A "rendőrsztori folytatódik" helyett, korona krónikák part 3-al jelentkezünk (Ami igazából 2 lenne, ha a kóstolási dátumokat vesszük, no de ki törődik ilyen apróságokkal...). 

A bor a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja a B.W.S. borblog, melynek feladata izgalmas, új borélmények megosztása, új borok, új feltörekvő pincészetek felkutatása és, hogy eljusson oda ahol még borissza nem járt...

( Természetesen az előbbi mondatot olvasva, kötelezően a háttérben felsejlik a Star Trek: Az új nemzedék főcímzenéje...legalábbis Számomra  )

Hajónapló: Csillagidő -303851 avagy 2020 november 5 estéje (egy héttel a kijárási korlátozás kihirdetése előtt)

-Újból ott vagyunk ahol a part szakad?

-A történelem valóban megismétli önmagát?

Ja igen..

Nos ilyen és ehhez hasonló gondolatok között került sor egy újabb virtuális meeting levezénylésére egy laza csütörtök este és közben Weninger pincészet 2017-es  alap kékfrankosát kóstolgattuk. Akkor még csak nem is sejthettük, hogy pár hónappal később 2021 márciusában tényleg megismétlődik, majdnem pontosan 1 év elteltével a szinte teljes lock down és újra oda jutottunk ahonnan indultunk. Szinte szellemvárosba illő kihalt utcák, egyre mélyebbre süllyedő letargikus nemzet és siralmas társadalmi kommunikáció.

A kép alatt már egy sokkalta pozitívabb élményemről szóló beszámolóval folytatom.  

 A Weninger pincészet rendszeresen visszatérő vendég nálunk, hiszen meséltünk már a blog hasábjain egy alap mindennapokra szánt cuvée-ről, egy palack érett millenniumi merlot-ról és egy egészen egyedi roséról is. Bár óvatos vagyok a borok kiválasztásánál, mert sétálókóstolón futottam már bele számomra kevésbé megnyerő tételekbe, ezt az alap kékfrankost biztos kézzel vettem le a polcról, mert ezidáig sose csalódtam benne.

Háttérinfó: Spontán erjedt acéltartályban, majd 15 hónapig érlelődött használt fahordóban. Végül szűretlenül, derítetlenül került palackba, alacsonyabb kénszinttel.

Megjelenés: Élénk rubin, a szélein haloványabb. Megpörgetve a pohárban, mint egy extra szűz olívaolaj, olyan lassan folyik le a pohár falán. "Komolyan veszi a lassú víz partot mos mondásunkat" - veti fel Bohemian. 

Illat: Elsőre a Weninger borokra jellemző animalitás, mely mellett idővel feltűnik a fekete áfonya, a cayenne bors és pici málna is.

Íz: Enyhén fanyar, a savak élénkek, de idővel ahogy melegszik lágyul, a tannin közepes. Nagyon lédús, pici kakaó a közepesnél valamivel hosszabb lecsengésben.

Ár/Konklúzió: Nos szerintem a 3250Ft-os ár egészen baráti és azoknak ajánljuk akik a biodinamikus borok felé nyitnának. Ahogy a lentebbi képen is látszik teszteltük azt is, hogy mit mutat eltérő poharakban. Bár sokan nem értenének egyet Velünk és tény, hogy burgundis pohárban gyorsabban nyílt, ha nincs olyan a háznál az se gond. A lényeg: hagyunk időt a bornak, hogy kinyíljon és megmutassa rejtett kincseit.

A technológiai infókat a pincészet honlapjáról kölcsönöztem. Ezúton szeretném megköszönni, a két korábbi posztban már említett ifjú borkedvelő kisasszonynak(1 ; 2), hogy a palackfotóval kisegített. Mivel "vénségemre" elfelejtettem képet készíteni róla, mielőtt lepasszoltam volna Neki a palackot kóstolótapasztalat és a boroscímke gyűjteménye növelése céljából. A karantén krónikák első két felvonását itt és itt találjátok.

Cheers!