, akár mondhatnám Sunshine bölcs meglátását is, amit a lektorálás során vetett fel és amely így hangzott: "Az is igaz, hogy a sajtóból áradó pánikkeltés gyorsabban elér minket, minthogy bármelyikünk tudna beszélni az orvosával".

Az ennél még keserédesebben szórakoztató - utólag visszatekintve - hogy a jó öreg doktor úr a szokásos, számára szentháromságnak tekinthető gyógyszereket sorolta fel több évtizednyi bagózástól berekedt, monoton hangján. Természetesen a legfontosabb, hogy vonuljak önkéntes karanténba, és váltsam ki a gyógyszereket, Ő pedig leadja a központ felé az adataimat. Igen ám, de mivel az önkéntes karantént és a gyógyszerkiváltást egyszerre megvalósítani lehetetlen, így hű barátom Bohemian volt az aki a segítségemre sietett, hogy közösen áthidaljuk a karantén során jelentkező akadályokat. Felidézve a történteteket és a csapat többi tagjával erről beszélgetve - nem mellékesen a Pécsi Borozó főszerkesztőjének írását olvasva - a 1,5 napig tartó gyengélkedésen túl szerencsésen megúsztam.

Viszont mentálisan sokkalta megterhelőbb volt számomra, mint azt előre sejtettem, de öröm az ürömben, hogy a bezártság alatti időszakban rengeteg időm volt gondolkodni. No persze nem azon, hogy "De miért Én?"/Miért történik ez velem?" és társai, mert igaz nem örültem a szitunak, de nem siránkoztam hiszen annak nincs értelme és a megmaradt energiámat is elvesztegettem volna.

 A mai nap sztárjaira rátérve, pár hónap kihagyás után, újra a Balaton felé vesszük az irányt és a kép alatt két egymástól teljesen eltérő stílusú borról mesélek Nektek.

Bökő Dávid Tihany a Balaton partján 2019

Háttérinfó:Kékfrankos és zweigelt alkotja, az alapanyagot ugyanarról a 30 éves ültetvényről szüretelték ahonnan a már egy korábbi alkalom során bemutatott Tihany rozét. A bor fakádban spontán erjedt, majd fél évet töltött fahordóban. Alacsonyabb kénszinttel, szűretlenül és derítetlenül palackozva.  Alk:12%

Megjelenés: Közepes rubin, de a szélein már halványabb

Illat: Nagyon érdekes, Bohemian-nek pemetefű ugrott be, amúgy én csak gyógynövényest mondanék, mely végig jelen volt.( Ebből is látszik, hogy a blogger pajtásomnak mennyivel jobb orra van)

Íz: Friss és üdítő gyümölcsös karakter, mely lendületes savakkal rendelkezik és jóleső fanyarsággal búcsúzik. A kortyban végig a cseresznyés ízjegyek domináltak, a lecsengésben pedig az étcsokoládé vitte a prímet.

Káli Kövek Karmazsin 2018

Háttérinfó: A bor összetétele 40%zweigelt, 20-20% kékfrankos és cabernet franc, a fennmaradó részen pedig egyenlő arányban osztozik a merlot és a cabernet sauvignon. Ez a bor is spontán fakádban erjedt, fahordóban érett és szűretlenül került palackozásra.  Alk.: 13%

Megjelenés: Közepes rubin

Illat: Étcsoki és pici rumos meggy 

Íz: Hűvösebb karakterű, első blikkre sötét virágos, majd étcsoki és holland kakaó. Hmm érdekes. A fanyar lecsengés közepesen hosszú, a kortynak szép selymes íve van, a tannin közepes.  

Ár/Konklúzió: Az érdekesség az, hogy ugyanazon az áron 2950 Ft-ért voltak kaphatóak. Az azonos áron viszont két teljesen eltérő karakterű bort kaptunk a pénzünkért. A Tihany egy filigránabb vonalat képvisel, mely akár nyári könnyű vörösként is kicsit aláhűtve jól tud esni. Ezzel szemben a Karmazsin, bár ugyanúgy a mindennapokra szánták, a világfajták, az eltérő technológia és terroir által egy sokkal masszívabb, teltebb hatású bor. Ezáltal a borongósabb, hűvösebb estéken fogyasztanánk leginkább akár a megszokott villányi borok helyett. Mi mindkettőt ugyanúgy szerettük és izgalmas volt összehasonlítani a két eltérő stílust.

A Heimann és Fiai beszámolóm második bevezető gondolatában, már említettem Mentorom véleményét - a vörösborfogyasztók bekategorizálásáról - és bár nem igazán értek vele egyet tudom, hogy sokan hasonlóan vélekednek mint Ő. Így ezen fogyasztók kedvéért, ha feltétlenül ragaszkodtok hozzá akkor azt mondanám, hogy a Bökő azoknál lehet nyerő akik a filigránabb stílust kedvelik. Igaz a Káli Kövektől is kóstoltunk már hasonló könnyedebbre hangolt vöröset. A most bemutatott Karmazsint viszont Én a '17-es alap csavarzáras kékfrankos kvázi nagytestvérének tartom és izgatottan várom a folytatást!

Végszóként, ezúton is köszönöm Bohemian-nek, azt a rengeteg segítséget, amit kaptam Tőle a bezárkózás alatt, Nélküle biztosan becsavarodtam volna! Zeneajánlókban pedig következzék Sam Garrett  The Dance and The Wonder című száma!

Cheers!