Ha csak annyit mondanék, hogy Tokaj egy csoda azt kevésnek érezném. Hiszen egy dolog a terroir, a természet adta kincsek és a különleges táj, de az ottani emberek és életérzés nélkül mindez mit sem ér. Igaz, hogy azokon a településeken és azon borászatokban még sose jártam akiktől kóstoltam borokat. De mivel felmenőim között volt BAZ megyei, így sok időt eltöltöttem megboldogult kölyökkoromban Sárospatakon és Kenézlőn. Még mindig megvannak a gyermekkori érzések e vidékről és az ott élőkről.
Személy szerint elég későn ért el a tokaji borok iránti rajongás, jó azért néha egy-egy desszertbort megkóstoltam. Viszont egészen 2017-ig nem voltam rendszeres fogyasztója a borvidék adta száraz boroknak. Majd jött '17 ősze és vele együtt Demeter Zoltán borai, amelyek magával ragadtak. Onnantól kezdve valami megváltozott, kerestem-kutattam az ottani kisebb pincészeteket, amelyek mint egy-egy kis gyöngyszem színesítik a borvidéket. Nem beszélve az emberekről, akik töretlen munkával igyekszenek megmutatni a tokaji bor rejtelmeit, rétegeit és értékeit. Arról nem is szólva, hogy mind a nagyvilágot, mind minket magyarokat, a tokaji édes borokon túli világba is szeretnének elkalauzolni a borvidéken alkotó borászaink. Mivel még mindig, itthon és külhonban is, ha Tokaj szóba kerül akkor mindenkinek elsőre az aszú és a többi édes bor jut eszébe. Nem vitás az aszú egy kincs, de oly sokszor megfeledkezünk e csodás vidék száraz borairól és pezsgőiről! Pedig ezeket a készítőik ugyanolyan gondoskodással, szívvel-lélekkel készítik, mint a desszertboraikat. Annyit szerettem volna ezzel mondani kedves Olvasó, hogy merj nyitni, ismerkedni ezen borokkal hiszen sose tudhatod, hogy milyen kincsre lelsz!
A címszereplőkre rátérve, még áprilisban Alföldi Merlot (későbbiekben AM) a Művelt Alkoholista bloggere, írt egy megosztó, vitatott hangvételű beszámolót Dénes borairól, amelynek Facebook posztja alatti kommentharcba Én is kicsit belefolytam. Igaz Ő a 2018-as évjárat borairól, míg szerény személyem a '17-es évből származó borokról számolok be nektek, de igazából nem is ez a lényeg. Sok szempontból elgondolkoztatott az akkori párbeszédünk. Ha kicsit elmerengünk a témán rájövünk, hogy AM-nek igaza is van, meg nem is, de persze ez az én nézőpontom.
A legnagyobb problémám amúgy nem az volt, hogy lehúzta a borokat, hanem ahogy ezt tette. Mindannyian másképp kóstolunk és érzékelünk, más borok állnak közel hozzánk. Szóval előfordulhat, hogy egy adott bor tetszik egy MW-nek(Master of Wine) vagy egy hazai borkedvelőnek, míg mások kevésbé ámulnak el tőle. Véleményem szerint a hangnemmel volt a probléma, amit le is írtam neki. Gondoljunk bele, most a boroktól függetlenül, csinálunk/alkotunk valamit és ezt egy másik személy leszólja, akkor vajon milyen érzések keringenének bennünk? Annak ellenére, még ha részben igaza is van, nem biztos, hogy Ő jobban meg tudná csinálni. De olyat mondani, hogy unalmas nem a legjobb szakmai megközelítés. Habár tapasztaltam már olyat is az évek folyamán, hogy egy adott borra szimplán élőszóban rávágta valaki, hogy sz*r. Viszont mikor rákérdeztem, hogy mit tapasztalt, mit érzett, miért volt számára kevésbé tetsző az adott bor, akkor majdnem mindig meglepődtem a válaszon. Legtöbbször az történt, hogy nem tudta szavakba foglalni az illető vagy kiderült, hogy össze-vissza ittak mindent az este folyamán, olykor viszont szimplán rossz hangulatban volt a kóstolás pillanatában. Szóval az se mindegy, hogy milyen kontextusban kóstolunk illetve érdemes megtanulni az észrevételeinket értelmesen megfogalmazni, ami nem könnyű feladat. Persze hazánkban sikk lesz*rozni, leszólni a másik munkáját.
De igazság is van a mondanivalójában, hiszen már én is tapasztaltam, hogy egy sétálókóstoló trükkös tud lenni. Csak azután szabad ódákat zengeni bármilyen borról, ha nyugodt körülmények között azt újrakóstoljuk. Attól függetlenül természetesen megoszthatjuk, a kóstolón szerzett tapasztalatainkat, amíg nem sikerül az adott bort újra megízlelni, hiszen ez csak egy pillanatképet ad róla. Illetve arról se feledkezzünk meg, hogy a bor élő anyag és folyamatosan változik, meg persze sokszor közrejátszik a kóstolás pillanatában lévő fizikai állapotunk és hangulatunk. Ahogy írtam is neki, én úgy vagyok vele, hogyha nem tetszik egy bor akkor nem írok róla, mert felesleges időpocsékolásnak érzem emiatt billentyűzetet ragadni. Viszont még ha nem is az én stílusom az adott tétel, de tudom a célközönségét, akkor elképzelhető, hogy írok róla. Ha meg a palackot hibásnak érzem, akkor jelzem a borásznak, mivel ez így fair szerintem. Persze az se jó amit sokan csinálnak, hogy folyamatosan dicsérnek és nem mondják el, amit valóban gondolnak nehogy megsértődjön a borász. Mondhatnám úgyis (ahogy már korábban is merengtem ezen), hogy olykor álarcot viselve megy a jópofizás és a felszínesség. Ha finoman megfogalmazva elmondaná/elmondta volna mindenki az építő jellegű véleményét/kritikáját, akkor szerintem mára már nagy valószínűséggel sokkal előrébb tartana a magyar bor ügye. Ezzel el is értem a gondolatmenetem végére és következzenek a várva várt borok!
