A sokat látott és kóstolt borkedvelő gondolataiból kiindulva, ihletet kapva, - amelyet a Heimann és Fiai portfólió zárórészében írtam- részben felhasználva elgondolkoztam, hogy mit is jelent, jelképez számomra Alvaro Palacios és az általa alkotott borok.
Arra jutottam, hogy ha spanyol honból kiugró élményt szeretnék kóstolni, akkor első blikkre mindig a Palacios borok jutnak eszembe, mert Alvaro boraiban meg van az a plussz faktor, ami által ezek a borok számomra a rétegzettséget, az eleganciát és a harmóniát tükrözik.
Ezen felbuzdulva az előszóban meg is osztom veletek két korábbi Alvaro Palacios boraihoz kapcsolódó és egyúttal meghatározó emléket.
Az első még jó fél évvel azelőtt történt, hogy megismertem volna Bohemian-t és Sunshine-t. Történt ugyanis, hogy egy meghirdetett kóstolón zárásként, kis játékosságot belevíve az estébe az utolsó palackot vakon kaptuk. Már illatában és kóstolva is ismerős volt a tétel, de őszintén szólva bizonytalan voltam. Mivel volt időm mielőtt rám került volna a tipp-mixen a sor, elkezdtem agyalni, hogy mit rejthet a zsák, csak úgy kattogtak a fogaskerekek a kobakomban. Sorra zártam ki a tételeket, mígnem félszemmel észre nem vettem a kikandikáló kapszulából 2mm-t és onnan már tudtam, hogy nem csalt a szimatom. Huh, gondoltam, mély levegő, nyugalom, majd rezzenéstelen arcot erőltettem magamra, de belül felkiáltottam, hogy "Heuréka!" .Végül, amikor sorra kerültem, nem csak a pincét és a bort mondtam meg végtelen nyugodt hangszínen, hanem az évjáratot is. A közönség ámult és bámult, a házigazdák és az előadó is meglepődve konstatálta, hogy eltaláltam. Persze, mondhatjátok kedves Olvasóim, hogy nem voltam teljesen szabályszerű és csaltam, de azért szerintem ez nem ilyen egyszerű. A titok nyitja, hogy ne csak a meglévő tapasztalatainkra és tudásunkra támaszkodjunk, hanem árgus szemmel figyelve lássuk a minket körülvevő teret. Amúgy a bizonytalanságom fő oka az a palackforma volt, mivel az általam anno kóstolt La Montesa 2012 még bordóis palackba került piacra, míg a kóstolózsákba bujtatott tétel már burgundis palackot rejtett. Ennek a különbségnek köszönhetően tudtam megmondani az évjáratot, miután kiszúrtam a kapszulát.
A másik emlékem az Alvaro Finca Dofi elnevezésű borához kapcsolódik, amely a prioriati ültetvényéről készül. Egy fél napos rendezvény második felére sikerült rátérnem a vörösökre, mert remek volt a felhozatal a buborékos és a fehér fronton. Mivel szűkös időkeret állt rendelkezésemre és mondhatni kissé már megfáradtam a második etapra, így kiválasztottam azt a pár vöröset, ami ritkán kerülne a poharamba. Bevallom teljesen másra számítottam, mint ami végül várt a poharamban e bornál. A meglepődésem oka mégpedig az volt, hogy az illat,-és ízbeli gyümölcsösségén kívül, akad benne egyfajta légiesség, ami lássuk be -Burgundiát leszámítva- nem sok borvidék/borász képes reprodukálni a 16000-23000 Ft-os árkategóriában. Persze akadt olyan, aki hiányolta a nagy robusztus, mindent is elsöprő testet, de számomra, így volt tökéletes a maga filigrán stílusával a kóstoló zárótételeként.
A kép alatt pedig rátérek a poszt szereplőire!
Pétalos 2019-2017-2015
Háttérinfó: A pince alappillére, amely 2003 óta készül, kvázi egy birtokbor. A tőkék, amelyről az alapanyag származik 60-100 évesek. A bor 90-95%-a mencia a többin meg eltérő arányban van helyi vörös (Alicante Bouschet, Gran Negro, Pan y Carne, Negreda) és fehér szőlő: Valenciana, Jerez, Godello. 8 hónapig érlelték fahordóban.
