A bevezető részben folytatjuk az emberi kapcsolatokról való merengést és ehhez Bakó Ambrus nem is oly rég piacra került Rajnai Rizlingjét választottam társul. Hogy miért és miként kapcsolódik össze a kettő, az a gondolatmenetem végére nyer értelmet.
Filmes idézettel élve " A világ nem csak napfény és szivárvány! " .Igaz, talán ez picit negatív nézőpont. Hiszen a mi hozzáállásunk alakítja a világunkat és világnézetünket, hogy ismételten filmes idézettel élve "Ez egy kegyetlen, undok hely." vagy pedig a milliónyi apró csoda világaként tekintünk-e rá. Viszont a mostani rohanó (tán már néhol rothadó is) világunkban, ahol az online térben töltjük a napjaink java részét és már a like-vadászok uralkodnak, az Insta és Facebook storyk határozzák meg sokaknak a mindennapokat és persze az arra érkező visszajelzések őszintén szólva számomra elkeserítő jövőképet mutat. Az emberiség java lassacskán el is felejti, hogyan kell értelmesen kommunikálni és elmerül vagy inkább elrejtőzik a felszínes, kirakat világot rejtő online térben. Főleg a közelmúltban lévő kijárási korlátozás ideje alatt oly sokszor szembesültem azzal, hogy az emberek mennyire "gyilkolják" egymást az internet világában. Ebből is látszódik, hogy mennyi-mennyi keserűség, rossz indulat van a mindent elfedő álarcok mögött.
Lehet mondani, hogy régimódi vagyok, de ahogy elnézem a személyes találkozókat, ott se vagyunk jobb helyzetben. Hiszen ahol erény a jópofizás és a felszínes small talk űzése ott valami már csúnyán félrement. Ezek miatt egyre inkább háttérbe szorulnak az értelmes dolgokról szóló beszélgetések. Persze nem azt mondom, hogy nincs lételeme a small talk-nak, de annak is megvan a maga célja és célközössége. Személy szerint Én csak akkor használom, ha valaki olyan régi ismerőssel futók össze akinek érdekel a hogyléte. Olyan esetben viszont nem tudom megérteni mi szükség ennek használatára, ha olyasvalaki keresztezi utunkat akit a hátunk közepére se kívánunk? De komolyan udvariasságból, ezt kívánja az etikett vagy mert ez az illető valakinek a valakije netán jómódú vagy magas beosztású? Csak mert ilyenkor észrevehető, hogy sokan felvesznek és magukra erőszakolnak egy álarcot és a legnagyobb baj még nem is ez. Hanem az a legszörnyűbb az egészben, hogy ha sokáig viselik ezen maszkot akkor egy idő után már szinte fel se ismerik, azt aki visszatekint a tükörből, magyarán megerőszakolják saját magukat és ezáltal eldeformálódik a személyiségük.
Jó mondhatjátok, hogy az ahogy én közelítem meg a témát nem éppen a legpozitívabb hozzáállás, mondhatni ezek nélkül udvariatlannak vagy akár bunkónak is tűnhet az ember.(Halkan jegyzem meg,hogy megkaptam már utóbbi jelzőt mondjuk párszor...). Azzal is szembesültem már az elmúlt több mint 30 év folyamán, hogy sokan összekeverik a jópofizást és az udvarias viselkedést, pedig ég és föld a különbség. De alapvetően véleményem szerint jópofizás az energiapazarlás és egymás idejének rablása. Pedig az idő mindannyiunk számára véges, tehát minek fecséreljük el haszontalan dolgokra és olyanokra akik amúgy nem érdemesek rá?
Persze megint más, ha olyan rég nem látott közeli kedves ismerőssel vagy baráttal hoz össze újra a sors, aki valamilyen szinten pozitív hatással volt az életünkre csak az élet elsodort egymástól. Ilyenkor a viszontlátás nagy örömködés ellenére, ahogy Bohemian is írta az Eszterbauer Komám-os beszámolójában kell egy kis idő a felengedéshez, ami elengedhetetlenül fontos, hogy ismét ott tudjuk folytatni ahol pár hét, hónap vagy akár évvel korábban abbahagytuk.
Ambrus bora is olyan volt elsőre számomra mint amikor egy rég látott, kedvelt személlyel találkozunk. Tehát felspannolt állapotba kerültem a kóstolás során és ezáltal a jegyzeteimbe az illatáról felírt pár észrevétel elsőre kissé művésziesre sikeredett. Az ügyeletes lektorom Sunshine szerint: "A szofisztikált emberekkel karöltve a sznobizmus" jelent meg a felfirkantott jegyzetemben (bármit is jelentsen ez :D ).