A pincészet boraival rendezvényeken már volt két futó kalandom, amikről be is számoltam nektek ( 1 és 2). A tudnivalókat a pincéről korábban már leírtam a Winelovers Top 100 beszámolómban.
A kóstolásnál az első nap a segítségem a korábbi posztokban már említett úriember volt, aki egyfajta mentor szerepet tölt be a boros utam során. Fontos leszögeznem, hogy Ő nem tudta mit kóstolunk, mert be voltak csomagolva a borok. Annyira rájött azért ( mert vagy nem voltam elég figyelmes vagy Ő volt szemfüles), hogy tokaji borokat fogunk kóstolni, amit a palackformából következtetett ki. Amúgy azért letakarva mutattam a tételeket neki, hogy még a legkisebb befolyásolást is kizárjam a tesztelés alatt. A másnapi visszakóstolást már Sunshine- nal vittük végbe és vele is vakon kóstoltattam a nedűket.
Szarka Mád Furmint 2017
Az alapanyagot fele-fele arányban a Juharos és a Dancka-dűlők adták. Az erjesztés hűtött tartályban történt, míg az érlelés 5 hónapig tartott és finomseprőn volt tartva illetve ezen időtartamból 2 hónapig hordóba is került a bor 50%-a.
Sav: 7,6gr/l Maradékcukor: 0,6gr/l
Megjelenés: Szalmasárga.
Illat: Bontás után zárkózott és kicsit fülledt. Majd ahogy melegszik és nyílik, úgy halvány gyógynövényes vonal és almára hajazó illatjegyek jelentkeznek.
Íz: Van benne némi gyümölcsösség, de alapvetően a tűzkövesség uralkodik, a sav feszes és a korty végén némi sós érzet is előbukkan. Kis kesernye van a közepesen hosszú lecsengésben.
Ár// Konklúzió: Alapáron 2930 Ft-ba került, de akciósan 2290 Ft-ért jutottam hozzá. Már nem elérhető. // A kezdeti fülledtséget szerintünk az üvegdugó okozhatta, mivel már párszor tapasztaltuk,hogy az ilyen zárási megoldással bizony befülledhet a bor. Azon elmélkedtem, ha netán másképp lett volna lezárva akkor vajon jobb állapotban találtuk volna-e? Vajon tényleg jó zárási eszköz az üvegdugó? Amúgy alapvetően nincs baj a borral, de a dűlőshöz képest egészen "halk" illetve érdemes minél előbb elfogyasztani, mert most van szerintünk a csúcsközeli állapotban. Legalábbis ez a palack biztosan ott volt.
Szarka Juharos Furmint 2017
Az erjedés, ami 1 hónapig tartott hordóban történt, majd további 2 hónapig abban is érlelték. Különböző korú hordókat használtak az érlelésnél: 1-10 éves, amelyek 300 l-es zempléni tölgyfahordók voltak.
Sav:7,2 gr/l Maradékcukor: 2gr/l
Megjelenés: Szalmasárga
Illat: Köves, ásványos illatok a fő jegyei, de ahogy melegszik úgy bukkannak elő a gyümölcsös jegyek. Nekünk a körte volt az ami helyből beugrott.
Íz: A kóstolás első pillanatában éreztük a szintlépést. A savak itt is acélosak, de a citrusos-sós korty sokkal szélesebb. A hosszú lecsengés is komplexebb tűnik egyszerre sós, köves és gyümölcsös.
Ár// Konklúzió: A pénztárcánkba is mélyebben kell belenyúlnunk, mert e bor 5000 Ft-ba került alapáron. De jókor voltam jó helyen és nekem csak 3750 Ft-ba "fájt". Ez a tétel szintén évjáratot váltott már. // Úgy vélem, hogy még ha alapáron is került volna hozzám, akkor is egy izgalmas bort kaptam a pénzemért, amelynek még bőven lett volna ideje a palackban formálódni és fejlődni. Kóstolótársamnak, amúgy a tűzköves jegyek miatt leginkább a Rány-dűlő adta borokat idézte. Ha konkrétabban akarok fogalmazni, akkor a Tokaj Nobilis Rány Furmint ugrott be neki és erre is tippelt a leleplezés előtt. Nos ezek miatt is mindig öröm tokaji bort kóstolni, mert ez a borvidék mindig meg tud lepni valami új csodával.
Végszóként szeretném megköszönni Alföldi Merlot-nak, hogy anno megírta a Szarka borokról készült bejegyzését és azt is, hogy reagált a kommentjeimre, ezáltal egy kellemes eszmecserének lehettem részese. Mert még ha nem is értettem mindenben egyet vele, de e poszt létrejöttében nagy szerepet játszott mind az írása, mind a válaszai. A borásznak is köszönet jár, aki elkészítette a borokat, amik egy a mai világból sokszor hiányzó, értelmes párbeszédre és élvezetes vitára sarkalta az arra fogékony személyeket. A technológiai háttérinfókat a pincészettől kaptam, amit ezúton is köszönök!
Cheers!