Megjelenés/Illat/Íz: A '19-es kiugróan animális,bőrős illatjegyek és némi paprika. Kóstolva jó savak és szép lágy íve van a kortynak, cseresznye, pici tapadás és grafit jellemzi. A 2017-es megjelenésében halvány rubin. A friss évjárathoz képest még erőteljesebben animális, jót tesz neki a szellőzés, majd gyógynövényes jegy bukkan elő. A savak még itt is kellően lendületesek, lédúsabb és hosszabb is a lecsengés. Az első nap szilva chutney, kávés jegyek dominálnak, harmad és negyednapra keserű étcsoki is előbukkan legalábbis a lecsengésnél. A '15-öst pohárba töltve mélyebb rubin árnyalatú, de a karimája már barnás. Holland kakaós, étcsokis és meggy mukkan elő sokkal lekvárosabb, mint a frissebb évjáratok.
Camins 2020
Háttérinfó: Garnacha domináns házasítás (55%), amit pici cariñena és közel azonos arányban syrah, cabernet sauvignon és merlot egészít ki. Az érlelés 4-6 hónap fakádban és használt hordóban történt. A bor alapanyagát adó szőlőt 10 település – 101 percellájáról szüretelték
Megjelenés: Meglepően mély rubin árnyalat.
Illat: Elsőre dohány (még a dugónak is dohányos illata volt), só, szárított gyógynövény bukkan elő ezek mellett kiugróan friss gyümölcsös illatvilága van. Harmadik napra visszafogottá vált, majd a negyedik napra újra kinyílt és meggylekváros.
Íz: Kóstolva viszont kevésbe tudtuk szálazni, talán azért mert még kis csikó, de nagy ígéreteket sugall. A kortyot kirobbanó meggyességgel tudnám leírni, amit még a bontás után 3 nappal később is hozott.
Konklúzió I: Nos a Pétalos 3 évjárata szépen megmutatta, miképp érik a fajta, A '19-es nagy ígéret, '17-es más simulékonyabb mondhatni kerek volt és a '15-t pont a csúcsán sikerült elcsípnünk. Az animális jegyei miatt e bort már picit haladóbb vagy kalandozóknak ajánlanám. Való igaz, ha csak ilyen enyhe animalitást éreznék más borokban akkor eskü táncra perdülnék örömömben. Alapvetően megosztó fajta a mencia, de úgy vélem komoly potenciál van a fajtában.
Konklúzió II: A Camins számomra a belépő szintet jelképezi a priorati borok világába. Egy tartalmas jó ár/érték arányú nagy bor, ami kifejezetten elegáns. Ezt a bort két csoportnak tudnám ajánlani, egyfelől a spanyol borokkal ismerkedőknek kötelező tananyagként, másfelől az olyan borokon szocializálódott fogyasztóknak, mint a Barbár, Merengő, Infusio; Legenda; Sauska C7. Szóval, amiknél a hordós érlelés nem ül rá a bor gyümölcsösségére. Azért is emelem ki ezt, mert sokaknak attól jó egy nagy testű bor (és ezt bizony büszkén mesélte egy beszélgetőpartnerem), ha csak a fát érzi, mert nem a gyümölcsösséget keresi a borban.
Még egy szóra visszatérve az utolsó mondatban elhangzottakra és, bár egy fikarcnyit se értek a borkészítéshez, azt gondolom nem nagy kunszt agyonhordozott bort készíteni, olyat aminél sose fog beépülni a fa, kvázi egy hordólét készítenek, amit később borként hoznak forgalomba. Az viszont, hogy tökéletes mesterművet alkotni évről-évre vagy legalább erre törekedni no, az az igazi kihívás és Én ezeket a borászokat tudom nagyra tartani.
Végszóként Alvaro Palacios ismét győzedelmeskedett és újabb rajongókat sikerült szereznem e borokkal. Remélem hamarosan sikerül egy szinttel magasabb árkategóriájú borairól is mesélnem Nektek!
Cheers!
