Miután végeztünk a korábbi posztokban mesélt pet-nat sorral és a Freja által prezentált svéd különlegesség elkortyolgatásával, rátértünk a csendes szekcióra.

A sor 3 tokaji furmintból és egy hárslevelűből állt - éles váltás belátom - de az oka, hogy e fajtákra esett a választásom nagyon egyszerű. Ez pedig nem más volt mint, hogy a messzi "zord" északról ellátogatott kis hazánkba Freja édesanyja és az Ő tiszteletére, ha már itt van, akkor a helyi fajtákból szedtem össze egy csokornyit.

E quartett sorból messze kimagaslott a mai poszt sztárja és a kép alatt folytatom a mesélést!

Akik régebb óta követnek minket, azok régi kedves ismerősként köszönthetik e bort, mivel a blog hasábjain meséltem már a '16-os és a '18-as évjáratáról. Őszintén szólva rég volt már 2015 és nem tudtam, hogy milyen állapotban lehet a palackban rejlő nedű. Így, előzetesen megkértem Freját, hogy vállalja el az előkóstoló szerepkörét, ezáltal pedig elkerülhető az esetleges hibázás lehetősége.

Mikor kitöltöttem számára a kóstolómennyiséget és a pohár fölé hajolva elmélyedt a borban, az arca egészen kifürkészhetetlenné vált. Rajtam meg a szép lassan kezdett úrrá lenni a pánik, mert féltem, hogy túlontúl sokáig vártam a bontással és tartogattam a kis kincseskamrámban a számomra oly kedves pincészet alap tételének ezen évjáratát és az idő vasfoga végzetes nyomott hagyott rajta. Így, pedig elszalasztom a lehetőséget, hogy a mi kis boros "bandánk"  végre megismerkedjen Rácz Erika borászatával.

Szerencsére aggodalmam szokás szerint teljesen felesleges volt, így most következzenek a borról szóló benyomásaink!  

Technikai háttérinfó: Reduktív birtokfurmint, amely 4-5 hónapig finomseprőn volt tartva. Az alapanyagot a Rány és a Nyakvágó-dűlő szolgáltatta. Analitika: Alk:13% Sav: 7,1; maradékcukor:2,1 és a PH:3,1

Megjelenés: Halvány szalmasárga, a kornak nyoma sincs.

Illat: Markánsan tűzköves illata van, mely mellett pici só is feltűnik.

Íz: Kóstolva egyszerre sós és gyümölcsös a korty, amelynek a lendülete mit se vesztett az elmúlt évek alatt. Még pici zöldmandulát is éreztünk és a lecsengés közepesen hosszú, amelynél a sós érzet végig jelen van.

Konklúzió: Hát, mit ne mondjak döbbenet ült ki az arcunkra, hogy egy '15-ös évjáratú 2500-3000 Ft-os reduktív módon készített bor ennyire jó kóstolóélményt adhat. A borászt megkeresve, a korábbi gyanúmat megerősítette miszerint a Rány-dűlőből szüretelt alapanyagnak köszönhető, az, hogy ilyen jó formában volt a palackban lévő nedű. Nem hiába mondtam már egy korábbi posztban, hogy igazi kincsek ezek a tokaji dűlők. Hiszen egyetértve a borásszal, a nagy mennyiséget előállító bornemzetekkel kapacitásban nem tudunk versenyre kelni, de egy ilyen különleges borvidék a kis tételeivel, a terroir adta borok rétegzettségével és a kuriózum mivoltával viszont tud olyat mutatni a borkedvelő társadalomnak, amit sehol máshol nem kaphat meg! 

Végszóként ezúton is szeretném megköszönni a Sanzon Tokaj tulajdonosának-borászának Rácz Erikának, hogy a felmerülő kérdéseimre választ adott.

Cheers!